Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

löt. országos ülés 1902 deczember 2-án, kedden. 261 kotkassuk, hiszen azt, hogy a gazdasági kérdést nem lehet Ausztriával egységesíteni, és bogy időről - időre újra meg kell fontolni, vájjon milyen állapot tartassák fenn, azt az 1867. évi XII. t.-cz. expressis verbis a nemzet fentartott jogai közé sorozta, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) Az előbbi kormányok, talán felső parancs folytán, nem akartak ezen kérdés megbolygatásáról hallani, hiszen amaz ismeretes hagyományos szellem irtózik minden reformtól minden reformtörekvéstől az egységes monarchiát félti. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) Minden egyes kérdés felhozatalában egy éket látnak, a melyet ezen összmonarckia egységébe akarnak verni. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) De nekem, mint elég érett, gondolkozó embernek odakünn az volt a nézetem, hogy Széll Kálmán rendszerváltoztatása az 1899. évi XXX, t.-cz. megváltoztatásával ime abban fog kulminálni, hogy felállítja 1903-ban az önálló vámterületet, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) és semmi esetre sem fog megkötni olyan kiegyezést, a mely miatt a többi között Bánffynak buknia kellett, és el kellett hagynia az ország szine előtti küzdő tért, hogy azt a, kiegyezést újra fel nem támasztja. És ma hol állunk? Ott, hogy a nemzet örülhet, hogyha egy Bánffy-féle kiegyezést fog megköthetni Ausztriával. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A miért ő megbukott, arról a miniszterelnök ur rendszerváltoztatásának piedesztálján állva azt hirdeti, hogy »ime nézzétek: Magyarország miniszterelnöke a nemzet kívánalmainak az egész vonalon eleget tesz!« Nem is értelmezhette azt máskép, bár én csak mint bírája, egyik szerény tagja, a közvéleménynek egy kis atomja döntöm el ezen kérdést, hogy az ellenzék bele sem ment volna a kormány nyal egy paktumba, ha nem lett volna intencziója, vágya, hogy 1903. január elsején az önálló vámterület behozatik és ezzel megszereztetik Magyarország boldogulásának egyik eszköze. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) De szálljon le a t. miniszterelnök ur arról a magas piedesztálról és ereszkedjék le a boltosokhoz, a kisiparosokhoz, (Halljuk! Halljuk!) az ország bármely gazdasági ágával foglalkozó elemekhez és meg fogja hallani, hogy én igazat mondtam ebben a kérdésben, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) s mindenki meg volt győződve arról, hogy az önálló vámterület 1903-ban felállíttatik. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De a mint látjuk, nem állíttatott fel. Lesz szerencsém majd kiterjeszkedni arra a véleményemre is, hogy miért nem állíttatott fel ? (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg azonban az igen t. miniszterelnök ur, hogy követelőleg lépjek fel e helyről és azt mondjam, hogy legyen bármilyen rossz az a kiegyezés, de csináljon valamit, ha tud, mert az ország függő helyzete ebben a kérdésben további várakozást nem enged, mert ebben a bizonytalan helyzetben lévő országba a tőke nem jő he, az itt elhelyezést nem keres, hanem mindenki visszavonul mindenféle gazdasági akcziótól, mivel nem tudja, hogy holnap mi fog történni. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) Ez a provizórikus állapot veszedelmesebb, mint ha elvesztenénk összes alkotmányos jogainkat, mert azokat vissza lehet szerezni, a mi talán egy hadjáratba kerülne, de ebből a helyzetből kibontakozni nem tudunk. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) A kik a társadalom egyes rétegeiben megfordulunk, száz és száz alakban hallottuk, hogy mindaz, a mit a kormányelnök és a kormány véghez visz, nem egyéb komédiánál, melyet eleve megírtak és most eljátszanak.(TJgy van' a szélsobalóldalon.) Mind a kettő tudott mindent, de ezzel a tudásukkal nem állottak a nemzet elé és táskájukban az eredmény parancs alakjában már megvolt, de persze nem ugy, hogy az Magyarország érdekeinek megfeleljen. (TJgy van! a szélsőbalolda Ion.) Eltürheti-e egy alkotmányos állam miniszterelnöke, hogy a közvélemény ugy gondolkozzék felőle, hogy hiszen tudta ezt már előre Széll Kálmán, most csak komédiázik, hiszen nagyon jól tudja, hogy Ausztriában egy olyan kiegyezést, a mely ujabb konczessziókat adna Magyarországnak, keresztülvinni teljesen lehetetlen, hiszen annak a reichsrathbeli komédiázásnak szünetelése is mind csak ide vezethető vissza és annál kényelmesebben vezettetik magukat a 14. §-sal Ausztriában, mert tudják az osztrákok, hogy minden törvényes és törvénytelen faktorral rendelkezhetnek a gazdasági kérdések megoldásánál, hiszen még a magyar kormány is rendelkezésükre áll. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) Nem szabad Magyarország miniszterelnökének már csak az állam tekintélyénél fogva sem tűrni ezt, mert az állam tekintélyén esik csorba az ilyen híreszteléssel, a mely naponkint hallható a napisajtóban és egyetlenegy czáfoló újság-czíkk sem jelenik meg, hogy ezen híreszteléseket megdöntse. Vagy nem látja a kormány, hogy már kezd a nép is gondolkozni és ezeket a kérdéseket önállóan fejtegetni? Hiszen az 1901.avi választásokat megelőzőleg ennek előjele volt az, hogy a t. túloldalról 80 és egynéhány képviselő kénytelen volt az önálló vámterületet hirdetni választői előtt. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a szabadelvű párt egységes is a többi kérdésben, de ebben a kérdésben nem az, ebben a kérdésben széthúzó és nincsen okom kételkedni ezen képviselőtársaimnak jóhiszeműségében, a kik az önálló vámterület hívének vallották magukat, hogy azok, ha egyszer szőnyegre kerül ez a kérdés, nézetük mellett síkra is mernek szállani. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Dehogy mernek!) Ez a kérdés egyszersmind exisztencziális létkérdésük is és ez alól a képviselő urak nem fognak egyhamar kibújni. (Mozgás jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy előttem szólt t. képviselőtársaim ezzel eléggé bőven foglalkoztak és igy elengedik nekem azt, hogy én az önálló vám-