Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
162. országos ülés 1902 Rubinek Gyula: Vannak fontos kérdések, a melyeknek megoldása nem rajtunk múlik, hanem csak önökön. Ez a párt nem akadályozza azoknak az önök által is fontosnak és sürgősnek jelzett kérdéseknek megoldását; hanem az a csendes obstrukczió . . . Barta Ödön: Hát a csendes tétlenség többet ér? Rubinek Gyula: ... az igen t. ellenzéknek ez az állásfoglalása nem indokolt, de nem is gyökerezik a nemzet rokonszenvében. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Erre egészen bátran hivatkozom, mert akkor, midőn ennek a parlamentnek egy olyan tiszteletreméltó elnöke van, a ki a parlament szuverenitását és tekintélyét mindenkor meg tudja óvni . . . Kubik Béla: Még Eejérváryval szemben is! (Zaj a szélsobaloldalon,) Rubinek Gyula: . . . midőn a kormánynak olyan elnöke van, a ki az ország szuverenitását és gazdasági érdekeit kifelé is minden tekintetben meg tudja óvni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azt nem látjuk!) akkor nem hivatkozhatik a t. ellenzék arra, hogy fellépése a ríemzet rokonszenvével találkozik, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Krasznay Ferencz: Majd meglátjuk, hogy a berlini esetet hogyan oldja meg ? Rubinek Gyula: Az az argumentáczió, a melylyel az ellenzék felvonult az egész indemnitási vita alatt, eloszlik mint a köd az első napsugárra, eloszlik, de nem ugy, hogy mint termékenyítő harmat szálljon le, hanem — legalább ezt akarják, — hogy behomályositsa a nemzet bizalmának tiszta tükrét, a melylyel a kormányzat iránt viseltetik. Az az argumentáczió, mint az oldott kéve kalászai, széthull az első fuvalomra. És igazán csodálkozom azon, hogy azon fényes beszéd után, azon fényes argumentáczió után, a melyet a miniszterelnök ur az ellenzéknek válaszul adott, még mindig tovább folytatja olyan kérdések felett a vitát, a melyek teljesen eldöntötteknek tekinthetők. Barta Ödön: Halljuk ezeket az eldöntött kérdéseket ! Rubinek Gyula: Ha ebben a hosszan elhúzódó vitában mégis szót emelek, teszem ezt azért, mert Barta Ödön t. képviselőtársam olykép hozta be a vitába az én személyemet, hogy ezt szó nélkül nem hagyhatom. De másrészről, habár ő a miniszterelnök ur jóhiszeműségét kétségbe néni vonja, az 1899. évi XXX. t.-cz. magyarázatánál szembe állítja ezt a magyarázatot a gazdaközönség által eddig elfoglalt állásponttal. Hát, t. ház, tökéletesen igaza van abban Barta Ödön igen t. képviselőtársamnak, hogy a gazdaközönség állásfoglalásával a kormánynak mindenkor kötelessége számot vetni, azonban, ha ebből azután a konzekvencziát levonjuk, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy igenis azzal az állásponttal már számolt is. Barta Ödön: Miből látszik ez? sczember 3-án, szerdán. 279 Rubinek Gyula: És ha valaki, ugy szerénytelenség nélkül mondhatom, magam vagyok a legilletékesebb azon határozatoknak magyarázatára, a melyeket t. képviselőtársam itt felhozott. Felamlitette igen t, képviselőtársam, hogy a szövetségi nagygyűlés, a mely 1900 május hó 6-án tartatott, oly értelmű határozatot hozott, a mely egyáltalán nem fedezi azt a magyarázatot, a melyet a t. miniszterelnök ur az 1899 : XXX. t.-cz.-nek adott. Barta Ödön: Sőt ellentétben áll vele! Rubinek Gyula: Sőt ellentétben áll. Hát engedje meg a t. ház, hogy a hivatkozott határozatot felolvassam. (Sálijuk! Sálijuk!) A határozat 12. pontja, mely e kérdéssel foglalkozik, a következőket mondja (olvassa): »Ha Ausztriával legkésőbb 1902-ig nem sikerülne egy olyan vámtarifában megállapodni, és általában a kereskedelmi szerződések kötésénél és a vámkezelésnél egy xij vámpolitikai irányzat követését biztosítani . . . Barta Ödön: Ez prekluziv természetű terminus ! Rubinek Gyula: . .. akkor 1907. évben a vám- és kereskedelmi szövetség megujitását« — tehát 1907-ben való megújítását — »Magyarország részéről mellőzendőnek tartjuk . . . Barta Ödön : A prekluziv terminus a vámtarifára tehát 1902, Rubinek Gyula: ... és illetve előnyösebbnek, hogy nemzetközi kereskedelmünket és forgalmunkat 1907-től kezdődőleg Ausztriától függetlenül és önálló alapon rendezzük.« Hát, t. ház, ez a határozati javaslat világosan és határozottan tisztában van azzal, hogy mi önálló alapon mindaddig, a mig Ausztria a recziproczitást meg nem sérti, 1907-ig benmaradunk, és illetve a közösséget az önrendelkezés alapján fenn kell tartanunk. Barta Ödön: Miben maradunk bent? A vámszövetségben? Hiszen netn vagyunk vámszövetségben ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rubinek Gyula: Arra majd rátérek, s meg fogom azt is magyarázni, hogy miben vagyunk. Már most ezzel szemben azt mondja a t. képviselőtársam, hogy így a pozsonyi gazdasági kongresszus ismét egy olyan határozatot hozott, a mely szemben áll azzal az értelmezéssel, melyet a t. miniszterelnök ur itt hangoztatott. A pozsonyi határozatnak erre vonatkozó negyedik pontja igy szól: »Azon reményét fejezi ki a kongresszus, hogy maga a kormány, számítva azon eshetőségre, hogy az év végéig a kiegyezést Ausztriával megkötni és az általános vámtarifát megállapítani nem tudja, az önálló berendezkedésre mindent ugy előkészít, hogy Magyarország mezőgazdasági érdekei az átmenet okozta nehézségeken kivül más hátrányt nem szenvednek. « A következő pont pedig ezt mondja (olvassa:) » Feltétlenül ragaszkodik a kongresszus
