Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-166
366 Í66'. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. oldalon.) és államférfiúi tehetségével, a maga széles tudásával, egyéniségének súlyával, tekintélyével ostoroznia kellett volna azt az általa is rossznak ismert és a hazára nézve vészesnek tartott politikát, Kubik Béla: Oda ült a fazék mellé! Széll Kálmán miniszterelnök: Semmiféle fazék mellé soha sem álltam egész életemben! Kubik ur azt tudja jól. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne tessék ilyenekkel eló'állani, mert ez nem igaz, és Kubik ur is jól, tudja azt. Kubik Béla: Általánosságban mondottam ! Széll Kálmán miniszterelnök: Altalánosságban sem fogadom el; én csináltam fazekat másnak ! Az, igen! Kubik Béla: Az lehet! De akkor is csak a fazék mellett ült! (Derültség. Zaj-) Elnök: Kérem a szónokot, csak folytassa beszédét! Ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Széll Kálmán miniszterelnök: De Kubik urnak tessék mondani! (Zaj.) Hellebronth Géza: Hanem a helyett a t. miniszterelnök ur meghúzódott a hatalom árnyékában és fürdött az újonnan meg újonnan fel-fel támadó fényes nap melegétől támadó sugártengerbon; és néma hallgatással nézte a miniszterelnök ur, mint rohan a nemzet e lejtőn lefelé; elnézte azt, hogy az egymást felváltó kormányok miként ássák meg a sirját ennek a nemzetnek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ő, a szónak nagymestere, nem emelte fel szavát akkor, a mikor látta, hogy ezek a kormányférfiak és az azokat támogató többség mint tépik rongygyá, foszlánynyá az ő legmagasabb ideálját: Deák Ferencz hagyatékát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A melyet meg kellett volna védenie! Hellebronth Géza: Diadalt ült a korrupczió, diadalt ült a vesztegetés, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) diadalt ült a pálinka, diadalt ült a pártkassza, diadalt ült a legvadabb erőszak: és a t. kormányelnök ur hallgatott, mélységesen hallgatott; hanem a mikor azután a nemzet eljutott a lejtőn a politikai ós társadalmi erkölcsök züllésének legalacsonyabb színvonalára, akkor felemelkedett a miniszterelnök ur és itt előállott, mint Jupiter fejéből Minerva, előállott, mint deus ex machina, és ajkaira véve a legszentebb elveket, a jog, törvény és igazság örökbecsű elveit, ajkaira véve a mindenki által várva-várt és óhajtva-óhajtott rendszerváltozást, ennek a pártnak, az ellenzéknek jóhiszemű támogatásával kezébe ragadta a kormányhatalmat. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az egész nemzet örömmel üdvözölte az ő messiását. Vártuk a rendszerváltozásnak következményeit. Vártuk a rendszerváltozástól a politika és az erkölcsök megjavítását; vártuk az igazságszolgáltatás terén, vártuk a közigazgatás terén, vártuk a pénzügyi igazgatás terén; vártuk közgazdasági életszükségletünknek, az önálló vámterületnek felállítását, a vámközösség megszüntetését; (Ugy van! a szélsöbaloldalon) vártuk szerencsétlen közjogi helyzetünknek, ha nem is egyszerre, jogainkba való visszahelyeztetésünkkel történő átalakulását, de legalább a megjavítására irányuló törekvést; vártuk a t. miniszterelnök ur által megígért magyar nemzeti állam kiépítését. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, mit kaptunk mi ezekért a vérmes reményekért, a t. kormányelnök urnak négyéves uralma alatt? (Halljuk! Halljuk!) Hát kérem, a kabinetben megkaptuk az igen tisztelt pénzügyminiszter ttr személyét, a ki európai hirü pénzügyi kapaczitás és a számoknak nagymestere; hanem az ő jelenléte ebben a kabinetben élő bizonysága annak, hogy ettől a kabinettől rendszerváltozást, ettől a kabinettől ideális tiszta választást, ettől a kabinettől parlamenti reformot Magyarországon ne várjon senki. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert attól a férfiutói, a ki képes volt azt az emlékezetes egri választást megengedni, a ki képes volt az abból a választásból származó mandátumot elfogadni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és képes volt azt öt évig viselni, attól a férfiútól ideális parlamenti szabadságot és ennek megteremtésére irányuló törekvést a legkevésbbé se várjon senki. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Azután megkaptuk, t. ház, a kabinetben a kabinet egyik elsőrangú resszortjában az örök minisztert, báró Fejérváry Géza ur személyében. Kubik Béla: A szoldateszka képviselőjét! Hellebronth Géza: Hát, t. ház, ő vitéz katona, ő hősi erényekkel bír. Kubik Béla: Elmúlt már az is! Hellebronth Géza: Lovagias, gavallér ember a szó szoros értelmében, az 6 szMe, lelke, az ő agya telve van császári és királyi ura iránti feltétlen engedelmességgel és lojalitással; de a magyar nemzeti aspirácziók, a magyar nemzeti érzület, a magyar alkotmány s a magyar közjog iránti érzelmei annyira ismeretesek már az országban, hogy attól a kabinettől, a melynek ő tagja, ezeknek az aspiráczióknak keresztülvitelét nem várja ebben az országban soha senki. A mi igazságszolgáltatásunk kérdését illeti, én meghajlom Magyarország birói kara előtt; elismerem annak függetlenségét, sok tudását, elismerem mély jogérzetét, de engedelmet kérek, a perkezelés nálunk még ma is végtelen hosszadalmas, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) végtelenül czikornyás és végtelenül drága, s az egymás közti jogviszonyaink szempontjából oly rendkívül nagyfontosságú kérdés: a magyar magánjognak kodifikácziója, ugy látszik, még mindig a messze jövő zenéjét képezi. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Fontosabbak a véderő javaslatok! Hellebronth Géza: Adózási viszonyaink — azt hiszem, ebben a t. ház minden tagja megegye-