Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

ÍÖ5. országos ülés Í9Q2 deczember 6-án, szombaton. :Í53 testébe mélyen bevágó sebnek, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert hisz a ki ismeri az igazságügyi viszonyokat, tudja azt, hogy egész halmazával vannak a kiadatlan, elintézetlen akták és hogy kiadványaink mily hiányosak, hézagosak, mennyire olvashatatlanok, azért, mert itt a mimkamegtakai itást és jövedelemnövekedést akarják elérni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Lehet az az igazságügyminiszter akármily kitűnő férfiú, lehet a gépész akárminő kitűnő szakember, ha a gépnek kerekei nincsenek megolajozva, ha a gép rosszul működik, eredményt nem fog felmutatni soha. (Tetszés a a széhobalóldalon.) Es ha megnézem és látom azt, hogy az igazságügyi tárcza központi igazgatásánál 35—40 ember végzi el ugyanazt a munkát, a melyet a honvédelmi tárczánál 235 — 240 ember végez el, ebből is csak azt látom, hogy nekünk mindig van pénzünk a hadügyre, de soha sincs pénzünk a közigazgatás javítására, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mire pedig inkább szükség volna. A pénzügyminiszter ur beszélt az adóreformról és maga is elismerte, hogy azt helyesnek, szükségesnek, sőt sürgősnek tartja a maga részéről. De ugyanakkor azt mondja, hogy az adóreformot azonban a földadónál akarja kezdeni, de hogy a földadót reformálhassa, szüksége van egy földadó-kataszterre. A ki a viszonyokat ismeri, tudja azt, hogy egy földadókataszter elkészítésére legalább 15—20 esztendőre van szükség. Én tehát nagyon kérném a t. pénzügyminiszter urat, álljon el ettől a szándékától. Nagyon szükséges a földadóreform, magam is annak tartom, de a miatt, hogy ezt nem lehet most megvalósítani, ne odázzunk el oly szükséges dolgokat, a melyeknek megváltoztatására égető szüksége van már ma az országnak. Maga a miniszter ur elismerte, hogy a másodosztályú kereseti adó a legigazságtalanabb, legjogosulatlanabb. Hát miért nem reformálta ezt már eddig is ? Tudja mindenki, hogy a harmadosztályú kereseti adó egy égető seb adózó közönségünkön. Miért nem reformálja ezt? De itt van a házadó is, a mely ma a legerkölcstelenebb módon rovatik ki. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Maga a miniszter ur elismerte még tavalyi felszólalásomra válaszolva, hogy maga is hozzájárul ahhoz, hogy a házbéradó ne, mint eddig, háromévenkint, hanem évenkint vettessék ki. (Igaz' Ugy van\! á szélsöbaloldalon.) Mert hisz a legnagyobb anomália az, hogy három évre vettetik ki ez az adó, mert három év alatt, mint a legutóbbi időkben is Budapesten, óriási változások történhetnek, vagy emelkedik a bérjövedelem és akkor az államkincstár károsodik, vagy csökken és akkor a háztulajdonos károsodik. De megtörtént 1893-ban az is, hogy a pénzügyi kormány az őt jellemző bölcs előrelátással nem a rendes időben eszköÉÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. zölte az adóösszeirásokat, t. i. november vége felé, hanem már júliusban, midőn még nagy házbérek voltak Budapesten. Ennek következtében a pénzügyi kormány három esztendeig olyan házbérek után szedett adót, a melyek nem folytak be. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) De különben is volna ott nagyon sok módosítandó dolog, mert hiszen tudjuk azt, hogy a törvény azt mondja: a házadó tárgya a házak évi tiszta haszonértéke. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ebből már most az következnék, hogy adózás tárgyát csak az képezheti, a mi tiszta jövedelem. De ez nem igy van. mert a házbéradó három esztendőre vettetik ki, a mi már egymaga is anomália; s azonkívül olyan jövedelmek után is kell házadót fizetni, a melyek nem is folynak be. Az adótörvénynek nagyon helyes intézkedése az, hogy az elemi károkért a földadónak egy bizonyos részét elengedi. Hát miért ne lehetne ezt az eszmét megvalósítani a házbéradónál is? Hiszen megtörténik, hogy a háztulajdonos nem veszi be a bért, de az ez után kMetett adót mégis meg kell fizetnie, sőt nemcsak a be nem vett házbérösszeg után, hanem ehhez még hozzácsatolja a fináncz a vízdíjakat és a házbérkrajczárokat, és az ezek után kMetett adót tartozik megfizetni az az adózó, daczára, hogy neki erre adóalapja nincs. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek olyan anomáliák, a melyeken minélelőbb segíteni kellene. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De itt van egy másik kérdés, t. ház, a melyet Bátkay László t. képviselőtársam a napokban szóba hozott; a mely mutatja azt az irányzatot, a melyet a pénzügyi kormány ma követni jónak lát, és a mely oda tendál, hogy a polgárok ellen jogtalan követeléseket érvényesítsen, sőt ha lehetséges: egy rókáról két bőrt nyúzzon. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rátkay László t. képviselőtársam már megemlítette, hogy eddig a biztosítéki okiratokra általánosságban egy koronás bélyeget kellett alkalmazni, de most a pénzügyminiszter ur egy rendeletet bocsát ki, a mely szerint ezen biztosítéki okmányok a második fok szerint bélyegzendők fel. Ennél igazságtalanabb rendeletet én már régen olvastam. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az a biztosítéki okmány egy jogügyletet fed; az általa fedett jogügylet után pedig a másod- vagy harmadfokú bélyeg úgyis lerovandó, igy tehát ugyanazt az illetéket kétszer kell a polgároknak leróniok, és pedig a legszegényebb polgároknak, mert hiszen a gazdag embernek nincsen szüksége arra, hogy biztosítéki okmány alapján vegyen fel kölcsönöket; erre csakis azoknak van szükségük, a kik máskép kölcsönt nem kaphatnak, mert különben ilyen drága kölcsönbe ugy sem mennének bele. A pénzügyminiszter urnak egy másik rendelete a konverzióra vonatkozik. Az 1881. évi LXX. t.-ez. szerint a jelzálog-kölcsönök konver45