Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

286 162. országos ülés 1902 fordítson neki, s ez a liberalizmus nem jöhet el a nemzet törvényhozó-testületébe azért, hogy a bizalomnak szavát bármi alakban kikunyorálja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldafo-H,) A mi azonban a bizalmatlanságnak kiapadhatatlan forrását képezi, ez az a tátongó ür, a mely az 1867-ik évi alkotás és a magyar nemzet függetlensége, államisága közt áthidalhatatlanul fenforog. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzetek élete nem az uralom, nem a fegyver hatalmának nyűge alatt nőhet, nem az alatt fejlődhetik, hanem igenis, csak a nemzeti élet pszichikai törvényességének uralma alatt. Egy nemzet államilag berendezkedhetik, átalakulhat, közjogi, államjogi elvek alapján, de a személyi hatalom érdektörekvéseinek, egy család családi tradiczióinak a kényszerzubbonya alá nem hajtható. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1867 : XII. törvényczikk alapján szervezkedett állami életben a mi állami életünk függetlensége, szuverenitása kifejezésre egyáltalán nem juthat, ezt kizártnak tekintem; ez a szervezkedés államjogi szempontból a kritikát meg nem állja, a gyakorlati életben pedig rendelkezései kivihetetlenek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Két államot, a melyet közös történelmi múlt össze nem köt és a melynek közös czéljai, közös érdekei nemcsak hogy nincsenek, de lépten-nyomon az érdekverseny nehéz küzdelmei fejlődnek ki köztük, oly módon konstruálni és konfederálni, mint a hogy e konstrukczióval és e federáczióval a dualizmus keretén belül találkozunk, pszichikai képtelenség. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a közös államfő tényével, az ő személyével, a két függetlennek elismert nemzet szuverenitása olyképen folyik egybe, hogy a közös államfő egy és ugyanazon államjogi ténynyel mindkét nemzet érdekei felett dönt, mindkét nemzet érdekeit érinti, a pszichika meghamisithatlan törvényei szerint ebben a ténykedésben az egyik nemzet okvetlenül károsodik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pszichika alapján fejlődő ezen igazság a maga kérlelhetlen következményeivel sújtja az egyik nemzetet még abban az esetben is, hogyha a dualizált két nemzet egyikének testéből sem való a közös uralkodó. Annál veszedelmesebb, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) annál nagyobb a baj, ha az egyik nemzet testéből emelkedik ki a a közös uralkodó, annál nagyobb a baj, ha az egyik nemzethez érdeke, faji érzelmei és egész családi törekvése hozzáfűzi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ily esetben az is előre megállapítható, hogy e közösségben vájjon melyik nemzet fog megkárosodva kikerülni, mely nemzetnek érdeke fog a másik fölé helyezkedni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek az igazságok, a melyeket nem én találtam ki. — mindnyájan tudjuk, érezzük ezen igazságokat, .ezt a filozófiát •— mondom, ezek az igazságok deczember 3-án, szerdán. minden államférfiú részére parancsolólag irják elő, hogy ilyen alapon konfederált államokat szorosan konstitutív intézkedésekkel egymáshoz ne fűzzön, mert ha egymáshoz fűzik, ebből ugy a közös államfőnek, mint a nemzetnek kiszámithatlan erkölcsi kára származik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Előírják ezek az igazságok, hogy a közös államfő tényleg olyképen különittessék el, hogy ki legyen zárva annak minden lehetősége, hogy egy és ugyanazon államjogi tény mindkét nemzet sorsát eldöntse. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki ezzel ellenkező elvet hirdet, ezzel ellenkező politikát támogat, az nem barátja a Habsburgoknak, az ellensége a Habsburgoknak, mert ez a politikai irányzat az, a mely az 1867 : XII. t.-czikkbe az inkompatibilitás elvét beirta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur épen azt a politikai irányt követi, azt a politikát támogatja itt, a mely az inkompatibilitás eszméjének tanára, annak igazságára kell, hogy reávezesse a nemzetet és minékünk épen dinasztikus érdekeink tiltják, hogy azt a politikai irányt, a melyet a miniszterelnök ur és a kormány ebben az állami életben támogat és képvisel, magunkévá tehessük. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagy Ferencz t. képviselőtársain külön kiemelte, hogy nem helyesli azt a módszert, azt a rendszert, a melylyel a dinasztia érdekei a magyar nemzet érdekeivel ellentétesnek tüntettetnek fel és nem helyesli azt a módszert, azt a rendszert, a melylyel ezek az ellentétek a parlamenti élet tanácskozásaiba bevonatnak. Eddig azt, a mi a kijelentésében foglaltatik, talán bizonyos fentartással én is aláírnám, de nem irom és nem Írhatom alá azért, mert Nagy Ferencz t. képviselőtársam nem lát a nemzet és a dinasztia között semmi érdekellentétet, hanem azt mondja, hogy az az ellentét, a mi tényleg fenforog, az inkább társadalmi alapból deriválható. Én Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak épen erre a kijelentésére fektetem a fő súlyt. Ha bizonyos kíméletlenséggel tárgyaltatnak ilyen kérdések, ebből kölcsönösen erkölcsi károk származhatnak, az igaz. De, hogy ezek az erkölcsi károk elháríthatok legyenek, ebben a tekintetben a nemzetet felelősé tenni, vagy az ő magatartását hozni fel okul, abszolúte nem lehet. Ha pedig azokat a sérelmeket mi férfias nyíltsággal és őszinteséggel hozzuk fel, a mely sérelmek nemzeti életünket ennyire elkeserítették, ezzel mi nemcsak hogy kötelességünkkel nem helyezzük magunkat ellentétbe, sőt. ellenkezőleg épen kötelességünket teljesítjük. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki különben felismer konstitutív intézményeket, az intézményeknek oly hibáit, a melyekből ezek az ellentétek kinőhetnek, a melyek a nemzeti érdekeket a dinasztiával szemben kielégíthetik, az nem tett eleget kötelességének