Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-165
165. országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. 355 gyár katona nem megfelelő, azt ő nem használtatja. [Mozgás.) A magyar nemzet története VII. kötetének 496. lapján tárgyalja a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Már pedig azt hiszem, hogy miután Beksics Gusztáv is irt ahba a történeti könyvbe, még pedig jó nagy részben, ezt kompetensnek fogják elfogadni, mert a t. túloldal vele — remélem — szolidáris viszonyban van, B. Feilitzsch Arthur: Minő alapon ? Nessi Pá!: Ez a történeti könyv azt irja, hogy: Savoyai Eugen lelkileg nem közeledett Magyarországhoz. Nemzeti és politikai törekvéseire nézve ép ugy idegenen és ellenszenvesen állott szemben Magyarországgal, mint az udvar más hangadó egyéniségei. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áll! (Mozgás jobbfelöl.) Nessi Pál: Ez van a történelemben. Ballagi Géza: Épen nincs ugy! Nessi Pál: Akkor tehát arra kérem Ballagi Gréza t. képviselőtársamat, hogy legyen szMes egy másik történelmet irni. Ballagi Géza: írtam is! Nessi Pál: Azt hiszem, hogy olyan embernek, a ki a magyar nemzettel szemben idegenen és ellenszenvesen állott, olyan embernek a szobrát Budavárában a király palotája előtt felállitani nem szabad. Széll Kálmán miniszterelnök: Az a zentai szobor, a mely oda csak ideiglenesen van elhelyezve, a mit jelentésemben is megmondtam. Nessi Pál: Én a jelentést nem olvastam. Széll Kálmán miniszterelnök: Ha már tetszett ennyit olvasni, olvassa el a jelentést is, a mely szerint az a zentai szobor is csak ideiglenesen van ott, (Ugy van! jobbfelöl) Thaly Kálmán: Zenta városa rendelte meg, de nem volt pénze és nem tudta kMáltani! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy a város rendelte meg! Nessi Pál: Ezt tudomásul veszem és én napirendre térek a dolog felett! Az imént a tót-kérdésről beszélvén, elfeledtem a t. miniszterelnök ur figyelmét felhívni egy tót újságra, a mely ma még a postai szállítás kedvezményét élvezi Magyarországon, de a melytől, azt hiszem, ha a t. miniszterelnök ur és a kormány tudomást fog venni róla, ugy igen t. kollégája, a kereskedelemügyi miniszter ur mihamarabb meg fogja vonni tőle a szállítási kedvezményt. Nem tartom tűrhetőnek, hogy ilyen újság jöhessen Magyarországba, mely a tót népet megmételyezi. A t. kereskedelemügyi miniszter ur is nagy örömmel szokta a táviratokat elkobozni ; hát kobozza el ezt az újságot is. Ez az újság »Rovayánszki Amerikanszko Szlovenszke Noviny« czimü tót lap. Ez a tót lap a múltkor megjelent számában »A tótok és a magyar rongy« czimmel — a magyar rongy alatt értvén az Amerikába küldött zászlót — ezeket irja: »Az állati vadságot is felülmúlja az éles támadás, melyet a magyar sajtó intéz a tótok ellen, hogy ők Clevelandban és New-Yorkban a magyar zászló ügyében megrontották a magyarok örömét. A tótok nevetnek a kutyafejű mongolok támadásai fölött, de a magyarokkal szemben a tótoknak is van védő fegyverük és ez az ő szavuknak éles igazsága. Ezennel harczolunk és nem fogunk megszűnni, hogy az egész művelt világnak bemutassuk azt a magyar szabadságot, azt a magyar lovagias nemzetet. Meglátják majd a mi polgártársaink, micsoda szédelgők, micsoda nyomorult teremtmények a mi ellenségeink. Mi magunknak egy fegyvert hagyunk meg azok ellen, a kik szívják a mi vérünket, a kik a mi kövérségünkön élnek, a kik verejtékünkből gazdagodnak s ez a teljes ignorálásnak, megvetésnek fegyvere. Semmiféle hű, őszinte tót lélek nem lépi át a tót renegátnak, vagy nyilt magyarnak küszöbét, hogy vele kereskedjenek. Minden renegátot és magyart bojkottálni fog minden fajához hű tót és nem megy el hozzá, legyen az vendéglős, fűszeres, mészáros, jegyző, bank- és hajójegy-ügynök, vagy bárminő kereskedő vagy iparos, a ki magasztalja a magyar zászlót, vagy a lator Kossuthot.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: A királyi ügyész mire való ? Nem lehet bevádolni? Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen amerikai ! (Derültség.) Nessi Pál (olvassa): »Testvérek, éljünk ezen | fegyverrel nyíltan és bátran, s meglátjátok, mint j hagyja el a kevélység a sok büszke hazafit, mint hűl le az ő lelkesedésük, temessük el őket élve, az ilyen csó'cseléket és éreztessük velük, hogy a nadályok nem fognak hizni vérünkön, s e mellett sértegetik szent érzelmeinket és kinevetik magasztos törekvéseinket.« És igy folytatja tovább! Gabányi Miklós: És nem konfiskálják? Nessi Pál: Ezt a lapot a t. kereskedelemügyi miniszter ur továbbitja a postán és nincs ellene kifogása. És hogy megmondjam, hogy ki ez a Rovnyánek, elmondom, hogy a 90-es években a papneveldében kispap volt, pánszláv üzelmek miatt kidobták, kiment Amerikába, ott egy ideig papi reverendában járt, majd banküzletet nyitott ésma már gazdag ember lévén ő az, a ki a Tátrabankkal állandó üzleti összeköttetében van, és küldi az amerikai tótok pénzét, a melyet nemzetiségi czélokra használnak fel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ilyen emberrel szemben, ilyen újsággal szemben egy perczig sem szabad késlekedni, hanem kötelességünk, hogy mihamarább intézkedjünk. Ezt a lapot ki kell tiltani az országból. Széll Kálmán miniszterelnök: Lehet, hogy már ki is van tiltva! Nem tudom! Az ilyeneket tuczatszámra szoktam kitiltani! Nessi Pál: Ez még nincsen! 45 +
