Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

304 16X országos ülés 1902 deczember 4-én, csütörtökön. Hát én azt hiszem, hogy az eddig elmon­dottak legtávolabbról sem bizonyítják azt, hogy a t. miniszterelnök ur Deák Ferencz szellemé­ben és a Deák Ferencz által hirdetett elveknek megfelelőleg kezelné a vallási és nemzetiségi kérdést, Én elismerem, hogy pl. a belügyi kor­mányzat terén történtek javulások, elismerem, hogy pl. a kivándorlási törvény előterjesztésével az országnak közös óhaját teljesítette a miniszter­elnök ur. Azonban az a kivándorlási törvény sem született épkézlábbal, mert hisz maga a kereszt­apja, a miniszterelnök ur, azt mondotta a ke­resztelés alkalmával a bizottságban, hogy ez olyan törvény, a mely majd mindjárt javításokra szorul. Széll Kálmán miniszterelnök: Nevelni kell a gyereket! Sebess Dénes: Nyomorékul jött a világra! Papp Elek: Én elismerem, hogy ez a tör­vény a legnagyobb jóakarattal lett kodifikálva, de mégis félek attól, hogy ezzel nem csak hogy apasztani nem fogjuk, de egyenesen szaporitjuk majd a kivándorlók számát. Széll Kálmán miniszterelnök: Meghallgatjuk majd az ellenjavaslatokat! Papp Elek: Szaporítani fogjuk a kivándor­lást, mert azokat az ámitókat, a kik a kiván­dorlásra csábítanak, hatósági oltalom alá vesz­szük, hogy a hatóság köpenyege alatt folytathas­sák ezután káros működésüket. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem áll, ennek épen az ellenkezője áll; tessék csak job­ban elolvasni azt a törvényjavaslatot! Papp Elek: Méltóztassék nekem elhinni, hogy elolvasom és még jobban is elolvasom, azonban ellenkező meggyőződésre csak akkor jövök, ha más törvényjavaslatot méltóztatik ke­zembe adni, Széll Kálmán miniszterelnök: Majd megért­jük egymást! Papp Elek: Mondom, elismerem azt, hogy a belügy terén történtek javulások, de azok is minden rendszer nélkül valók, a miért is nagyon efemer becsüek és abban a főhibában szenved­nek, hogy a megyék önkormányzati jogát nagy mértékben megcsorbitották és megnyirbálták. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Dehogy tették! Papp Elek: Mindazonáltal, ha itt-ott szórvá­nyosan bizonyosjavulásokat tapasztalunk is, nem ta­gadhatja senki sem, hogy Magyarország ma abban a helyzetben van, melyet közönséges nyelven válságosnak szoktak nevezni. Nem tagadhatja senki, s minden jóstehetség nélkül megjósolhatja bárki, hogy ha életünket, e nemzet politikai és társadalmi életét azon az utón vezetjük, a melyre a miniszterelnök ur tért, akkor nagyon, de nagyon nehéz feladata lesz a Gondviselésnek, hogy ezt a szegény magyar nemzetet a végel­pusztulástól megmentse. (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mindenki beláthatja azt, hogy azt a nagy mélységet, a mely előtt állunk, és a mely elnyeléssel fenyeget bennünket, nagy rész­ben a mostani kormányrendszer, a mostani mi­nisztérium ásta meg ; (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) oly útra vezetett bennünket, a melynek egész hosszában egyetlenegy nyugvó pontra nem találunk. T. ház ! Igen sokan voltak azok, a kik a minisz­terelnök urnak miniszterelnöki székbe való ülése alkalmával az ő munkálkodásához, az ő szereplésé­hez nagy reményeket fűztek. O kitűnő elokvencziá­jával, varázsbüvészetével igen sokakat megnyert a politikájának; nagyon sokan voltunk, a kik azt hittük, hogy a bársonyszékbe a jog, törvény és igazság hangoztatása mellett, erős elhatározást, nagy gondolatokat és eszméket, hazafias terveket, és a mi fő, a nemzet jogai mellett való szilárd kitartást és erélyt fog bevinni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azonban csalódtunk, t. ház. Kubik Béla: Ugy van ! Papp Elek: Mert daczára annak, hogy meg­ígérte, hogy a Deák Ferencz szellemében fogja az 1867-iki törvényeket kezelni: az 1867-es tör­vényeknek még azon szűk keretét sem népesí­tette be hazafias, s a nemzet jövőjét biztosító intézményekkel, a melyet Deák Ferencz akkor, nagyon sokkal szomorúbb időkben, a magyar nemzet részére megalkotott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hittük, hogy a miniszterelnök ur működése által a nemzet meg fog gyógyulni sebeiből, és módunkban lesz el­vetni a koldustarisznyát, a melyet az osztrákok a nyakunkba varrtak. Azonban ugy látom, hogy a miniszterelnök ur minden működése továbbra is oda irányul, hogy az osztrák mankó segítsé­gével haladjunk tovább. Nem volt elég bátorsága vagy nem akart a miniszterelnök ur elég bátor­ságot kifejteni, hogy a korona előtt feltárja a nemzet sebeit s a dölyfös osztrákokkal szem­ben megvédelmezze Magyarország jogait. (Uyy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem Megvédelmeztem én! Papp Elek: Ezek a dolgok igen elszomorítóak ránk nézve, mert habár nem állítom azt, hogy nincs változás a kivitelben, a módszerben, de azt határozottan be tudom bizonyítani, hogy a mi­niszterelnök ur czélja épen az, a mi elődjeié volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De bárminők is legyenek az eszközök, a melye­ket czélja kivitelére felhasznál, én abban a vé­leményben vagyok, hogy az eszközök bármily édesek legyenek is, a méreg hatását nem sem­misitik meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal­odalon.) A különbség jóformán csak abban áll, hogy elődje, báró Bánffy Dezső az ischli klau­zulával akarta a nemzet jogait a lehető leg­szűkebb vasabroncsok közé szorítani, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) míg Széll Kálmán t. miniszterelnök ur formulákat állit fel, logi­kával dolgozik, de a formulája és a logikája mindig a nemzeti jogok megcsorbítására és nem

Next

/
Thumbnails
Contents