Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

356 165. országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. Széll Kálmán miniszterelnök: Legalább 30 — 40 lapot tiltottam ki ebben az esztendőben. Nessi Pál: Iparos világunknak még csak egy égető sebére akarom felhMni a figyelmet, és erre kérek orvoslást. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Az a nagy művészeti forradalom, a mely egész Európán végig ment ámult esztendőkben, minket alig érintett, itt nem vert hullámokat. Ennek oka, t. ház, hogy nekünk tulajdonképen művészeti politikánk nincs. Ausztriában, daczára az uralkodó erős ellentállásának, ez a mozgalom igen élénk hullámokat vetett, sőt épen ott magából a szépművészeti akadémiából indult ki. Én pedig azt hiszem, hogy oly államnak, a melynek ipara nincsen, a melynek iparágakat kell teremtenie, törekednie kell arra, hogy ipari terményeinek külső megjelenése, formája olyan legyen, a mely azokat versenyképessé teszi akkor is, ha esetleg minőség, vagy anyag dolgában kevésbbé értékesek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van pl. a bosnyák ipar, a mely kelendő azért, mert nemzeti jelleget mutat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van a japáni, a kinai ipar, a melynek reális értéke alig van, de mégis versenyképes, mert nemzeti jelleget hordoz magán. Ha ez igaz, a mint hogy igaz, ezt a törekvést istápolni kell, nálunk pedig a kormány minden ilyen momentumot elnyomni igyekezik. (Igaz! Ügy van ! a szélsöbalóldalon.) Az nem elég, hogy az ipariskolában esetleg tanítják. Tapasztalatból mondhatom, ha tanítják is, nagyon kevés az eredménye, mert a kiállítások bizonyítják, hogy többnyire angol és német utánzatokat lehet látni. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) De ha ezt a nemzeti jelleget kifejezésre akarjuk juttatni, leginkább az építőművészet az, a hol ezt legjobban, legpregnánsabban, leghatározottabban lehet kifejezésre juttatni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) A t. kultuszminiszter ur tavaly felszólalásomra azt mondta, hogy ő nem a magyar motívumokat tiltotta el, csak a szeczessziót, de én mindjárt feleltem akkor arra, hogy ennélfogva az a benyomásom, hogy ő szeczessziőnak tart minden magyar motívumot. A t. miniszterelnök ur emlékezni fog, hogy a mérnök- és építész-egyletnek egy küldöttsége járt nála azon kérelemmel, hogy minden oly állami építkezést, mely a 100.000 koronát meghaladja, csakis nyilt pályázat utján adjon ki a kormány. Mi történt? Az utolsó két esztendőben is a legnagyobb állami építkezéseket mind pályázat mellőzésével egy-két embernek, de legtöbbet egy embernek adott oda a kormány. Ha még ez kMáló építész volna, a ki valami szépet, művészit alkotott volna, feltétlenül meghajolnék és alig volna szavam hozzá, bár elvi álláspontból kifolyólag ragaszkodnom kell ahhoz, hogy minden nyilvános építkezés csak nyilvános pályázat utján és csakis az első dijat nyertnek adassék oda. Éti azt hiszem, hogy a kormány csak ugy vállalhatja eí a felelőséget azért, hogy tényleg a legjobbat kapja, ha az pályázat utján van eldöntve, mert igy kéz alatt semmiféle garancziája nincs, hogy tényleg a legjobbat és legjutányosabban kapta, a mi ezen a ^téren kapható. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Én utána nézve a legutóbbi állami építkezéseknek, azt láttam, hogy a legutolsó két esztendőben körülbelül hat millió korona értékű munkát egy ember kapott meg kéz alatt. Ugyanaz a férfiú, a ki a mérnök- és építész-egylet küldöttségét vezette a miniszterelnök úrhoz, kérve, hogy ezután mindent csak nyilvános pályázat utján adjanak ki, az egyik ajtón kimenve. a másik ajtón bement és szépen elvállalta a maga részére az építkezéseket. Széll Kálmán miniszterelnök: Mi az? Nessi Pál: Nem szoktam a nélkül beszélni, hogy meg ne tudnám indokolni. Széll Kálmán miniszterelnök: Én mentem ki? Nessi Pál: Dehogy, ott volt az illető szónok és kérte, hogy nyilvános jjályázafot hirdessenek és csak ugy adják ki a nyilvános munkákat, ennek daczára azonban elvállalt két éven belül kerülbelül hat milló korona munkát. Itt van a növénytani és rovartani kísérleti állomás, melynek költségei körülbelül 800.000 koronára rúgtak, a vegykisérleti állomás körülbelül 600.000 korona értékben, a szőlészeti kísérleti állomás körülbelül 800.00Ö korona értékben, a műegyetemi vegytani intézet kerülbelül 1,200.000 korona értékben, a Pasteur-intézet 500.000 korona, a fiumei igazságügyi palota körülbelül egy millió korona értékben, megkapott egy nagy építményt, a mely egy alapítványnak, a Grozsdualapnak az építkezése, és ugy hallom, hogy már az igazságügyminiszter ur is kilátásba helyezte neki, hogy az uj igazságügyminiszteri palotát is meg fogja kapni kéz alatt. Azt hiszem, hogy mikor ilyen épitőipari válság- van, mikor az építőipar ennyire küzd a megélhetéssel, még szocziális emberi szempontból sem méltányos, hogy egy embernek adjanak át mindent. (Igaz í Ugy van ! a széisöbaloldalon.) Méltóztassék csak azt venni, hogy 4 százalékkal számítva ezen összegek után évenkint 120.000 korona mellékjövedelme van akkor, mikor mint egyetemi tanárnak is van 10.000 korona évi fizetése. Molnár Jenő :

r Ozigler Jenő az ? Nessi Pál: Én nem neveztem meg senkit, a miniszterelnök ur tudja, vagy ha nem tudja, utána fog nézni. Azt hiszem, hogy méltányos, ha azt követeljük, hogy ezután minden nagyobb munkára nyilvános pályázat hirdettessék, mert ha még olyan kMáló építész volna, ha még alkotott volna csak valamit is, és a miniszter ur tudna nekem megnevezni, vagy mutatni, hogy ez csak egy sikerült dolgot csinált volna, meghajolnék előtte, de nincs egyetlenegy munkája ! sem; annyira otromba, annyira közönséges, annyira