Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

296 162. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. kijelenthetem, hogy a ház is tudomásul Teszi. (Helyeslés.) Következik a másik interpelláezió. (Felkiáltások : Holnap! Ma!) Méltóztassék megtenni az interpellácziót a kereskedelmügyi miniszter úrhoz, a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek féláru vasúti jegy engedélyezése iránti kérelme ügyében. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Igen röviden fogok szólani. Arról van szó, hogy a vármegyei és a törvényhatósági városok tisztviselői féláru vasúti menetjegy váltására jogosító igazolványt kapnak a kereskedelemügyi kormány tói, a rendezett tanácsú városok tisztviselői pedig nem. A rendezett tanácsú városok tisztviselői, tudva azt, hogy ők épen ugy megérdemlik ezt a kedvezményt, mint a törvényhatóságoknak a tisztviselői, mert több állami tisztet teljesítenek, rosszabbul vannak díjazva, mint azok, és tudva azt, hogy ez az intézkedés az államvasutak jövedelmeit nemcsak hogy nem csökkentené, de emelné is, és mivel nagy szükségük van reá, több kérvényt adtak ez iránt a t. miniszter úrhoz. A miniszter ur erre 70532/1902. szám alatt leirt a városok főispánjaihoz, hogy szüntessék be ezt a kérvényezési, mert ő egyáltalában ezen kérelemnek eleget nem tehet. Kubik Béla: Igaza volt! Lengyel Zoltán: Ennek daczára én ezt a rendeletet nem találom helyesnek, mert a tisztviselőknek joguk van a maguk panaszait előadni, kérelmeikkel előállni. Nem helyeslem az indokolását sem ennek a rendeletnek, mert egész határozottan ugy találom, hogy tessék méltányosan mérni. Ha az összes tisztviselők kedvezményt kapnak, ez ellen senkinek sem lehet kifogása; de, ha az egyik, a ki jobban van dotálva, kinek nyugdíjügye is inkább van rendezve, nagyobb fizetést huz, kevesebb teendőt végez, és a jövője is jobban van biztosítva, megérdemli a kedvezményt, nem tudom, hogy miért ne érdemelné azt meg a másik is ? Itt a középúton nem lehet megállani. A t. miniszter ur is nagyon jól érezte ezt, mikor pár évvel ezelőtt 85 képviselőtársával egyetemben, mint kérvényező aláirta a rendezett tanácsit tisztviselőknek kérvényét az akkori miniszter úrhoz. Nem tudom, hogy azóta szerzett tapasztalatai változtatták-e meg gondolkozását, azonban mindenesetre azt hiszem, hogy ha egy komoly ember ezt akkor helyesnek találta, a mikor még a megvalósítás eszközei nem voltak a kezében, helyesnek kell találnia akkor is, a mikor azt megvalósíthatja. Ha az államvasutak jegyosztogatása dolgában rendet akarunk csinálni, t. képviselőház, nem a szegény tanítók, tanárok, és rendezett tanácsú városok tisztviselőitől kell elvonni ezen kedvezményeket, mert talál ott a t. miniszter ur — nem akarok most erre kiterjeszkedni — egész más dolgokat, a hol az ország köszönettel veszi, ha rendet csinál. Ezek előrebocsátása után a következő interpellácziót intézem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): Interpelláezió a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a t. miniszer urnak arról, hogy 70.532/1902. sz. alatt kiadott, a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek féláru vasúti jegy iránti kérelmére vonatkozó rendelete a tisztviselők kérvényezési jogát sérti? 2. Mivel indokolja a miniszter ur rendeletét ? 3. Miért nem hajlandó a miniszter ur a a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek féláru vasúti jegy váltására jogosító igazolvány engedélyezése iránti teljesen méltányos kérelmét teljesíteni? Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Az igen t. képviselő ur interpellácziójának két része van: az egyik a rendeletemre vonatkozik, a másik pedig magára a dologra. Azt hiszem, hogy a rendeletemmel egyáltalában nem sértettem a tisztviselők kérvényezési jogát, a mikor figyelmeztettem őket arra, hogy ezeknek a kéréseknek helyt nem adhatok. Ez nem azt teszi, mintha eltiltanék valakit valamitől, vagy a kérvényezési jogában akarnám korlátolni, hanem egyszerűen figyelmeztetve lettek azok a tisztviselők arra, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy kérésüknek eleget tehessek. Ez vonatkozik az interpelláezió első részére. A mi már most a dolog lényegét illeti, hogy miért nem vagyok hajlandó a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek kérelmét teljesíteni, erre vonatkozólag bátorkodom a következőket elmondani: Teljesen igaz, t. képviselőház, hogy a legnagyobb igazság az volna, mindenkivel szemben teljesen egyenlően eljárni. Kubik Béla: Ugy van, megvonni mindenkitől ! Biró Lajos: Képviselőtől is! Kubik Béla: Attól is! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Mindenkitől elvonni volna talán a leghelyesebb, de méltóztassék elhinni, ennek igen sok nehézsége van. Olyanokat, a kik bizonyos előnyöknek élvezetében vannak már, azoktól megfosztani és viszont bizonyos előnyöket kiterjeszteni, ez két különböző dolog

v ezt, ugy hiszem, mindenki meg fogja engedni. És ha már arra törekszünk, hogy maholnap ebbe a dologba rendet hozzunk, azt hiszem, ennek nem az a módja, hogy a kedvezményeket kiterjeszszük, hanem hogy szorgosan vigyázzunk arra, hogy a kiterjesztés ne legyen mindig nagyobb és nagyobb. Nemcsak a rendezett tanácsú városok tisztviselőiről van szó, mert ezek körülbelül 2000 főre rúgnak, de ha én méltányossági alapon fogok elindulni, akkor szegény néptanítóink, kiknek száma 20.000, még jobban tarthatnak rá igényt. Kubik Béla: Hát a szegény adófizetők! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Ott vannak a szegény adófizetők, a kik még