Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

262 161. országos ülés 1902 deczember 2-án, kedden. terület szükségességének kérdésével és azokkal a törvényekkel, a melyek annak behozatalát biztosítják a nemzet részére és azzal a bujkálással, a mit e kérdésben a pénzügyminiszter és a miniszterelnök ur elkövetnek, bővebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a szäsíbaloldalon.) Ez elvitázhatatlan, s azért kellene a kormányzatnak éles szemmel vigyáznia, hogy a nemzet közvéleményében már kijegeczesedett egy gondolat, egy vélemény: az, hogy nyomorúságos anyagi helyzetünk megjavítását csakis az önálló vámterület adhatja meg. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ne tessék kicsinyelni azon népgyüléseket sem, a mik a mi vezetésünk alatt folytak le a nyár folyamán ; mert ezen kérdésekben tulajdonképen nem mi voltunk a bujtogatok, hanem ők kértek fel bennünket, hogy csináljunk valamit. Mi tőlünk számon szokták kérni a Báfárkodást. (Helyeslés és felkiáltások a szélsöbáloldalon: TJgy van ! De odaát nem engedik!) Erre a közbeszólásra kérdem: ki nem engedi ? A király ? Mert Széll Kálmán miniszterelnök urnak épen ugy tudnia kellene az igazságokat, mint a hogy mi iparkodunk elsajátítani azokat vagy legalább vágyunk volna ezt megtudni. Ki nem engedi ? A király ? Hallottuk, hiszen a napi sajtót bejárta az a hir, hogy a király azt mondta volna: »követelem a közösség fentartását, mert hogyha az fenn nem tartatnék, akkor hiába uralkodtam, hiába éltem volna.« A kormányhoz közel álló napisajtó, hogyha egy miniszter Bécsbe utazik, a szerint, a mint családjával vagy családja nélkül utazik, más-más kombinácziót füz hozzá, a kormányhoz közel álló napisajtó mindig meg szokta czáfolni még az ilyen lényegtelen dolgokat is, hogy azért nem lehet kombinácziót csinálni, mert a miniszter a családjával utazott. Hát miért nem siettek annak a czáfolására, hogy a király nem engedi? Számon kérem a kormánytól, hogy mit feleltek a királynak. Azt felelték-e, hogy igazsága van, Felséges ur, Magyarországnak nincsen önállósága, függetlenségre való törekvése, mert Magyarország a mi politikai vezetésünkkel meg van elégedve, mert Magyarországon a kivándorlás teljesen megszűnt, mert Magyarországon nem terheli már a földbirtokot adósság, nincsenek latifundiumok, Magyarországon ime annyi a nemzeti munka, hogy nem birja azt a nemzet a saját fiaival végeztetni, ide Amerikából, s külföldről hoznak be idegeneket, ide külföldről özönlenek be az idegenek, a kik munkát keresnek és kapnak, szóval oly boldog nemzet vagyunk, hogy munkát vagyunk képesek adni még másoknak is. (Halljulc! Halljuk!) , Ezt mondták-e a miniszter urak a királynak, vagy pedig megczáfolták, vagy pedig meghunyászkodtak ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a miniszter urak saját érdekükben ebben a kérdésben nem vallanak szint. Nagyon szomorú azonban, hogy egyetlen hangjukat sem hallottuk sem jobbra, sem balra és megengedték érlelni a magyar nemzetben azt a hitet, hogy a magyar király Magyarország romlását akarja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ez a hit, t. képviselőház, felmerült, az a hit ütött tanyát lelkünkben, hogy oly törekvéseket nem enged létesíteni, a melyek Magyarország boldogulását lennének hivatva előidézni. Elnök: A magyar parlamentben még sem lehet azt mondani, hogy a magyar király a magyar nemzet romlását akarja. (Helyeslés a jobb és a baloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon Hiszen csak czáfolja!) Pap Zoltán: Tisztelettel meghajlok a t. elnök ur figyelmeztetése előtt, de nem mondtam, hogy a magyar király a magyar nemzet romlását akarja, mert akkor, ha ezt mondtam volna, talán nem is mondanék igazat. De én feltevésből indultam ki, és azt mondtam, hogy ha a király oly dolgoknak a megvalósítását akadályozná meg az országban, ha megakadályozná, ha oly idők következnének, hogy megakadályozhatná, akkor, természetesen, a magyar király, a magyar nemzet romlását akarná. Ezt számon kértem. A kormányt méltóztassék, kérem, rendre utasítani az elnök urnak onnan az elnöki székből, és minden téren méltóztassék felelőségre vonni a kormányt, miért engedte, hogy ez a hit a magyar nemzetben feltámadjon, (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és hogy felmerülhetett az a hit, hogy Magyarországnak romlását Magyarország felkent királya akarná. Elnök: Miután ugy látom, hogy a képviselő ur tiltakozni kivan ezen felfogás ellen, ennélfogvafigyelmeztetésem tárgytalan. (Helyeslés.) Pap Zoltán : És az, t. képviselőház : mondta-e a király, nem mondta-e a király, Magyarországon még mindig nyílt kérdés. Elég szomorú. Rémítgetnek bennünket a király haragjával, rémítgetnek bennünket azzal, hogy egy ujabb intézménynek behozatala megrázkódtatásokkal járna.. Rémítgetik a népet a kormányhoz közel álló sajtóorgánumok azzal, hogy a mi politikánk forradalomhoz vezet, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és mindenféle tücsköt, bogarat összehordanak, csakhogy leplezzék az ő császári politikájukat. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) És ezzel szemben, ha nem is vindikálok magamnak több jogot, mint a mennyi a legutolsót illeti ebben a parlamentben, (Halljuk! Halljuk! a széh'úbaloldalon.) mindenesetre egész bátorsággal merem kijelenteni véleményemet, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) hogy Magyarország alkotmányosságára a dinasztiának magának nagyobb szüksége van, mint magának Magyarországnak, (Igaz! Ugy van! a szds'úbaloldalon.) Mert Magyarország a törökök és tatárok pusztításai alatt és minden átkos vezetés mellett megállta helyét és mint nemzet nem pusztult el, de azt hiszem, hogy a magas trónnak fénye csak innen tükröződhetik vissza és Magyarország lehet annak egyetlen erőssége. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon oktalan politika volna