Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-165
354 165. országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. tálasa alkalmával, a midőn t. i. magasabb kamatlábról kisebb kamatlábra konvertáltatik a kölcsön, illetékkedvezményben részesültek az illetők. Most a miniszter ur egy rendeletet ad ki. a mely szerint ezt a kedvezményt a váltóhitelektől megvonja. Itt tehát ismét az a ten•denczia mutatkozik, hogy a szegény néposztályt nyomorgassák, mert hiszen a gazdag embernek váltóhitelre nincsen szüksége. A ki váltóhitelhez folyamodik, az úgyis drága kölcsönt vesz fel, ha tehát ennek a konverzióját is megnehezítjük, akkor épen a szegény néposztály megélhetését, prosperálását teszszük lehetetlenné. (TJgy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Hogy a t. miniszterelnök ur közjogi érzékének és a magyarság iránti rajongó szeretetének is tanújelét és bizonyságát adjam, engedje meg a t. ház, hogy egypár példával illusztráljam, mennyi érzékkel viseltetik a miniszterelnök ur olyan dolgok és bajok iránt, a melyeken igen könnyen tudna segiteni. A miniszterelnök ur Budán a várban lakván, és a miniszterelnöki palotából a belügyminisztériumba naponta elmenvén, lehetetlen, hogy ne látta volna, hogy ott a Szentháromság-téren a Szentháromság-szobron épen most a legközelebbi múltban aranyozták a kétfejű sast, a melynek gyomrában a mi állami ezimerünk van. {Mozgás és zaj a szélsobalóldalon.) Pap Zoltán:,Hiszen ez az álláspontja! Nessi Pál: Én ugy veszem észre, hogy a miniszterelnök ur sokkal jobbszemü, semhogy ilyesmit észre ne venne, nagyon kérem tehát a miniszterelnök urat, hogy tekintettel arra a kMáló helyre: Budavárára, a hol annyi idegen is megfordul, iparkodjék odahatni, hogy az a kétfejű sas mielőbb elrepüljön onnan (Helyeslés a szélsobalóldalon.) és ne botránkoztasson meg nap-nap után bennünket. (Helyeslés és mozgás n szélsobalóldalon.) Pap Zoltán: Majd levakarjuk! Nessi Pál: A miniszterelnök ur tavaly az udvartartás dolgában hozzá intézett kérdésemre azt válaszolta, hogy igen, ott még sok kMánni való van, de azért magyar udvartartás van és Budapest székvárosa lévén a királynak, nem lehet azt mondani, hogy udvartartás nincsen. Én tehát, miután Lengyel Zoltán igen t. képviselőtársam felhozta az esetet, igen röviden akarok arra nyilatkozni, miután kielégitő választ e tekintetben kaptunk, daczára annak, hogy Lengyel Zoltán t. barátom tudomásom szerint a ház asztalára letette azt az okmányt, én szükségesnek tartom, hogy a miniszterelnök urnak figyelmét arra a bizonyos Smólen Tóni esetére újból felhívjam és kérdezzem, hogy ennek folytán a miniszterelnök ur miféle intézkedést tett, hogyha nem tett, miféle intézkedést hajlandó tenni? A dolog, a melyről szólok, ugyanis az, hogy egy konkrét eset alkalmával a budapesti I— III. kerületi járásbíróság megkeresvén a bécsi Oberstallmeisteramtot, az egy hMatalos leiratában 810/902. sz. a. azt mondja, hogy az a bizonyos Smólen ur »während des grossten Theiles des Jahres« Bécsben lakik és csak elvétve néha, »fall , weise«, »während des allerhöchsten Séjours in Budapest zur Yersehung des Dienstes dorthin kommandirt wird«. Ebben világosan meg van mondva, hogy Budapesten udvartartás nincsen, hanem csak esetről-esetre lesznek oda kommandirozva séjourra, ha jön az udvar. Hát, t. miniszterelnök ur, ez az ország már körülbelül 160 millió forintot fizetett magyar királyi udvartartásra. Én azt hiszem, hogy a legkisebb dolog az, hogyha számon kérjük a kormánytól, hogy hogyan utalványozhatta ki azokat az összegeket akkor, midőn itt udvartartás nincs? (Ugy van! a szélsíJbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a budgötben megszavazott tételek csakis azon czélra fordíthatók, melyekre megszavaztattak, (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Azok magyar udvartartásra lettek megszavazva, tehát azt hiszem, hogy azok a bécsi udvartartásra kiadhatók nem voltak és ezért felelős minden kormány azóta, a mióta ezek az összegek meg vannak szavazva — azon összegekért, a melyeket ő utalt ki, a törvénvben meg nem engedett czélokra, (Helyeslés a szélsobalóldalon.) A múltkor Budán járván, még valami szemembe akadt. A királyi palotában gyönyörködve, nagy örömmel láttam egy lovasszobrot, azon hitben, hogy Nagy Lajos, Mátyás király, vagy Hunyady János szobrát fogom ott látni és azt láttam, hogy Savoyai Eugen szobrát állították oda. Széll Kálmán miniszterelnök : Mondtam, hogy ideiglenesen, sőt bejelentettem ezt jelentésemben is. Nessi Pál: Nagy örömmel veszem ezt tudomásul, mert különben kénytelen volnék kijelenteni, hogy egy második Hentzi szobrának tekinteném, miután Savoyai Eugen egyik legnagyobb ellensége volt Magyarországnak. Széll Kálmán miniszterelnök- Hát a zentai csata ? Nessi Pál: Az nem a mi érdekünkben történt, hanem azért, hogy az osztrák zsoldosok... Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy lehet igy beszélni ? (Zaj.) Nessi Pál: Ha a t. miniszterelnök ur állításomat kétségbe vonja . . . (Egy hang a jobboldalon : Itizt még ThaJy is elismeri!) Thaly Kálmán: Elismerem, hogy zseniális hadvezér volt, de magyarbarát nem volt. Nessi Pál: Egész nyugodtan várom a kritikát a túloldalról, de engedjék meg, hogy én is bebizonyítsam a magam álláspontját. (Halljuk! Halljak!) Savoyai Eugen olasz eredetű, franczia születésű és német nevelésű volt. Benne tehát egy csepp magyar vér nem csörgedezett és soha Magyarországért és a magyarságért nem tett semmit. Savoyai Eugen egyik jelentésében határozottan azt irja, hogy kikéri magának, hogy neki magyar katonaságot küldjenek, mert a ma-
