Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

163. országos ülés 1902 deczember k-én, csütörtökön. 309 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Felhívom Papp Elek képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Papp Elek: T. képviselőház! Véghetetlenül hálás vagyok azért a véletlenért, hogy a miniszterelnök ur be méltóztatott jönni... Széll Kálmán miniszterelnök: Szolgálatban voltam kint! Küldöttséget fogadtam! Ugy hittak ki a teremből! Papp Elek.., mert én még mindig igyekezem indokolni, miért nem viseltetem bizalommal azok iránt, a kik azon elveket képviselik, a melyek ellen mi küzdünk. (Halljuk! Halljuk!) Nem viseltetem bizalommal azért, mert tapasztalom, hogy mindig Bécsből veszik az irányt arra, hogy itthon mit és hogyan cselekedjenek. Pedig látjuk, hogy már három és fél század óta czivilizálnak bennünket, farigcsálnak bennünket Bécsből csak azért, hogy jó labancz magyarok legyünk. Tüzzel-vassal, ólommal, sokszor gyereksirással, majd atyáskodással, majd opportunus közös ügygyei akarnak bennünket czivilizálni, sőt ráadásul czivilizálnak bennünket a czivíllistával. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem tekintik azt, hogy rongyban járunk, verejtéket izzadunk; felemelik a czivillistát. És miért akarják azt felemelni ? Felemelik azért, hogy azok a német lakájok, kik csak néha-néha vendégképen és adósságcsinálás végett jönnek ide, jobban dőzsölhessenek. Hiszen, t. ház, önérzetes magyar ember jóformán alig ülhet ahhoz az asztalhoz, a melynél elköltik azokat a milliókat, a melyeket a mi véres izzadságunkból merítenek, mert hiszen ott csak az az ember ülhet nyugodt lélekkel, a ki a Gotterhaltenak a dallamában gyönyörködik. Gabányi Miklós: Abban pedig csak Ausztria talpnyalója gyönyörködik! Papp Elek: Én azt hiszem, és azt szeretem hinni, hogy akkor, mikor a czivillistára vonatkozó törvényjavaslatot beterjesztette a miniszterelnök ur, egyáltalán nem gondolt a magyar népnevelés szomorú állapotára, nem gondolt arra, hogy azzal a 200 millió koronával 2000 tanítói állást lehetne Magyarországon szervezni, s ezek a tanítók a magyar nemzet művelődésének, hazafiságának oltára mellett nagyon buzgón és nagyon lelkiismeretesen szolgálnának, nagy hivatást teljesítenének. T. ház ! Különösen ilyen államban, mint a minő a magyar állam, a melynek nincsen egyetlenegy, még ólomból csinált katonája sem, a mely felett szabadon rendelkezhetnék, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert hiszen honvédségünket is egészen az osztrák ármádiának hatáskörébe vonták bele,... Széll Kálmán miniszterelnök: Az sem igaz! Nem áll! Papp Elek: ... és annak a kerületi parancsnoka is olyan, a ki hazafiságáért üldözi és fegyelmi vizsgálat alá vonja az országgyűlési képviselőt is, . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áll! Nem igaz! Papp Elek: . . . akkor, mondom, a midőn egy szál katonával sem rendelkezhetünk, és a midőn a nemzetiségek a magyar hegemóniát minden áron tönkre akarják tenni, és valóságos harczot folytatnak ellenünk: akkor nem közönséges dolog az, hogy a magyar népnevelés ügye milyen lábon áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet kezében a népnevelés az egyedüli fegyver. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.! Ha mi nem magyar szellemben neveljük gyermekeinket; ha a nép, a polgárság között nem izmosodik meg, nem csontosodik meg a magyar haza iránt való tántoríthatatlan szeretet, és ha a függetlenséghez való ragaszkodást (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem oltják bele a gyermek szivébe: akkor ez a Magyarország száz esztendő múlva csak egy geográfiai fogalom lesz. (Ugy van ! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Kétszeresen fontos dolog tehát, hogy a népnevelésre gondoljunk (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.), mindannyiszor, a midőn valaki t-őlünk csak egy fillért is kér. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Arra kell gondolnunk, hogy nincs-e a népnevelésnek arra a fillérre szüksége, és csak, ha nincs, akkor adjuk azt olyasmire, a mi nem épen múlhatatlanul, elkerülhetetlenül szükséges. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az államháztartásban ugyanazt az elvet kell követni, a melyet az okos, takarékos előrelátó gazda a maga háztartásában követ. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az előrelátó ember mindig meg szokta különböztetni a szükséges kiadást a nélkülözhetetlentől, és addig egy fillért sem ad a szükségesre, a mig a nélkülözhetetlent családja részére nem fedezte. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Első' nélkülözhetetlen szükségletünk a népnevelés, és épen azért fájó szívvel nézem azt, a midőn a magyar minisztérium részéről könnyelmű módon olyan törvényjavaslat terjesztetik a képviselőház elé, a melylyel két millió koronát akarnak tőlünk elvenni; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) olyan két milliót, a*mely nem is itt az országban költetnék el, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem Bécsben, és nem is a magyar király, hanem az osztrák császár által. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De e népnevelési mizériánktól eltekintve, én még akkor sem volnék hajlandó a czivillistának két millió koronával való felemeléséhez hozzájárulni, hogyha azt a két milliót nélkülözhetnők, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) — Igaz, hogy ez most nem képezi tanácskozásunknak szorosabb értelemben vett tárgyát, de annyira előreveti árnyékát, hogy ezen ijesztő árnyék szemünket már most önkéntelenül annak a veszedelemnek szemlélésére, bírálatára irányozza, a mely ebben impliczite benne