Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

260 161. országos ülés 1902 is kell. És mindaddig, mig Magyarország és Horvátország közt a békés egyetértés helyre nem áll, hiába állnak itt fel a Tomasics Miklósok és hirdetik a magyar és horvát közös barátság eszméjét, addig az egyetértés létre nem fog jönni, a mig Horvátország erre az álláspontra nem helyezkedik és a mig a horvátok a mi törekvéseinket meg nem értik. Ez azonban csak egy kis megszakítás. »De mi dalmátok — mondja a czikk — sem a dualizmusban, sem a perszonális-unióban nem fogjuk Horvát-Szlavonországot Magyarországtól elszakíthatni és Dalmátországgal egységes Horvátországot alapithatni. A józan ész tehát arra kell, hogy tanítson bennünket, hogy Horvátországgal és Szlavóniával egyesüljünk és erre már kész törvényünk is van, a melyet csak végre kell hajtani. A kiegyezéssel Csehország ,is meg volna elégedve, hát még Dalmátország. Ámde a kiegyezést szükségtelennek akarják feltüntetni és azalatt Poroszország, Francziaország és Törökország segítségére várnak. Földrajzi helyzetünk, nemzetiségünk, multunk, kelet felé a magyar-horvát közösségre utal bennünket és ha a magyar imperializmus felülkerekedik is, az nem ártana nekünk. A tengert, melyet Ausztria száz éven át nem tudott kiaknázni a kereskedelem és forgalom fejlesztésére, Magyarország tudni fogja használni.* Tessék csak lemenni ezekre a tengerpartokra. Azokon az isztriai partokon szisztematicze •elzárják a műveltséget a lakosok elől. azok a lakosok nem tudják belátni, mit keres Ausztria azokon a partokon és miért nem foglalja el Magyarország ott az őt megillető helyét. Azok a lakosok intaktok maradtak az osztrák befolyástól, nem törődtek velük, mert hisz ott nem kell ugy bujtogatni, mint a mi fenhatóságunk alatt álló másik parton, a horvát parton, a hol igenis állandóan működik az aknamunka. Az isztriai ember csodálkozik mindig azon, miért nem fogjuk mi pártfogás alá, s miért engedjük, hogy Ausztria domináljon felettünk, holott semmi köze sincsen hozzá. Azt mondja továbbá ez a czikk, hogy a magyar imperializmus megoltalmazta a raguzai köztársaságot is, és mi csak azt kívánhatjuk, hogy megint ugy legyen, a mint volt Nagy Lajos korában, (Egy hang a széhöbaloldalon: Bár mindenkép ugy lenne!) mig ellenben Ausztria határozatlansága Albániát jobban szolgáltatja ki az olaszoknak, mint valaha. A magyar imperializmus megvédi nekünk az Adriát, a mely ma mindenkinek nyitva áll. Ezután részletesen kikel a jogpárt politikája ellen, majd így folytatja: » Valamint Magyarországra nézve a 48-as törvények, ugy Horvátországra nézve a kiegyezés a közjog forrása. Minden egyéb elavult. De ha Dalmáczia nem is működött közre a kiegyezés megalkotásában, mégis hasznot húzhat belőle, mert különben örökre Ausztria hamupipőkéje marad.« deczember 2-án, kedden. íme így ítélik el az osztrák gyámságot az egész vonalon. Minden téren elégedetlenséggel fogadják az ő politikáját, Ausztria tulajdonképen bomlik, az ideiglenesen fenhatósága alá helyezett nemzetiségek elégedetlenek és immár arra a pontra jutottak, hogy visszatérnek az egészséges politikai irányzathoz és pedig azért, mert tudják, hogy a magyar nemzeti politika az egyetlen becsületes politika ezen a földrészen, s ha az fölülkerekedik, akkor attól várhatják jövendő boldogulásukat, (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Rákosi Viktor: Ez az Árpádok és nem a Habsburgok politikája! Pap Zoltán: De egy beszédnek a kerete nagyon szűk ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket olyan mederben ölelhessem fel, a minőt megkövetelhet az ügy fontossága, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt van a gazdasági kérdés. A mit ebben az ügyben beszédem szűk keretébe beszoríthatok : magam is keresgélem, hogy mi lehet az. (Halljuk! Halljuk! a széhöbaloldalon.) Azonban ezen kutatásom alatt nem tudom megfogni a dolog elejét — pedig mondhatom, szeretném — ott. a hol akarnám, mert csak fájdalmas érzet volt az, a mely keblemből felfakadt, látva azt a szélmalomharczot, a melyet a kormányzat viv egyrészről Ausztriával szemben, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) — majd rátérek, hogy milyen ez a harcz — látva másrészről azt a küzdelmet, a melyet a nemzet viv az ő igazáért. (Ugy van ! a széhöbaloldalon.) Itt igazán elérkezett az ideje annak, hogy letegyük a maszkot, mert ütött a 12-dik óra. Mit ámítjuk magunkat, miért engedünk szünetelést az egységes magyar állam kiépítésében? Hiszen a gazdasági kérdésnek függősége olyan óriási akadálya annak, hogy ezt a magyar nemzeti államot tovább építhessük, hogy az építésnek további munkálatait ezen kérdés megoldása nélkül meg sem kezdhetjük. (Ugy van! a szélsöbáloldálon,) Nem akarok foglalkozni az 1899 : XXX. t.-czikkel,(Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldálon.) nem akarok foglalkozni a paktummal; nem annak magyarázatával, hiszen nem voltam akkoriban, a midőn ez megtörtént, a parlament tagja. Pedig ennek a kérdésnek lsgkisebb nüansza döntheti el ttilajdonképen jobbra vagy balra a kérdés megoldásának lényegét. Mindazonáltal engedjék meg nekem, a ki a távolból néztem ezeket az u. n. paktumos alkudozásokat, és az 1899. évi XXX. t.-cz. megszületésének mikéntjét, hogy elmondjam a saját impresszióimat, a melyeket kívülről, mint tollforgató, mint fiskális ember szereztem.; (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbáloldálon.j hogy elmondjam, hogyan ítéltem én meg azt oda künn, a midőn a parlament ezt a törvényt megalkotta. Mindenkinek és nekem is az volt a véleményem, hogy ime Széll Kálmán az ő rendszerváltoztatásával egyszersmind lehetővé teszi végre azt, hogy az önálló vámterületet megal-