Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 elnök urnak előszobájában, , . . (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök; Az nem ugy van! Tessék először jobban megtudni, Hogy micsoda előszobában vagyok én, mert ez nem ugy van. Tessék a szavait megválogatni, mert az az állítás sértés. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Hellebronth Géza: . . bogy ottan áruba bocsátbassa a nemzet nagy érdekeit érintő kérdéseket, s bogy itten az ő nagy szóbőségével, és az ő magyarázataMal elvegye a nemzettől még a reményét is annak, bogy egyedüli, megélhetésére nézve nagyfontosságú jogát csorbítatlanul megőrizhesse. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) De épen igy vagyunk, t. ház, a jelen ülésszakkal is. Hiszen ha a kolozsvári affaire, a Nessi-ügy és az indemnity-vita nem foglalkoztatná a házat, hát ugyan mMel tudott volna bennünket foglalkoztatni a t. kormányelnök ur? Széll Kálmán miniszterelnök: Egy sereg törvényjavaslattal ! Hellebronth Géza: Hiszen a legelső törvényjavaslatokat a múlt héten voltak szívesek az előadó urak beterjeszteni! Széll Kálmán miniszterelnök: De előbb lehetett volna tárgyalni! (Ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol? Mikor?) Hellebronth Géza: Ettől a nagy tevékenységtől, t. ház, bátran haza mehettünk volna mi akár medvét lőni . . . (Derültség a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Biz az nem ugy van! Hellebronth Géza: . . . vagy csendes magányunkban elmélkedni a t. miniszterelnök urnak nagy tevékenysége felett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Hellebronth Géza: Azt hiszem, t. ház, eléggé sikerült megvédenem e pártot a semmittevés vádjától, sőt az is sikerült, hogy ezen vádat visszahárítsam a t. kormányelnök úrra. / Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem sikerült biz az! Hellebronth Géza: .. . És nagyon rosszul alkalmazta a felszólalt t. képviselőtársam a költőnek azon szavait, midőn ránk vonatkozólag mondotta, hogy a mi működésünk fogja eredményezni azt a szomorú jóslatot, hogy: »Mint oldott kéve, szóthull nemzetünk.« Legyen nyugodt a t. képviselő ur, a mi tevékenységünk miatt ez a szomorú jóslat sohasem fog bekövetkezni; hanem igenis, ha az a kormányrendszer, a melyhez ön oly szép csokrokat kötött, még tovább fog f oly tattá tni, akkor igenis igazsága lesz annak a költőnek, midőn azt mondja a gólyamadárról, hogy: »te boldogabb vagy jó gólyamadár. Neked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy volt, az is elveszett.« (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) deczember 9-én, kedden. 365 És most áttérek a t. ház engedelmével tulaj donképeni tárgyamra: (Halljuk ! Halljuk!) bogy miért is viseltetem én bizalmatlansággal a t, kormány iránt ? (Halljuk ! Halljuk !) És itt — fájdalom — megint ellentétben állok Rubinek Gyula úrral, a ki azt mondotta, hogy az ő bizalmának alapja személyi és tárgyi okokon nyugszik. Hát, t. képviselőtársam, az én bizalmatlanságom tisztán csak tárgyi okokon nyugszik, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert én nekem a t. miniszterelnök ur személye ellen egyáltalán a legcsekélyebb kifogásom sincs. Sőt én elismerem az ő államférfiúi nagy tehetségét, elismerem az ő széles, alapos tudását, elismerem az ő csodás szóbőségét és elismerem az ő rendkívüli fizikumát. De engedje meg a t. képviselő ur, én e személyi tulajdonságokból mégsem arra a konzekvencziára jutok, a melyre méltóztatott jutni, a midőn azt mondotta, hogy épen ezek a személyes tulajdonok predesztinálják őt, hogy ilyen súlyos, nehéz helyzetben Magyarország kormányának élén álljon. Én bátor vagyok kijelenteni, hogy én semmiféle predesztináczióban nem hiszek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Én brahmin nem vagyok, én semmiféle indiai félistent, semmiféle indiai maharadsát nem imádok; (Elénk . tetszés a szélsobaloldalon.) hanem én képviselői kötelességemhez híven a vezérlő férfiak, tehát első sorban a t, kormányelnök ur tényeit, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) cselekedeteit vizsgálom. (Egy hang a szélsobaloldalon: Ez tiszta dolog!) De ha ennek a vizsgálatnak aztán az eredménye nem az a konklúzió, a melyet t. képviselőtársam lehozott, arról én — fájdalom — nem tehetek. Rubinek Gyula: Én sem! Hellebronth Géza: Mert épen ellenkezőleg, annak a vizsgálatnak eredményeit szerintem nem a képviselő ur fejezte ki helyesen, hanem kifejezte azt az e padokon ülő nagynevű t, képviselőtársam, Beőthy Ákos, a midőn a felirati vita alkalmával tartott örökbecsű, remek beszédét azzal végezte, hogy: »Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény.« Mert hiszen, ha a t. kormányelnök urnak múltját vizsgáljuk, mit látunk ott? Én nem látok ott mást, mint egy borongós, ködÖ3 szürkeséget; egyszer villan keresztül a fénysugár ezeken a felhőzeteken, igaz, hogy nagyon rövid időre: akkor, a mikor az igen t. miniszterelnök urnak jobb meggyőződése ellentétbe jött az udvari politikával és ellentétbe jött minisztertársainak a politikájával.., Széll Kálmán miniszterelnök: És addig semmit sem csináltam! ? Hellebronth Géza: — a boszniai okkupáczió alkalmával. Csakhogy, fájdalom, t. miniszterelnök ur, ennek a napfénynek kisugárzása nagyon rövid ideig tartott és a konzekvencziát már nem méltóztatott egészen levonni belőle. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert hiszen akkor a t. kormányelnök urnak át kellett volna jönni ezekre a padokra (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-