Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

320 264. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. miniszterelnök ur, ha épen megkapni óhajtja, az 1899-ben meghozott végzést, a mely megsem­misítette a törvényhatóság határozatának azon kikötését, hogy csak az esetben lesz hajlandó a törvényhatóság ezt a budget-tételt a jövőre nézve is érvényben fentartani, megszavazni, ha az a bizonyos gimnázium, a mely nemzeti és pedig magyar nemzeti szempontból kifogás alá esik, jövőre nézve a magyar nemzeti eszméknek egészen odaadó, hű munkása lesz. Ezt az indo­kolást megsemmisitette a miniszterelnök, illető­leg a belügyminiszter ur. (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) Az erre vonatkozó kiadványt pedig aláirta Pascho Moys Sándor. Az tehát, a mit a miniszterelnök ur azzal a czélzattal közölt informáezióképen a »Magyar Nemzet«-tel, hogy az az én igazmondásomat megtámadja és igy bizonyos immoralitást mutas­son ki velem szemben, nem arra vonatkozik. Ennyit akartam erre vonatkozólag elmondani. Zmeskál Zoltán: Tökéletesen igaz, a mit a szászokról mondasz! De nem tudsz mindent! Sebess Dénes: A miniszterelnök urnak ezen eljárásáért bizalmatlanságot is szavaztak a tör­vényhatósági közgyűlésen a mézes hetekben. (Moz­gás a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meg­nézzük ! Gál Sándor : Hogy a felekezeti iskola külön­ben magyar nemzeti szempontból milyen kultur­missziót teljesít ottan és mennyiben tűrhető meg a kormányzat által, erre vonatkozólag talán elég, hogy csak a szellemét illusztráljam, még egy további adatot felhozni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) A kultuszminiszter ur bizonyosan tudomás­sal fog birni róla, hiszen az anteaktái megvan­nak a minisztériumban, hogy 1890-ben, vagy 1891-ben az iskola rendezett egy nyári mulat­ságot a gyerekek részére. Akadt tehát a gyere­kek között olyan is, — hiszen Szászrégen város lakosságának 45—46° Va magyar — a ki, ki­adva lévén a jelszó, hogy kis zászlókkal kell elmenni a mulatságra, elvitt egy magyar nem­zeti zászlót. Ezért a gyereket kitiltotta a tanítónő a mulatságból, haza küldöttek azzal az indoko­lással, hogy a Landesconsistorium megtiltotta, hogy magyar lobogót ilyen mulatságokra valaki kivihessen. (Mozgás.) Korodi Lajos: Ez már nagyszerű! Ilyenek­ről egész najj lehet beszélni. (Nagy zaj a szélső­baloldalon.) Zmeskál Zoltán : Ilyenekért azonban a turó­cziakat elzárták. (Mozgás.) Barabás Béla: Még meg is meri hazudtolni ? Ez gyalázat! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Tessék Nagy-Szebenbe és Brassóba menni! Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Gál Sándor: Lindner Gusztáv képviselő ur­nak sem politikai tényeivel, sem személyével nem volt szándékom foglalkozni, és én csak mint egy sajnálatos, mint a politikai életnek egy kinövé­sét emiitettem fel a múltkor azt a tényt, hogy ezelőtt néhány esztendővel még egyetemi tanár volt, és az egyik magyar egyetemen a magyar közjogot adta elő és ma nemzetiségi programmal ül itt a képviselőházban. Én megemliteítem akkor azt is, hogy hallgatója voltam, hogy ő a közjogot igen magas színvonalon és igen hazafias szellemben adta elő, és hogy ép ezért nem talá­lom meg a pszihikai magyarázatot e két, egy­mással homlokegyenest ellenkező tény között. Megdicsérni azonban nem akartam Lindner Gusztáv tanár urat, hiszen az ő jelenlegi poli­tikai viselkedése arra nem is érdemes, hogy pe­dig tanári működése a múltban rá nézve tényleg a politikai élet terén egy, még pedig letörölt multat képez, ezt nagyon sajnálom. Eelemlitet­tem tehát kizárólag ezért. De ne vegye a tanár ur ezt olyannak, mintha én b. Eötvös József kultuszminiszter úrral akarnék konkurrálni ebben a tekintetben, hiszen az az elismerés, a mely az ő személyét az egyetemi tanszékre való meghívás ténye által érte, mindenesetre és minden körül­mények között nagyobb, mint a milyen az én akárminő dicséretem, akárminő elismerésein. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyet azonban ki kell, hogy jelentsek ebben a tekintetben is. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig az, hogy Lindner Gusztáv képviselő ur abban az időben talán, a mikor b. Eötvös József kul­tuszminiszter ur őt az egyetemi tanszékre meg­hívta, nem ült ott. Lindner Gusztáv: A Deák-párton ültem. Gál Sándor: A Deák-párt pedig, azt hiszem, a nemzeti eszmék kultiválása tekintetében nem állott hátrább. (Tetszés szélsőbalfelöl és a jobb­oldalon.) Korodi Lajos: Megalkotta a nemzetiségi tör­vényt. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Gál Sándor: Bocsánatot kérek, a képviselő ur nem ismeri akkor a nemzetiségi törvény létre­jöttének a hisztorikumát, hogy ha igy nyilatkozik. Deák Eerencz a nemzetiségi törvény ilyen módon való megalkotásának határozott ellensége volt és ama nagy küzdelemnek, a mely az akkori pártok között lefolyt, volt végeredménye az, hogy ő, mivel a belbékét, a politikai csendet óhajtotta visszaállítani, a legvégső esetben ugy egyezett bele a nemzetiségi törvénynek konstruálásába, ha megengedik és belegyeznek a pártok, hogy annak bevezető rendelkezéseit ő alkossa meg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Innen van az, hogy a nemzetiségi törvénynek különös rendel­kezései homlokegyenest ellentétben állanak annak általános kijelentésével. (Ugy. van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lindner Gusztáv képviselő urnak különben még tartozom egy kijelentéssel. (Halljuk! Hall­juk!) Készséggel jelentem ki itt a legmagasabb politikai testület előtt, hogy én közjogi ismere­teimet, politikai felfogásomat, szóval azokat a becses, vagy kevésbbé becses tulajdonságaimat, a melyek felett e tekintetben rendelkezem,

Next

/
Thumbnails
Contents