Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

350 165. országos ülés 1Ú02 déczember 6-án, szombaton. súlyozni lehetne ezen hazafiatlan nemzetiségi pénzintézetek működését ? Én ezt eszme gyanánt vetem fel, azt hiszem, ezzel foglalkozni nem volna hálátlan feladat. Pap Zoltán: A pénzintézetek protekczióbóí adnak ma kölesönt. Nessi Pál: Miután a nemzetiségi kérdéssel foglalkoztam, engedje meg a t. ház, hogy szóba hozzam a nagykárolyi hazafias görög katholikusoknak azt a küzdelmét, melyet püspökök ellen folytatni kénytelenek. A tényállás megvilágítására bátor vagyok röviden előadni , . . Széll Kálmán miniszterelnök: Elintéztük ezt is, kár beszélni róla. Nessi Pál: Ha el van intézve, köszönettel fogadom, csak azt nem tudom, miképen van elintézve, a pap személyére van-e elintézve, vagy a visszacsatolásra nézve, mert ezek a bajok onnan származnak, hogy kihasították őket a munkácsi görög katholikus püspökségből és a nagyváradi oláh püspökséghez lettek csatolva, de ott magyar nyelvű görög-katholikus papot nem tudnak kapni, pedig azt hiszem, hogy 1100 görögkatbolikus lélek elvesztése a magyarság számára nem is olyan kis kérdés, hogy a felett egyszerűen napirendre térhetünk. Mondom, hálás szívvel fogom fogadni, ha látni fogóm azt, hogy a miniszterelnök ur — mint az imént monda — a kérdést már elintézte. De ebbe csak akkor fogok belenyugodhatni, ha azt akkép intézte el, a mint az a magyar állam érdekeinek megfelel, és azokat az aggódó lelkeket, a kik magyarságukat féltik és magyarsá- I agukért küzdenek, meg fogja nyugtatni. (Igaz •' Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Miután már a tót kérdésről is beszéltem, engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy felhívjam a figyelmét a »ZsMéna« tót egyesületre, a mely semmi egyéb, mint a Tisza Kálmán által feloszlatott Máticzának a folytatása. A : mint tudni méltóztatik, a Maticzát 1861-ben alapították, és a mi az ő működésében legnagyobb segítségére volt, az az a szomorú tény, -hogy ennek a Máticzának, a melyet hazaellenes izgatások miatt be kellett szüntetni, a legnagyobb alapitója ép az a férfiú volt, a kinek hMatása volna minden magyar törekvésnek élére állani, a magyar aspirácziókat támogatni és minden magyarellenes törekvést ebben az országban elnyomni segiteni. (Igaz! Ugy van! a szélsnbaloldalon.) A Maticza legnagyobb alapitója köztudomás szerint épen ő Felsége volt. Polczner Jenő: Ez érdekes! Pozsgay Miklós: Meghűl az emberben a vér! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy volt! Nessi Pál: Ha a miniszterelnök ur nem hiszi, a czMillista tárgyalása alkalmával bemutatom a Maticza évi jelentését, a mely ökölnyi betűkkel hirdeti, hogy a magyar király volt a legnagyobb alapitója. Ez a ZsMéna nem egyéb, mint a Maticza • folytatása, de sokkal veszedelmesebb alakban, mint a milyen a Maticza volt. Hogy ez menynyire fejlődött, legjobban igazolja egy most nem régen megjelent röpirat. Széll Kálmán miniszterelnök: Fel van az már oszlatva, már nem is exisztál. Nessi Pál: Nem a Maticzáról, hanem a ZsMénáról beszélek, a mely most exisztál, és a mely most augusztus 6-án egy nagy ünnepélyt rendezett. Ugy látszik, erről a miniszterelnök urnak tudomása nincs, pedig igen érdekes lett volna erről tudomást szerezni, mert a meghívók ott tót színekben lettek kinyomatva, tót színekkel lettek díszítve, a programm- pontok pedig olyanok voltak, melyek a cseh-tót egységet dicsőitették, és élőképeket rendeztek a végén>- a melyekben a tót nemzet ébredését mutatták be az orosz császári sas védnöksége és oltalma alatt (Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Szép dolog! Széll Kálmán alatt!) '. Széll Kálmán miniszterelnök: Először tessék megtudni, mi a Széll Kálmán álláspontja! Nem kell minden újsághírt összeszedni és elhinni! Nessi Pál: Nem újságból szedtem össze, hanem egy röpiratból, a melyet gr. Esterházy János, a főrendiház tagja adott ki, a ki elég komoly férfiú ahhoz, hogy ha valamit mond vagy ir, az feltétlenül hitelt érdemel. • Széll Kálmán miniszterelnök: Feltétlenül megczáfoltam már egyik adatát Komjáthyval szemben. A másikat majd megnézem, hogy miből áll; de amazt feltétlenül megczáfoltam. Pozsgay Miklós: Mindig a folyosón czáfolgat! Nessi Pál: Nem tudom, mit czáfolt meg? Thaly Kálmán: Egy másik adatot! Nessi Pál: T. képviselőház! Azon fejlődést akarom bemutatni, mely ezen ZsMénában 1884 óta a mai napig beállott. 1884-ben nagy ünne^ pélyt rendeztek a ZsMénában; összegyülekeztek ottan nemcsak annak nőtagjai, hanem nagy többségben voltak a férfiak. Ebből is látható, hogy ez a ZsMéna nem egyéb, mint a Máticzának folytatása, és ezen gyűlésükön ünnepelték a cseh-tót egyesülést, és a nagy szláv ábrándoknak adtak kifejezést. Ugyanakkor egy sürgönyt olvasták fel és , tapsoltak „meg, a mely szól a következőképen: »Prága. Üdvözletünk tót nővéreinknek, a ZsMénában összegyülteknek. Virágozzék minden müvetek díszére és javára a közös szláv hazánknak. A cseh nőegylet.* (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán: Az ilyen sürgönyt nem foglalják le! Nessi Pál: Erre a sürgönyre azonban a kereskedelemügyi miniszter urnak nem volt tiltó rendelete. Ezt lehetett egész nyugodtan kézbesíteni ! Thaly Kálmán: Ugy-e hazaáruló sürgönyt kézbesítenek ? ! Pozsgay Miklós: A kecskeméti jogászok sürgönyét vissza lehetett tartani! Nessi Pál: Most, mint említettem, össze-