Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-163
302 163. országos ülés 1902 deczember í-én, csütörtökön. terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189,191) tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház ! Hogy miért szólalok fel, azt egyszerűen ugy, a miként fejemből és szivemből a nyelvemre jön, elmondom. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalok először is azért, mert a tegnapi napon a túloldalról ránk vonatkozólag, a kik e padokon ülünk, oly vád emeltetett, mintha mi csendes obstrukczióval akarnók megakadályozni a ház munkásságát és el akarnók vonni az időt a hasznos munkától. Ez az állítás, t. ház, nem felel meg sem az igazságnak, sem a valóságnak, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) mert az időt többféleképen lehet ellopni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pl. a túloldalon hallgatással!) Sokkal inkább lopják az időt azok, a kik oly eszméket hirdetnek, oly elveket pártolnak és akarnak a közvéleménybe belopni, a melyek a nemzet kárára vannak és a nemzet jövőjének megrontására, a nemzet önállóságának megsemmisitésére vezetnek, mint azok, a kik az illető uraknak ezen káros munkálkodását a maguk felszólalásaival és álláspontjuknak védelmével igyekeznek megakadályozni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kijelentem ennélfogva azt, hogy mihelyest egyszer azt tapasztaljuk, hogy a túloldalon ülő képviselőtársaim is azzal a buzgalommal, azzal a lelkiismeretességgel, azzal az odaadó hazafisággal igyekeznek megakadályozni az osztrákok túlkapását és kapzsiságát, mint mi (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és igyekeznek a nemzetnek még roncsokban meglévő jogait megvédelmezni, s a mindig jobban és jobban jelentkező összmonarchia kisértetétől megoltalmazni, akkor mi bizonyosan el fogunk állani a szótól, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) és nem fogjuk provokálni a t. túloldal szónokainak azt az alaptalan vádját, hogy mi az időt a hasznos munkától beszédeink által elvonjuk. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Különben is az igen t. képviselő ur, — Bubinek barátom — a ki az agrárius elveket védelmezte, felszólalásával nem bizonyított egyebet, mint azt, hogy hasonló ahhoz a tót paphoz, a ki a szent leczkét azzal kezdte, bogy: »Beszédem első részében bebizonyitom azt, hogy honnan fuj a szél, a második részében pedig be fogom bizonyítani, bogy hová fuj a szél, (Derültség.) a harmadik részben pedig azt bizonyítom, hogy sem azt nem tudom, hogy honnan fuj a szél, sem azt nem tudom, hogy hová fuj (Elénk derültség.) a »Széll.« Lengyel Zoltán: Hallottad ezt Weszelovszky ? Papp Elek: Az agrárius urak hosszú ideig abban a véleményben voltak, hogy az 1899: XXX. t.-cz. közgazdasági téren a nemzetnek °ly jogokat fog biztosítani, a melyeknek segítségével az osztrákok túlkapásait megakadályozhatjuk. Későbben már csak . oda módosították felfogásukat, hogy, ha 1903-ig meg nem lesz a vám- és kereskedelmi-szövetség Ausztriával, vagy ha 1902. végéig az autonóm vámtarifa elkészítve nem lesz, akkor a viszonosság meg fog sértetni és az önálló vámterület felállításának kérdése és gyakorlati megoldása előtérbe fog kerülni. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Tegnap pedig már odáig ment, hogy az autonóm vámtarifa nélkül is fel lehet a szerződéseket mondani, és a régi autonóm vámokat kell akkor a szerződéses vámok helyett életbeléptetni, tehát világosan kisült az, hogy azt se tudta, honnan fuj a szél, azt sem tudta, hova fogja fújni a szél (Derültség.) mindaddig, a mig azt neki a Széll miniszterelnök ur meg nem mondja. Endrey Gyula: Még Széll sem tudja, hogy honnan fuj a Széll Széll Kálmán miniszterelnök: Endrey ur nagyon jól tudja, hogy én tudom! Papp Elek: Azt hiszem, ma még a miniszterelnök ur sem tudja, hogy hova fog fújni a szél. Széll Kálmán miniszterelnök: Tudjuk azt, én is, Endrey ur is, csak nem mondjuk! (Derültség jobbfelöl.) Papp Elek: A t. túloldalnak azon szónokai, a kik eddig felszólaltak, egyebet sem bizonyítottak, mint azt, hogy a hatalom előtt igyekeznek meghajolni, a miniszterelnök urnak tömjéneznek és a tömjénfüsttől nem látnak tisztán, hanem politikai bölcseséget színlelnek, széltére hirdetik, hogy a miniszterelnök ur kezeiben teljességgel jó helyre van letéve Magyarország jövője, és ha nem JS tudtunk még eddig az ő vezetése mellett bejutni az ígéret földére, de már a Hóreb hegyén vagyunk, (Derültség a szélsobaloldalon.) és onnét mutogatja nekünk a boldogság paradicsomát. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azonban bárminő vádakkal illessenek is bennünket azok, a kik talán velünk egy véleményen nincsenek, mi az által nem találjuk magunkat érintve, mert én lelkemből meg vagyok győződve, hogy az a hang, a mely e padokról e vita folyamán megüttetett, a nemzet lelkületéből csendült ki. / TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy a nemzet vágya, törekvése, reménye, akarata, önérzete, panasza, fájdalma és aggodalma szólalt meg. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi nem puszta frázisokkal argumentálunk, a miként azt el akarják hitetni a túloldal szónokai; (TJgy van! a szélsobaloldalon.) mi elvekkel és elvekért küzdünk; (TJgy van! a szélsobaloldalon.) a személyes kérdések minálunk teljesen ki vannak zárva. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi nem azon kezdjük beszédünket, hogy személyes ellenszenvvel viseltetünk a miniszterelnök ur iránt, miként az ellenfél azzal kezdi, hogy »azon nagy bizalomnál fogva, a melylyel az ő személye iránt viseltetünk etc. etc«. (Derültség a szélsobaloldalon.) Mi azon elvek ellen küzdünk, a melyeket a miniszterelnök