Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

352 165 országos ülés 1902 deczewber 6-án, szombaton. és nagyon szeretném, ha a t. kultuszminiszter ur ugyanazt mondaná erre, a mit t. miniszterelnök ur oly szívesen mond, t. i. hogy ez nem igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Csak olyanra szoktam mondani, a mi tényleg nem igaz! Nessi Pál: Nem mondtam, hogy a t. miniszterelnök ur ezt máskor is használja, de neki ez kedvencz szólásmódja. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kedvencz szólásmódom, jobb szeretném, ha azt mondhatnám mindig, hogy igaz ! (Derültség a jobboldalon.) Nessi Pál: Szóval, azt szeretném, hogyha akár a pénzügyminiszter ur, akár a kultuszminiszter ur ezt a dolgot megczáfolná, és talán nem végeztem haszontalan munkát, ha ezt a reflexiót hozzáfűztem beszédemhez. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Anomáliát látok még abban is, hogy a tisztviselők a fizetésük rendezésének felvételére vonatkozó nyugtájukat bélyeggel tartoznak ellátni akkor, a mikor a fizetésfelemelést már élvező katonatisztek ugyanilyen minőségű nyugtájukra bélyeget adni nem tartoztak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hja, azok a kMálasztott emberei az Istennek!) A másik meg az, hogy nem tudom, hogy ezen fizetésrendezés alkalmával a szolgálati dij levonását is alkalmazni fogják-e? A szolgálati dij ez egy középkori maradvány, ugy látszik, még abból az időből, a mikor még ugy vették a hMatalokat. Ennek később az volt az értelme, hogy a nyugdijalapra fordították azon összeget, a melyet, mint a fizetésemelés egyharmad részét képező összeget, az első esztendőben levontak. Én azt hiszem, hogy a fizetésemelés más, mint a fizetósrendezés; és fizetésrendezésről lévén szó, erre a szolgálati dijat alkalmazni nem lehet, és nagyon óhajtanám már ez alkalommal általában ezen, ma már jogosultsággal nem biró, szolgálati dijat egyszerűen eltörölni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Bátor leszek különben beszédem végén egy határozati javaslatot benyújtani, a mely szerint (olvassa): »Utasittatik a kormány, hogy az állami alkalmazottak fizetéseinek rendezéséről egy külön törvényjavaslatot még olyan időben terjeszszen be, hogy az még az idén letárgyalható legyen, ugy, hogy az érdekeltek 1903 január 1-től kezdve már a tervezett magasabb fizetési fokozatba léphessenek. (Helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Miután a budgetben ez már preliminálva van, azt hiszem, semmi nehézség sincsen, annál kevésbbé, mert ugy tudom, hogy pártom elhatározta, hogy maga részéről a tisztviselők fizetéseinek rendezéséhez szívesen hozzájárul és az erre vonatkozó törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre való emelését tőle telhetőleg elősegíti. (Igaz! Ugy van.' a szélsöbaloldalon.) Egy másik tétel, a mely szemembe ötlött az előirányzatnál: 160.000 korona jövedelem tandij-bevételek czimén. Én azt hiszem, igen t. miniszterelnök ur, hogy ennél igazságtalanabb tétel is kevés van a budgetben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen nekünk arra kellene törekednünk, hogy akkor, a mikor ezer és ezer olyan gyermek van, a ki iskolába nem jár. tegjük lehetővé azoknak, hogy ingyenes oktatásban részesülhessenek és ne iparkodjunk a tanításból is financziális jövedelmet teremteni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A mi budgetünkben nagy tételek vannak ágyukra, nagy tételek vannak fegyverekre, nagy tételek a czMillistára, a quótára és sok minden egyébre. Azt hiszem, ezeknél lehetne redukcziókat csinálni és nem kellene nekünk ilyen tételeket beállítani, a melyeknek erkölcsi alapjuk legalább is igen gyenge. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pénzügyminiszter ur szerint a budgetben nincsen hiány. De igenis hiány van a megélhetési feltételekben, deficzit van a munkaképességben és deficzit van a magyar nemzet életképességében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hová jutottunk már, t. képviselőház 1 (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ha a miniszterelnök ur figyelemmel kiséri a sorozás alkalmával tapasztalható eredményeket, látni fogja, hogy épen a magyar fajnál mind kevesebben válnak be. Honnan van ez? E szomorú eredmény onnan van, hogy akárhány magyar vidék létezik, hol a népesség már nem tud megfelelően táplálkozni, és ennélfogva elsenyved, elenerválódik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pénzügyminiszter ur depresszióról, gazdasági depresszióról panaszkodik és ecseteli az ország szomorú helyzetét akkor, a mikor a czivillistát, a quótát emeli, a mikor a véderőt meg akarják szaporítani; takarékosságot hangoztat, ám a czMillistát emeli. A székely nyomorúságnak, ezen nagy székely kérdésnek szanálására csak 200,000 koronája van, de az udvartartásra 2 millió ja. A földmMelési tárcza nem kap több dotácziót, mint a czMillista egy maga. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Van nekünk pénzünk országgyűlési palotára, van pénzünk postatakarékpénztári palotára, távbeszélő palotára, zálogházi palotára, szóval mindenféle palotára, de nincsen pénzünk sohasem a nép nyomorának enyhítésére, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igazságügyi tárczába betekintve, meglepetéssel tapasztaljuk, hogy annak költségvetése 84,106 koronával kevesebb összegben van előirányozva, mint a múlt esztendőben volt. Ha vizsgáljuk, honnan származik ezen előirányzati kevesebblet, azt látjuk, hogy Írnokokat és dijnokokat, tehát a népesség legszegényebb tagjait bocsátják el és fosztják meg kenyerüktől csak azért, hogy valami plust tudjanak ottan kimutatni, (Igaz/ Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ezt nemcsak nemzetgazdaságilag tartom káros politikának, de egyszerűen igazságügyünk