Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. országos ülés 1902 deczember 2-án, kedden. 263 odafenn, La ezt be nem látnák, de azt hiszem, hovatovább halad az idő, annál inkább belátják. Ettől a mumustól tehát nem félek, nem hagyom magamat terrorizáltatni, hogy a kitűzött czél felé ne menjek ugy, a mint felfogásom szerint parancsolja azt hazánk történelme, hagyománya. (Igaz! Ugy van! a széísobaloldalon.) Beszélek, t. képviselőház, magyar imperializmusról, követelem a magyar nemzeti politikát minden téren és ugyanakkor elfelejtek útmutatást adni. Mert hiszen természetes követelmény az, hogy mondjam meg, hogyan képzelem mindezek keresztülvitelét. (Halljuk! Halljuk! a széísobaloldalon.) Azt hiszem, sem Nagy Lajosnak, sem Mátyásnak nem adtak tanácsot. Ez az államférfiak dolga. De oda való államférfiak is kellenek. Ugy látom azonban, hogy Magyarországon minden miniszterelnök, még a legutolsó kis képviselőtől is elfogadhatja a tanácsot a kormány vezetésére nézve. (Elénk helyeslés a széísobaloldalon.) Szomorú,^ hogy igy van. Én tudom méltányolni Széll Kálmán miniszterelnök urnak álláspontját. Mert ő ma igy gondolkozik : itt virul egy szép kis rózsabimbó, ez a miniszterelnöki szék; miért ne én szakítsam le és tűzzem keblemre? Hiszen az utódaim lesve lesik a hatalom hűlt helyét, a kik készen állnak minden pillanatban arra, hogy a mit én nem akarok a császárnak megtenni, azt ők készségesen felajánlják. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) a kik készen állanak erre a politikára. Hát, t. képviselőház, azt hiszem, ebben senki sem foghat megczáfolni, vagy tessék felkelni a t. túloldalon és tessenek megczáfolni ebben a kérdésben, hogy ennek a politikának kell, hogy vége legyen már egyszer mindenkorra. És kell, hogy valaki ezt megkezdje. Én elhiszem, t. képviselőház, hogy nagy zavarban lehet a szabadelvű párt és görcsösen kell, hogy ragaszkodjék a miniszterelnökhöz, egy olyan miniszterelnökhöz, a ki legalább szembeötlőleg nem csinál nemzetellenes politikát, habár császári politikát csinál is. Én méltánylom, mert hiszen nincsen gondja a kormánynak arra, nincsen a társadalomnak sem és ilyen politikai vezetés mellett nem is lehet reá gondja, mert eszközei sem lehetnek reá, hogy utódokat neveljenek az országnak, a kikre az ország válságos időkben bizalommal tekinthet, mert erre a politikai vezetésre senki sem fog vállalkozni, hogy nehéz helyzetben az országot megmentse, mert nem is tudja. A viszonyokat kell átalakítani és ez csak egyféleképen lehetséges: csak ugy, ha a miniszterelnök ur, nem ugy, a mint az előbb, megtagadja azt az igazságot, hogy megtörténhetett az, hogy Kossuth Lajosról a király ugy nyilatkozott volna Tisza Kálmán alatt, pedig megtörtént; nem annak a megtagadását kellene itt hirdetni, hanem ennek az eszmének megvalósítását, hogy ha ez a múltban nem történhetett meg, hát történjék meg a jövőben. (Helyeslés a széísobaloldalon.) És egyszer mégis csak elő kell állani azzal a tanácscsal, mert nem kell várni azt a rázkódtatást, a melylyel önök ijesztenek és a mely felé kikerülhetetlenül és kiszámíthatatlanul visznek, hanem megrázkódtatás nélkül legyen bátorsága a nemzet és király tanácsosainak odaállani és a nemzet akaratát és véleményét őszintén megmondani. (Élénk helyeslés a széísobaloldalon.) Én elhiszem, hogy egy-két miniszterelnöki fejbe, illetőleg nem is fejbe, hanem állásba belekerülhet ez, de akkor majd az utód is azt a nótát fujhatja, a mit fujt a két előző miniszterelnök és tessék meggyőződve lenni, hogy akkor Magyarország minden függő kérdése meg lesz oldva, csak tisztességes, becsületes politika, bátorság és eltökélt szándék kell hozzá. (Helyeslés a széísobaloldalon.) De. t. képviselőház, nekem az az álláspontom és azt hiszem, hogy ugy a politikai tudomány, mint a történelem tanúsága nekem ád igazat ebben a kérdésben, hogy egy abszolút uralom nagy baj lehet egy országra nézve, különösen Magyarországra nézve, a mely annyit szenvedett az abszolutizmus alatt, de nem oly szerencsétlenség, mint az ilyen politikai vezetés, mint a minőt most a t. miniszterelnök ur gyakorol. (Elénk helyeslés a széísobaloldalon.) Mert ha valami jogunkat az abszolutizmus elrabolja, következhetik olyan iáő, mikor a pártok válaszfalai leomlanak és mi mint egy sziv és egy lélek összeállunk annak visszaszerzésére és annak visszaszerzése módunkban és hatalmunkban lehet és lesz is. De, t. képviselőház, ha valami jogunkról önmagunk mondunk le a parlamentarizmus jelében, azt a jogunkat többé vissza nem szerezhetjük, mert jogosan mondhatják, hogy nem adjuk és jogosan állanak ellent annak a visszaszerzési törekvésnek. (Elénk helyeslés a széísobaloldalon.) A t. képviselő urak félnek attól, hogy ha teszem fel in concreto Széll Kálmán nem tudja a nemzeti követeléseket kielégíteni és ragaszkodnak hozzá, mert nem tudják, ki jön utána és talán rosszabb jön. Azt hiszem, és e tekintetben szívesen hajtom meg a lobogómat önök előtt, hogyha rosszabb jönne, mint Széll Kálmán, akkor együtt leszünk, mert önök is idejönnek. (Zaj a sziílsbbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ha az az utód par exczellencze nemzetellenes politikát akar űzni, az önök lelkiismerete is megmozdul. Én legalább nem félek, van bennem annyi bátorság, érzek magamban erőt, hogy egy rossz miniszterelnököt egy ülésszak alatt innen kifüstölhetnénk, itt nem tűrnénk meg. Csak Széll Kálmán egyéni szeretetreméltóságával és lekötelező modorával tud bennünket itt ámítani, minden eredménytelenség daczára, de próbáljon jönni még egy rosszabb, az szóhoz ebben a j>arlamentben nem juthat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éu kívánom is a nemzet és hazám érdekében, hogy minél előbb következzék egy rosszabb, hogy térjen magához a nemzet egész egyeteme. Ezt az