Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

310 163. országos ülés 1902 deczember k-én, csütörtökön. foglaltatik. (Ugy van! ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Mi a czivillista felemeléséhez, és álta­lában a czivillista megszavazásához majd csak akkor fogunk hozzájárulni, . . . Kubik Béla: Ha fagy! Papp Elek: . . . a mikor a magyar király állandóan Buda várában fog lakni; (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mikor Buda vá­rának ormain állandóan magyar zászló fog len­geni; a mikor azokat a törvényeket, melyeket meghozunk, nem idegen földön, hanem Buda­várában fogják szentesíteni. (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) Akkor fogjuk mi a magyar lisztát — nyelvbotlás volt, de a gondolatomat fejezte ki, mert akkor magyar liszta lesz — akkor fog­juk mi a magyar czivillistát megszavazni, ha a 18 vagy nem tudom hány millióba került renovált budai várpalotát, Mátyás király palotáját, nem az osztrák császár szállodájának fogják tekin­teni, hanem az valósággal magyar királyi palota lesz és ha majd a Duna királyi tükrén szeretet­tel fog merengeni a magyar királynak a szeme, ha Budavárától egészen keletre a székely bér­ezekig magyar királyi szó fogja hirdetni, hogy Magyarország szabad és független. (Éljenzés a szélsöbaloldalonJNem viseltethetünk ezen kormány iránt bizalommal, mert azt tapasztaljuk, hogy nem annyira a magyar mint inkább az osztrák érdekeket szolgálja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A nagyhatalmi állás tekintete előtt háttérbe szorítják ennek a nemzetnek leg­vitálisabb jogait és legszebb aspiráczidit, mind­untalan a dualizmust és a paritást hirdetik a túloldalon, azt hangoztatják a miniszter urak is, ez pedig ámítás. Hol van itt dualizmus és paritás? Talán a hadsereg egységében, vagy a külképviseletben, avagy a pénzügyi téren? Hiszen lépten-nyomon a reál unió kidoniboritására törekszenek és ön­állóságunknak, a mi szűkre összeszorított alkot­mányunknak kimagasló pontjait is letördelni törekesznek, a melyekbe a veszedelem pillanatá­ban belefogózhatnék a nemzet és reményét vet­hetné abba, hogy annak segélyével jobb irányba terelheti a nemzet hajóját. (Ugy van ! Ugy van !• a szélsöbaloldalon.) Minden gazdasági, minden politikai mozzanat elvitázhatlanul és hangosan íjirdeti a kormány czélját és a birodalmi egység megvalósítására való törekvést. A kormánynak minden tettét a nagyhatalmi állás irányítja, ez az ó' szent agendája, azért imádkozik, hogy a nagyhatalmi állás valahogyan meg ne rendüljön. Pedig azt ezzel a rendszerrel, mely rendszernek hű katonái a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, fen tartani nem lehet. Fenséges fellélegzése volt az a magyar nem­zetnek, a mikor ennek az évnek őszén Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóját megünnepelte. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hittem, hogy a magyar nemzetnek ezen fellélegzése, a magyar nemzetnek ezen spontán megnyilatkozása és lelkesedése erőt fog önteni a miniszterelnök urnak hazafias lelkületébe és férfiasan, magyar honpolgárhoz és államférfiuhoz illő és méltó lojalitással elébe fog lépni a trónnak és el fogja az uralkodónak mondani azt, a mi nekünk fáj, a mi orvoslásra vár, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És el fogja mondani azt, hogy a trónnak legbiztosabb talpköve az, ha Magyarország minden idegen beavatkozástól függetlenül intézkedhetnék pénze, vére és izzad­sága felett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) El­mondhatná, hogy azt tanitja a történet, hogy mindig akkor volt a birodalom a leggyengébb, a mikor Magyarország erőszakkal szoríttatott az örökös tartományokhoz, (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) mig ellenben akkor, a mikor szaba­don lélegzettünk, oroszlánokként vívtunk és az egész nyugoti czivilizácziót védelmeztük a bar­barizmus ellen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arról kellene a mi jó és alkotmányos érzelmű királyunkat meggyőzni, hogy ha a magyar nem­zet függetlenségét visszanyerné és aspiráeziói megvalósulnának, egy rendithetlen alapot nyúj­tana az uralkodó hatalom jövendő biztosításá­nak. (Ugy van! a szélsöbalo'dalon.) De nincs bátorsága a miniszterelnök urnak ily férfias, hazafias és a dinasztia iránt való hűségünket tanúsító nyilatkozatoknak a megtételére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha bátorsága volna, akkor rámutatna Kossuth Lajosnak ama jóslatszerü kijelentésére: Ha Magyarország to­vábbra is a birodalmi egység kényszerzubbo­nyába lesz erőszakolva és rabszolga-munka tel­jesítésére lesz kárhoztatva, (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) nem fog-e előbb-utóbb bekövetkező válságban megvalósulni, hogy Magyarország lesz a máglya, a melyen az osztrák sas meg­égettetik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Éz nemcsak Magyarországra szomorú távlat, — mondta Kossuth Lajos, — de a sasra is, sőt arra még szomorúbb; mert a nemzetek ham­vaikból is feltámadnak, de a sasok soha, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem szavazom meg az indemnity-törvényjavaslatot és csatlakozom a Barta Ödön barátom határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Madarász Imre! (Hall­juk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Éljen Papp Elek! (Éljen­zés a szélsöbaloldalon.) Madarász Imre: Nemcsak egy, hanem több lapból olvastam már, de meg egyes képviselőktől is hallottam szinte j>anaszképen, hogy a jelen­legi indemnity-vita immár, nemcsak hogy nagyon hosszadalmas, hanem úgyszólván végnélküli hosszú, a mire pedig, mondották, a függetlenségi és 48-as pártnak egyáltalában semmi különös és nagy­fontosságú oka nincs. Én erre a panaszos és a függetlenségi és 48-as párt eljárását helytelenítő megjegyzésre röviden csak azt mondom, hogy ha nincs ok következmény nélkül, ugy következ­mény sem lehet ok nélkül. Okvetlenül megvan!

Next

/
Thumbnails
Contents