Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

358 lbo. országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. van-e letéve, vagy pedig csak kötelezvény van letéve és a kamatokat a román kormány küldi-e át és csak igy jut-e az összeg a brassói iskola birtokába ? A képviselő ur beszéde folyamán a kérdést következőleg állítja fel (Olvassa): »Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy román állami rentében, állami kötelezvényben. Ez az, a mi bennem aggodalmat kelt és kérdésre ingerel, j^llami rentében vagy kötelezvényben van-e? Mert én ugy tudom, hogy ez utóbbiban, kötelezvényben van és szeretném azt tudni, hogy vannak-e ennek kuponjai, a melyeket beváltanak és hol váltják be azokat? Vagy a román kormány küldi-e el annak a tőkének kamatait? Ebben az esetben ott vagyunk, a hol voltunk, mert tisztán áll a román szubvenczió, stb.« A t. képviselő urnak ezen ténybeli állítására reflektálnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hogy beszéde további folyamán nem mondott-e mást is. a mit helyre kellene igazitanom ; nem voltam szerencsés beszéde egész folyamán itt a teremben lehetni, mert hMatalos ügyben másutt voltam elfoglalva. De erre az egyre nézve, melyet hallottam, kötelességem a képviselő urat felvilágosítani a következőkben: (Halljuk! Halljuk!.) A romániai kir. kormány az egész összeget : 962.500 leit négy perczentes járadékkötvényben tette le a központi állampénztárnál. A szelvényeket mi váltjuk be és mi küldjük a metropolitának, jelesül én küldöm, mint vallásés közoktatásügyi miniszter. A metropolita pedig számadásra van kötelezve, a legrészletesebb számadást kívánjuk tőle. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: En is mondottam ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugy van tehát, a mint a miniszterelnök ur azt már a múltkor elmondotta. De Nessi Pál képviselő ur ugy tevén fel a kérdést, hogy ő nem értette meg a miniszterelnök ur idevágó nyilatkozatát, hogy kötvényben van-e az a tőke, vagy ugy, a hogy én elmondtam: ennélfogva kötelességemnek tartottam ezeket felvilágosításul előadni. (Altalános helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Rosszul informálta a képviselő urat az informátor! (Derültség a jobioldalon.) Elnök: Következik Benedek János képviselő ur interpellácziója az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről, valamint a szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat tárgyában a pénzügyminiszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Benedek János: T. ház! Méltóztatik visszaemlékezni azon interpelláczióra, a melyet húsvét előtt intéztem az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, a melyben kérdést intéztem hozzá aziránt, hogy az állami tisztviselők fizetéséről szóló törvényt mikor szándékozik beterjeszteni a ház elé, olyan időben, hogy az még ezen évben tárgyalható, törvényerőre emelhető legyen. Mert, mint jól méltóztatnak tudni, már az ez idei költségvetésben ezen a czinien 3 millió korona van felvéve, mint a tisztviselők fizetésének rendezésére szánt összeg. Természetes dolog tehát, hogy nemcsak a tisztviselőket, de a ház tagjait is, a kik ez iránt buzgólkodtak, szintén érdekli az, hogy vájjon ezen három millió koronának élvezetébe mikor és milyen módon jutnak a tisztviselők; és általában véve kíváncsian vártuk mindnyájan a tisztviselők mozgalmának eredményét, valamint a kormány Ígéretének beváltását. Akkori válaszában az igen t. pénzügyminiszter ur olyan kielégítő feleletet adott, a melylyel én magam, mint interpelláló, teljesen meg voltam elégedve, és azt köszönettel tudomásul vettem, valamint tudomásul vette az egész ház, mert az igen t. pénzügyminiszter ur beszéde megnyugtatta egyáltalában mindazokat, a kiknek aggodalmaik voltak az iránt, hogy esetleg ezt a törvényjavaslatot az őszi időszakban tárgyalni nem lehet. A pénzügyminiszter ur azt mondta, hogy a szünet idejét épen arra fogja a kormány felhasználni, hogy mindazokat az akadályokat, a melyek a kérdés tisztázásának útjában állanak, elhárítsa. Azt hiszem, a hosszú szünet erre bő alkalmat nyújtott az igen t. pénzügyminiszter urnak ; valamint a kormány is tisztába jöhetett mindazon mozzanatokkal, mindazon irányzatokkal, a melyek a fizetésrendezés tekintetében kell, hogy vezéreljék. Tisztába jöhetett a pénzügyminiszter ur minisztertársaMal, különösen az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral, a kinek bizonyára szintén egyik főgondját képezi az, hogy az állami tanárok és tanítók fizetését minél hamarább rendezzék, és a mostani állapotokon javítsanak. Mondom, bőséges alkalma volt arra az igen t. kormánynak a hosszú szünet alatt; azonban azt tapasztaltuk, hogy midőn a hosszú szünet multával összejöttünk, akkor is nem ezeket a kilátásba helyezett törvényjavaslatokat terjesztette be az igen t. kormány, hanem mindjárt a indemnitásról szóló törvényjavaslatot, melylyel mintegy lehetetlenné tette azt, hogy azok a javaslatok kerüljenek felszínre, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Éreztük a pecsenyeszagot! (Derültség.) Benedek János: . .. melyeknek megvalósításához mi is a legszívesebb készséggel hozzájárulunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miután a költségvetési törvényt be nem terjesztette, és csakis az indemnitás tárgyalására szorította az ellenzéket, ennélfogva itt kell elmondania az ellenzéknek mindazon aggályait és kifogásait, a melyeket a kormány politikája ellenében a költségvetés tárgyalásakor szokott felhozni. De lényegesen változott a helyzet az indemnitási törvényjavaslat beterjesztése óta is. Mert a mint annak idejében már erre hMat-