Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

deczember 3-án, szerdán. 295 162. országos ülés 1902 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezen szivrázó esethez a magam részéről is hozzászóljak . . . Pozsgay Miklős: Csakhogy megrázta a szivét! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . . . illetőleg, hogy a történteket a maguk rideg valóságában elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Ez nem hangzik oly borzasztóan és talán nem fog okot szolgáltatni az uraknak felháborodásra. Az eset a következő: Ezen honvéd-szekerészlaktanyában van az egyéves önkéntesi iskola. Ezen egyéves önkéntesi iskola hallgatói közül ketten összevesztek, a legszeretetreméltóbb kifejezésekkel illették egymást és a végén tettlegességekre került a dolog. Biró Lajos: Pofozkodtak ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem akartam kimondani, de magyarul mondva, pofozkodtak. (Általános derültség. Halljuk! Halljuk!) A következménye az volt, hogy egy bizottság rendeltetett ki ezen eset megvizsgálására. A bizottság a dolgot ugy konstatálta, hogy mind a ketten nagyon helytelenül viselkedtek és tulajdonképen a szabályok értelmében az egyéves önkéntesi iskolából eltávolitandók lettek volna. De tekintettel arra, hogy az ily eltávolitás által a fiatalembernek már katonai jövőjét rontanák meg, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) azt proponálták a bizottság részéről, hogy inkább vívjanak párbajt, végezzék el a dolgot lovagias utón és azután megmaradhatnak az önkéntesi osztályban. Pozsgay Miklós: Tegyék egymást egész életükre nyomorulttá! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindjárt megmondom, hogy miből áll az a nyomorulttá tevés, csak egy kis türelmet kérek. Azt hiszem, legjobban a t. képviselő ur fog nevetni a válaszom után, azokon a borzasztó sebeken. Lengyel Zoítán: Halljuk a miniszter urat, hiszen neki könnyebb megtudnia az igazságot, (Zaj. Elnök csenget.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csakugyan kihívták egymást, a párbaj megtörtént. Ha egyéves önkéntesek párbajt vívnak, mindig egy idősebb tisztet rendelnek ki azért, hogy vigyázzon arra, hogy a fiatal emberek túl ne menjenek bizonyos korlátokon. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Mindig ?) Egyéves önkénteseknél mindig. Már most mi történt? Az történt, hogy az egyik egyéves önkéntes a vívás közben kapott az ajak mellett egy kicsi kis karczolást, ez akkora volt, mintha gombostűvel törtónt volna és alig vérzett, de a doktor egész lelkiismeretesen rag-tapaszszal beragasztotta. (Derültség.) A három orvos nem találta azt, hogy ez már halálán van, hanem azt találta, hogy igenis párbajképes, csak folytassák a dolgot. Akkor ennek az illetőnek megesett a szive és azt mondta, hogy ő bizony nem párbajozik. (Derültség.) Ebből állt az a nagy szerencsétlenség. Nagyon természetes, hogy a ki igy viselkedik, attól háború idejében valami nagy hőstett nem várható. (Derültség.) Hogy a katonaság a maga körében ezeket nem igen szereti, pláne ha arról van szó, hogy esetlegesen tiszt lehessen az illető, ez nagyon természetes. A másiknak nincs semmi baja, az helyesen viselkedett, benn maradt az iskolában és ha jól leteszi a tiszti vizsgát, tiszt is lesz, de a másik, a ki ilyen hősiesei viselkedett, eltávolíttatott az önkéntesi iskolából. Arról, hogy ezért két évet szolgáljon, szó nincs; tegye csak le az első év végén a vizsgát. Vázsonyi Vilmos: Ez a törvény, hogy párbajozni kell a katonának ? Az a törvény, hogy nem szabad! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Vannak oly nézetek a világon, a melyek Vázsonyi képviselő ur nézetével nem egyeznek. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez törvény!) A mint bátor voltam a dolgot előadni, ez a száraz tényállás és kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezen előadásomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Nekem nemcsak a lapok utján vett, hanem privát informáczióim is egészen mások erről a dologról. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én hivatalos informáczióból beszélek! Lengyel Zoltán : Én ez idő szerint meg nem czáfolhatom a miniszter urat, hogy a dolog nem igy történt, de hozzá vagyunk szokva, hogyha valami nagy dolog történik a katonaságnál, ha öngyilkos lesz valaki, azt mondják, hogy ez szerelmi bánatban történt, ha fejét behasítják, azt mondják, az gombostű nagyságú szúrást kapott ajakára. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott pedig nagyítják a dolgot. Lengyel Zoltán: Én ez idő szerint nem tehetek egyebet, mint hogy tudomásul veszem a miniszter ur válaszát, (Helyeslés.) azonban már ez alkalomból is ki kell jelentenem, hogy ismételten utána járok a dolognak és ha van benne valami sérelem, újból felszólalok. Itt csak egyetlenegy dologról van szó, a mire választ nem kaptam, hogy igaz-e az, hogy az orvosok harczképtelennek jelentették ki. Ennek a három orvosnak, Wagner Emil, Pollák és Krausz katonai orvosoknak a neve napok óta forog a lapokban, napok óta nem nyilatkoztak. Ha valaki nem nyilatkozik az ellene felhozott dologra, azt valónak kell tartani. Egyébként a választ azzal a fentartással veszem tudomásul, hogy annak idején, ha megtudok valamit, ismét felhozhassam. (Helyeslés a, szélsöbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur tudomásul vette a miniszter ur válaszát. Azt hiszem,