Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

deczember 3-án, szerdán. 294 162. országos ülés 1902 Lengyel Zoltán: T. ház! A napilapok már több nap óta foglalkoznak egy párbaj-ügygyel, mely a budapesti szekerész-önkéntesek között a szekerész-laktanyában folyt volna le és a mely azon körülmények miatt, a hogy a lapokban fel van tüntetve, mindenesetre megérdemli, hogy ezzel a törvényhozás is foglalkozzék, és hogy a miniszter ur vizsgálat tárgyává tegye. Az eset a lapok szerint az, hogy két önkéntest a felettes katonai hatóság, — daczára annak, hogy egészen jó viszonyban voltak és kijelentették, hogy köztük sértés nem fordult elő, és az, a mit nekik imputáltak, nem történt meg. — párbajra parancsolt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az önkéntesek párbajához kirendelték Pethin Rudolf főhadnagyot, és a párbaj ugy folyt le, hogy Eisler nevű önkéntes igen súlyos vágást kapott a fejére, a karjára, ugy, hogy eszméletlenül rogyott össze. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majdnem belehalt! Bartha Ferencz: Nem tréfa dolog az! Lengyel Zoltán: Az orvos ágyra fektette, bekötötte sebét és az ugyanott jelen volt másik orvossal együtt a harczképtelenséget konstatálta, sőt ugyanazt mondotta a harmadik orvos is, Krausz nevű ezredorvos, a ki véletlenül megjelent. Ha a 1. miniszter ur nem hiszi, méltóztassék az ily párbaj alkalmával személyesen megjelenni és inspicziálni, akkor majd megláthatja maga. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Addig, a mig ez csak ellenzéki lapokban közöltetett, nem hittem el, de miután a »Pester Lloyd«, a fő katonai tekintély is közölte, mégis csak azt kell hinnem, hogy van a dologban valami, annál is inkább, mert ez a lap német nyelvű lévén, odafenn is észrevehetik az esetet. Förster Ottó: Falk Miksa szekerészönkéntes volt! (Derültség.) Lengyel Zoltán: A főhadnagy, daczára annak, hogy az orvosok egyértelmüleg konstatálták a harczképtelenséget, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és a segédek is konstatálták, ráparancsolt az önkéntesekre, hogy folytassák a párbajt. Eisler önkéntes kijelentette az ellenfelének, hogy ám vágja agyon, de ő nem birja tovább a kardot. A főhadnagy, a mikor látta, hogy Eisler nem akar tovább verekedni, mert nem tudott, képtelen volt rá, igy szólt: Nem is kell folytatni a párbajt, nem is kellett volna egyáltalában párbajozni, de nem is kell tisztnek lenni. .(Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik verzió, a másik, a mit a i-Pester Lloyd« közöl, még különb. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kinek van igaza ? Lengyel Zoltán: A főhadnagy e szerint azt mondta, hogy megengedi, hogy Eisler önkéntes orvosi szempontból harczképtelen, de katonai szempontból nem az. (Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék azután nevetni, ha majd én beszélek! Lengyel Zoltán : Ez a kijelentés kissé furcsa lenne, mert a kit az Úristen és az orvosok egyszer holtnak nyilvánítanak, azt katonai szempontból nem lehet életre támasztani soha. Mindenesetre tény, hogy ezek után felvettek egy jegyzőkönyvet, a melyben ezt az önkéntest, a ki az egyedül mérvadó orvosok kijelentése szerint harczképtelen volt, és e miatt nem tudta folytatni a párbajt, gyávának és a tiszti bojt megszerzésére képtelennek nyilvánították. Megjegyzik a lapok, hogy két évet fog szolgálni. Ehhez ugyan kevesebb érdem is elégséges, a hogy én tudom, katonáéknál. Nagyon hozzászoktunk ezekhez, t. ház, és, a mint az ország sok részéből hozzám érkező adatokból következtetem, ezt a dolgot nem is kellene oly nagyon felszínre hoznom, hogyha nem állnánk szemben egy egészen különös esettel. Eddig t. i. sok brutalitás fordult elő, a melyet eltusoltak, de azt, hogy a katonai hatóság túltegye magát a párbajszabályokon is, a t. miniszter ur sem akarhatja. Különös fontossága van a dolognak épen most, a katonai javaslatok tárgyalása előtt, a mikor én magam is és azt hiszem, ezen oldalon is mindenki kötelességének tartja az ilyen eseteket nyilvánosságra hozni, hogy azt a valóságban megismerjük és mielőtt arról tárgyalnánk, hogy katonáék részére áldozatot hozzunk, ismerjük az ő dolgaikat a maguk egész mivoltában. Én, t. képviselőház, ez alkalommal további megjegyzéseket ezen dologhoz nem fűzök, hanem bevárom a honvédelmi miniszter ur válaszát; ha aztán abban valami sérelmet látok, megteszem arra a magam reflexióját. Ez alkalommal a következő interpellácziot van szerencsém benyújtani (olvassa): Interpelláczió a honvédelmi miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a t. honvédelmi miniszter urnak november 22-én a budapesti szekerészlaktanyában két önkéntes között a katonai hatóság parancsából megvívott párbajról ? 2. Tudja-e a miniszter ur, hogy ez a párbaj lefolyása a lovagiasság szabályainak meg nem felelt? 3. Van-e tudomása különösen arról, hogy a párbaj vezetésére a katonai hatóság részéről kijelölt Pethin Rudolf főhadnagy három orvosnak párbajképtelenségét egyhangúlag konstatáló nyilatkozata daczára a lapok közlései szerint kijelentette, hogy »megengedi, hogy Eisler önkéntes orvosi szempontból harczképtelen, de katonai szempontból nem az« ? 4. Tudja-e a miniszter ur, hogy a nevezett önkéntest a tiszti gyűlés a párbaj miatt a tiszti rangra méltatlannak jelentette ki? 5. Hajlandó-e a miniszter ur intézkedni, hogy ez ügyben a vizsgálat megindittassék és ennek lefolytatása után a háznak jelentést tenni ?