Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

165 országos ülés 1902 déczember 6-án, szombaton. 351 gyűltek újra a ZsMénában, és a mi a legfeltűnőbb, hogy a külföldről, Szentpétervárról, Brünnből, Prágából, Bulgáriából rendkívül sokan jelentek itt meg, és pedig a megjelentek legnagyobb része : tanárok, tanítók és tanítónők voltak, tehát a kultúrának előharczosai. Én azt hiszem, hogy elég, ha én a miniszterelnök urnak ezt a kérdést megpendítem és jelzem, én a miniszterelnök ur kazafiasságában ;nem kételkedem, ő fog módot és eszközöket találni arra, hogy elődjének példáját követve, ezt a ZsMénát minél előbb csukassa be és oszlassa fel. {Élénk helyeslés a szélsőbal-oldalon.) T. ház, most kegyes engedelmével áttérek beszédemnek egy más mezejére. A költségvetés egynéhány tételét akarom kiszakítani, egynéhány szemelvényt akarok abból a t. háznak bemutatni. A legelső, a mi feltűnt nekem, az, hogy a t. pénzügyminiszter ur a fogyasztási adókat 325.000 koronával emelte fel; ugyanakkor a bélyeg jövedelmét emeli 139.000 koronával. A jog-illletéket 702.000 koronával, és a dohányjövedéket 2.375.000 koronával. Hát én nem tudom, hogy a miniszter ur mennyire tartja reálisnak ezeket a számokat, de ismerve az ő múltját, fel kell tételeznem, hogy ő ilyen illúzióba ringatta magát. Én azonban erősen kétlem, hogy ezen költségvetési tételek tényleg befolyhatnak, minthogy a miniszter ur maga is beismerte azon óriási pangást, beismerte azt, hogy iparunk, kereskedelmünk nincsen, arról beszélni sem lehet, de gazdaközönségünk is annyira elszegényedett, hogy hiszen már a fogyasztási képessége is meg van támadva, (Ugy van! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) De különben is nem mondok újságot azzal, hogy a fogyasztási adók a legigazságtalanabb adók (Ugy vayí! a szélsöbaloldalon.) és mMel ezeknek fokozása épen a legszegényebb néposztályt terheli és nyomja, {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) legalább is nem nagyon erkölcsös. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik tétel, a melyet észrevettem, az, hogy előirányoz 4.293,000 koronát, figyelemmel az állami alkalmazottak fizetésrendezéséből vár-ható bevételtöbbletre; ezt absolute nem értem ; ha csak nem ugy, hogy a miniszter ur a mit egyik kezével ad, a másik kezével ugyanazt visszaveszi. De én azt hiszem, hogy az állami alkalmazottak fizetésrendezése olyan kérdés, a melyet mielőbb meg kell valósítani és a melylyel jóformán nem szabad egy napig sem várni, mert hiszen 40.000 ember vár attól egy jobb jövőt, egy jobb megélhetési módot. Eleve kijelentem azonban, hogy nekem aggályaim vannak ezen fizetésrendezést illetőleg, aggályaim vannak azért, . mert én azt a minimumot, a melyet a miniszter ur kijelölt, elegendőnek nem tartom. A minisz,ter ur 1400 koronát vesz minimumnak. Én azt hiszem, hogy 1400 korona nem az az összeg, a mely bárkinek megélhetést biztosíthasson, és ha a miniszter ur azzal érvel, hogy ezen első fizetési fokozatban olyan fiatal emberek vannak, a kik többnyire még nőtlenek, én csak azon óhajtásomnak adhatok kifejezést, hogy épen ezért emeljük fizetésüket, bogy megnősüljenek, mert Magyarországnak vitális érdeke, hogy a magyar faj ebben az országban szaporodjék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy nem végzek haszontalan munkát, a midőn ennek a kérdésnek mielőbbi napirendre felvételét kívánom, kifejezve egyúttal azon kívánságomat, hogy a minimum felemeltessék és hogy egyáltalában ebbe a kérdésbe addig a határig menjünk el, a melyet teherviselési képességünk és az államháztartás egyéb szükségleteinek kielégítése megenged. De midőn erről beszélek, meg kell említenem, hogy a tisztviselők körében a napokban nagy megdöbbenést okozott az, hogy értesülésük szerint ismét egy paktum készül, még pedig a kultuszminiszter ur és a pénzügyminiszter ur közt. A dolog t. i. ugy áll, hogy a pénzügyminiszter ur expozéjában elmondotta, hogy a tanárokat és tanítókat nem akarja ezután rangosztályokba soi-ozni, hanem gondoskodni kMan arról, hogy rangosztályba sorozás nélkül is akkora íizetést kapjanak, a mely megtelel azon rangosztálynak, a melyben eddig voltak. De a pénzügyminiszter ur ebben nem akart elmenni addig a határig, hogy a VII. fizetési osztályelső fokozatáig emelkedhessenek fel a tanárok fizetései. Széll Kálmán miniszterelnök: Még most ne tárgyaljunk erről, még nincs is előttünk a javaslat ! Nessi Pál: Én azt óhajtom, mielőbb itt legyen! és azt hiszem, hogy ezen óhajtásom kifejezésével nem végzek haszontalan munkát, a mikor rá akarok mutatni, hogy a tisztviselők körében az nagy aggodalomra ad okot, és szeretném, hogy ha a tisztviselői kart, a melynek tagjai igazán kevés fizetéssel önfeláldozóan terhes munkát végeznek, mielőbb megnyugtatná a miniszter ur. Az eddigi állapotok szerint ugyanis minden tanár 30 esztendei működése után a VII. rangosztály első fizetési fokozatába juthatott. Már most ha a tanárok rangosztályba nem sorolva akkora fizetést kapnak, a mely megfelel a VII. rangosztály első fizetési fokának, ez a fizetési fokozat az uj rendezés szerint magasabb lévén, olyan összeget igényelne, a melyet a pénzügyminiszter ur megadni nem akart. Minthogy azonban a kultuszminiszter ur mintegy obiigóban és zsénben lett volna azáltal, hogy a tanárok kevesebb fizetést kapjanak, mint a megfelelő rangosztályban lévő tisztviselők, azon paktum jönne létre, hogy tehát a tisztviselőknek sem fognak akkora fizetést adni, mint amennyi Ausztriában a hasonló rangosztályban lévő osztrák tisztviselőknek a fizetése, ugy hogy ez által ugy a tisztviselők, mint a tanárok kevesebbet kapnának. Ezt a kérdést akartam felvetni