Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

162. országos ülés 1902 menyek tárgyilagos bírálata kell, hogy kifejezésre juttassa azokat a keserűségeket, a melyek a nemzet életében vissza vannak fojtva és ez önkéntelenül is felelőtlen személyek fényeinek a kritikájához vezet el bennünket. (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha a viszonyokat kellőleg mérlegeljük, ha azoknak politikai és nemzeti jelentőségét méltatjuk, ezek a nemzet életének olyan sérelmeit tárják fel, a melyeket csak az elnöki csengetyü képes ellenőrizni. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Az alkotmányosság látszata nálunk üres fogalom, tartalom nélküli kijelentés, mert hiszen állami életünk terén csak egyetlenegy akarat uralkodik, érvényesül és ez: az osztrák császár akarata, (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) a mely viszont csak egyetlenegy czélt tüz maga elé és ez az egyetlenegy czél a dinasztia erejének, hatalmi túlsúlyának növelése. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A kormányelnök urnak egy nemrégen tett kijelentése szerint (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hol van a kormányéinak!? Halljuk! Halljuk!) az ő kormányzati rendszere és illetve az ő kormányra lépte rendszerváltozást nem jelentett, ugyanazon rendszer uralkodik, amilyennel 35 esztendőn keresztül találkoztunk. {TJgy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Barta Ödön: Csak a czopf lett hosszabb! Gál Sándor: Ugyanazon módszerek vannak most is, mert hiszen ő maga is csak azt a megkülönböztetést teszi, hogy az előbbitől az ő kormányzata csak a módszerekben különbözik, persze, ezzel azt akarja jelezni, hogy kormányzatának előnyei talán ebben lennének. En azt hiszem, hogy ez a módszerváltozás az ő felfogása szerint talán azt jelenthetné, hogy azokat a keserű pirulákat, a melyek eddig a nemzetnek meztelenül adattak be, azokat most ostyába dugva adja be. (Egy hang a szélsobaloldalon: Sárga-fekete ostyában!) Különben, ha ezzel a kijelentésével nem is találkoznánk, és ha e kijelentésére nem is támaszkodnánk az ő kormányzati rendszerének elbírálása körül, ennek a valóságáról ugy is teljesen bizonyosak vagyunk, (Halljuk! Halljuk!) és bizonyossá tesznek ebben bennünket azok az általános szimptómák, a melyek az általános kormányzati és közjogi élet terén szemünkbe ötlenek. (Ugy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Az ő kormányzati rendszerének princzipiuma is az úgynevezett liberalizmus, és pedig az a liberalizmus, a melynek a mi nemzeti életünk történelmében már 35 éves múltja van. Én nagyon jól tudom, hogy a liberalizmus kérdésének érintése, annak kezelése igen nagy szenvedélylyel találkozik némely körök részéről. Ez azonban engemet egyáltalában nem tart vissza attól, hogy azt a bizonyos liberalizmust, mérvet a kormány saját kormányzati politikájának alapjává tett, kellő kritikában és kellő elbírálásban ne részesítsem. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalo7i.) Hogy azok, a kik deczember 3-án, szerdán. 285 bizonyos előítélettel tekinthetnek ilyen kérdések elé, megnyugtatva legyenek, előre is ki kell jelentenem, hogy én ugy tudom, hogy ennek a pártnak, a melyhez engem az én politikai felfogásom, az én magyar szivem elválaszthatatlanul hozzáfűz, (Éljenzés a szélsobaloldalon.) az ő törekvéseinek kiindulási pontját, mozgató erejét a liberalizmus képezi. (TJgy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A különbség azonban mégis e között a liberalizmus között és a között a liberalizmus között, melyet a kormányelnök ur képvisel, lényeges és igen nagy. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ennek a liberalizmusnak a fogalmát nemzeti törekvések töltik ki, nemzeti czélokat követ, nemzeti érdekeket szolgál. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A kormányelnök ur által képviselt liberalizmus a kozmopolitizmus sötét utjain tévelyeg, mely alaj)elvül . nem azt vallja, hogy az emberek, illetve az egyéni erők szabadon érvényesülhessenek a nemzeti élet korlátain belül, hanem elvül követi, vallja azt, hogy az egyéni érdekek a nemzeti érdekek rovására és kárára egészen szabadon garázdálkodhassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.} Az a nemzeti liberalizmus, a melyet talán igazán magyar nemzeti liberalizmusnak tekinthetek, magyar nemzetet és magyar hazát ismer; (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hiven követi a nemzet jogtörténeti és történelmi múltját és annak alapvető gondolata / alapján akarja létesíteni, akarja diadalra juttatni a nemzeti állam függetlenségét és önállóságát. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A korniányelnok ur liberalizmusa azonban hátat fordit a nemzet tradiczióinak; nevezetesen pedig hátat fordit a nemzet jogtörténeti és történelmi múltjának, beleszédül az összmonarchia 1 halvány és homályos fogalmába; nem ismer maI gyár nemzetet, nem ismer magyar hazát, ismer i egy monarchiát és ismeri annak az érdekeit. ! (Ugy van! Ugy vam! a szélsobaloldalon.) A libe! rálizmus örve alatt a nemzetiségi agitáczió, | a melyet már többször emiitettem, előtérbe lép I a maga ijesztő nagyságában, a szabadság a • liberalizmus örve alatt oda van dobva a nemzetiségi agitátorok fanatizmusának, az ő őrült képzelgésüknek, a kik most egész lázzal dolgoznak a nemzeti egység testének marczangolásán. ! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha ez j a liberalizmus az a liberalizmus, a mely a maí gyár nemzet politikai életét hivatva van irá! nyitani; ha ez az a liberalizmus, a melynek l segítségével a kormányelnök ur az egységes i nemzeti életet kiépíteni akarja; ha ez az a libe! rálizmus, mely a nemzeti élet terén a jólétet, j megnyugvást és megelégedést akarja megvalósiI tani: ugy ezzel a liberalizmussal a kormányelnök j ur ezeket a czélokat el nem érheti, a mit ő I nagyon jól tud; és ha az a liberalizmus, a mei lyet a kormányelnök ur rendszerének alapjává I tett, azonos ezzel a liberalizmussal, akkor megj érdemli, hogy a magyar nemzet örökre hátat