Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

163. országos ülés 1902 d< ur képvisel és a melyeket meg akar csontositani, melyeket örökkévalókká akar tenni a mi közjogi életünkben. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Mi nem pohárköszöntőkben beszélünk! Papp Elek: A mi meggyőződésünk az, hogy Magyarország akkor lesz boldog és erős, hogy ha szabad lesz. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi tehát Magyarország szabadságáért, Magyarország békéjeért harczolunk. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, mindnyájan érezzük és mindnyájan tapasztaljuk, hogy azon bizonytalan helyzet, a melyben a magyar nemzet van, ólom-, sulylyai nehezedik reánk és ezen bizonytalan helyzet a mi politikai és társadalmi életünk fáját, miként a cserfába költözött szú, ugy emészti napról-napra és teszi silányabbá és gyengébbé, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Itt vannak fejünk felett az egyházi kérdések. Itt vannak a nemzetiségi kérdések. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Megoldatlan, törvényen kivüli állapotban van pénzügyünk, hadügyünk, közgazdasági dolgaink, a quóta, a külképviselet, a Horvátországgal való kiegyezés, pedig ezek mind olyan kérdések, a melyeket az osztrákok és idegenek beavatkozása nélkül is saját hatáskörünkben oldhatunk meg. Én ezen kérdésekre csak egész általánosságban óhajtok kitérni és nézetemet elmondani. Mindjárt az egyházi kérdéssel foglalkozom. (Halljuk ! a szélsőbal-oldalon.) Nagyon röviden kijelentem, hogy a mikor a miniszterelnök ur elfoglalta •az elnöki széket, teljes önérzettel és talán erejének tudatában jelentette ki, hogy ő Deák Ferencz utján halad, Deák Ferencz eszméit vallja magáénak. Deák Ferencznek pedig egyik fő követelése az volt, hogy az állam és az egyház közt levő függő kérdések végleg megoldassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt kérdezem én a t. miniszterelnök úrtól, hogy négy év óta vájjon tett-e egy szalmaszálat félre, vagy egy lépést előre arra nézve, hogy az állam és az egyház közt még mindig fenlévő függő kérdések végleg, gyökeresen, a,z 1848: XX-ik törvényczikknek értelmében megoldassanak ? (Ugy van

1 Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tett egy lépést sem, és ebből az következik, hogy csak a száján hordja azt, hogy Deák Ferencz elveit követi, (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) de tényleg épen ellenkezőleg cselekszik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Veres József: Semmi komoly intézkedést Sriin tett! Papp Elek: Én pedig azt hiszem, t. ház, hogy arra nézve már ütött az utolsó óra. hogy ezen kérdések megoldassanak, s azok a differenciák, a melyek a különböző feleke/etek közt léteznek, végleg elenyésztessenek. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ma abban a helyzetben vagyunk, hogy akár a katholikus, akár czember 4-én, csütörtökön. 303 a görög-keleti, akár a protestáns, akár a zsidó felekezeteket nézzük, az mind egyformán elégedetlen. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ezt az állapotot a nélkül, hogy a társadalmi rend és a társadalmi béke Magyarországon teljesen fel ne bomolják, tovább tűrni és ennek a kérdésnek elintézését tovább halogatni nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Veres József: Már félszázad óta várjuk! Papp Elek: T. ház! A nemzetiségi kérdésekre (Halljuk! Halljuk!) vonatkozólag már az előttem szóló t. képviselőtársaim, a kik e padokon ülnek, nagy készültséggel, nagy tudással és igen sok anyag és adat összegyűjtése és előterjesztése mellett bizonyították be, hogy a nemzetiségi kérdéseknek ily módon való tárgyalása, illetőleg ily módon való kezelése, a miként azokkal az állam és miniszterelnök ur elbánik, nem alkalmas arra, hogy a magyar államiságnak és a magyar nemzetnek szupremacziáját megerősíthessük. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igaz, hogy a miniszterelnök ur felszólalásában igyekezett Komjáthy t. képviselőtársamat és barátomat legyőzni és érveit meggyöngíteni. Ez azonban nem nagyon sikerült neki, mert arra elmondhatjuk, hogy nagyon sokat beszélt ezen nemzetiségi kérdésekről, de igen keveset mondott. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Semmit sem!) így példának okáért — a mi egyik legfőbb kérdés — nem emlékezett meg az idegen pénzintézeteknek működéséről. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltás a szélsöbaloldalon: Nagyon igaz!) Hiszen napról-napra tapasztaljuk, hogy mily irtást visznek különösen Erdélyben az oláh pénzintézetek végbe; kisajátítják a magyar nemeseket a birtokukból és hazaellenes oiáh nemzeti dalokkal, zászlók alatt vonulnak be a régi magyar, nemesi, ősi lakba, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a hová beteszik lábukat, ott még a szikrája is ki lesz irtva mindennek, a mi magyar, és ott az utolsó fűszálnak is az oláh nemzet érzületét kell susogni, a nagy oláhországi ábrándot hirdetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arról egy szót sem szólott, hogy miképen fogja azt a helyzetet megteremteni, a mikor a magyar pénznek Erdélyben nagyobb hatalma és befolyása lesz, mint az idegen pénznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az államnak és a miniszterelnök urnak az volna legfőbb kötelessége és feladata, hogy az oláhok által kisajátított magyar nemesi birtokokra ő tenné rá a kezét, ő vásárolná azokat meg és ő adná oda azoknak a szegény székelyeknek, a kik vándorbotot vesznek a kezükbe, hogy idegen területen keressék meg élelmüket. Nyugodtan nézi a kormány, miként tagositják ki ezeket a szegény székelyeket legelőjükből és erdőjükből és nem tesz semmit az ellen, hogy az oláhokat betagositják a magyar nemesek birtokába. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)