Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. országos ülés 1902 sereg osztrák részében ám legyen három éves a szolgálati idő, a magyar részben azonban két éves legyen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hiába méltóztatik a t. miniszterelnök urnak mosolyogni, talán a miatt, mert oda fenn nem engednék meg! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azért! Hanem azért, mert képtelenség! Pap Zoltán: Az 1867: XII, törvónyczikk kimondja! Beőthy Ákos: Az 1867: XII. törvényezikk szerint lehetséges! Pap Zoltán : Ha ezen méltóztatik mosolyogni, engedelmet kérek, hogy a tiszalöki képviselő kérdést tegyen a miniszterelnökhöz, hogy törvényhozási függetlenséggel és kormányzati függetlenséggel bir-e egy ország, a mely ilyen törvényeket nem hozhat? És ha a király szentesítésétől függ az ilyen törvény életbeléptetése, király-e az a király, a ki ily törvényeket nem szentesit ? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Előző jogaink révén, a melyek nekünk ezt megadják, előző jogaink révén ily törvényeket nem alkothatunk? És ha alkottunk ily törvényeket, nem lehetnek-e törvényekké, ha a nemzet egyeteme ezt követeli? Nem lehetnek oly eljárás mellett, a melyet a t. miniszterelnök ur követ, de lehetnének, ha a miniszterelnök ur ugy járna el, a mint mi kivánjuk és szeretnők. Gabányi Miklós: Magyar törvénynek viaszkos az orra! Pap Zoltán: Méltóztatnak ismerni az 1867: II. törvényt, a mely a királyi hitlevél. Meg van mondva abban, hogy: »Szentül és sértetlenül megtartandjuk s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi I. és II. törvényczikkekben megállapított királyi trónöröklést Í< — igaz, hogy első sorban erről rendelkezik, de elmondja azután, hogy »Magyarország és társországainak jogát, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait« — még törvényes szokásaira is esküt tesz a király — meg fogja tartani és meg fogja tartatni. Csakhogy, t. képviselőház, ebben a szellemben is kell működni, — és itt ismét Deák Eerenczet idézem. — hogy elérhessük azt, a. mi lépten-nyomon törvénybe van fektetve, nemcsak lelkünk törvényeibe, de tételes törvényeinkbe, a melyeket a Habsburg-dinasztia is szentesitett. Mondom, még szokásainkat is meg kell tartatnia a királynak, esküt tesz rá, de kormányzat is kell, a mely ugy járjon el, mint Deák Ferencz, a ki azt mondotta, hogy nem érünk czélt ugy, hogy »idefenn megcsináljuk a törvényt és odalent többséget keresünk neki,« hanem majd megcsináljuk mi a törvényt és tessék szentesíteni. Csak így lehetne egészségessé tenni azt a politikát is, melyet Deák Ferencz 67-ben megcsinált. T, képviselőház, ha mi ellenkező állásponton vagyunk is, azt hiszem, hogy az egységes KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. JX. KÖTET. deczember 2-án, kedden. 257 nemzeti állam kiépítésének útjában — mint ahogy maga a magas trónbeszéd is mondja, — nem szabad tűrnünk semmi gátat, semmi akadályt. Hát ha arról vagyunk meggyőződve, hogy a 67-es törvény akadálya az egységes magyarnemzeti állam kiépítésének, akkor tegyük el láb alól, mert hiszen a 67-es törvény nem közösügyes törvény, az Magyarország által hozott és a magyar király által szentesitett törvény. Mint a hogy később lesz szerencsém kimutatni, teljes jogunk van ahhoz, hogy azt akkor és ugy, a mikor és a hogyan akarjuk, teljesen megváltoztathassuk. Beőthy Ákos : Néni is vonja azt senki kétségbe. Nincs közös törvény! Pap Zoltán: De kétségbe vonják! T. képviselőház, Magyarországnak ezt a jogát nemhogy elkonfiskálták volna az utódok, akár Deák Ferencz, akár utána más, hanem ellenkezőleg kikötötték ebbeli jogunkat a törvényben. Deák Ferencz 1861-ben, utolsó felirati javaslatában, a melyet a királyhoz intéztetni akart, ezt mondja (olvassa): »Mi le nem mondhatunk az. ország alkotmányos jogáról, miszerint a törvényhozó hatalmat a fejedelem és a nemzet csak együtt és közösen gyakorolhatják. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk. Hitünkre bizta a nemzet annak hű megőrzését és mi felelősek vagyunk a haza és önlelkiismeretünk előtt, (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) De nem vagyunk felelősek sem a honvédelmi miniszter ur előtt, sem a miniszterelnök ur előtt, hanem a haza és önlelkiismeretünk előtt, (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Hiszen nemcsak megváltoztathatjuk a 67-es törvényt, hanem észszerű is azt megváltoztatni; észszerű pedig épen azon viszonyoknál fogva, a melyek Ausztriában már — mondjuk, legyünk szánalmasak iránta — felütötték hidrafejüket. Hiszen ez a konglomerát már bomlik; hiszen, hogy eddig fenmaradhatott, az is Isten csodája. Ismerek magyar nemzetet, ismerek német nemzetet, ismerek orosz, spanyol meg sok másféle nemzetet, de Ausztria nemzetet nem ismerek. (Egy hang jobbról: Közhely!) Bocsánatot kérek, lehet, hogy közhely, de van oka, a miért elmondom. És pedig azért mondom el, hogy ennek a védelmére nem bizhatjuk Magyarországnak a sorsát, mert az osztráknak nem lévén hazája, nem is lehet jó katona; ez a magyarázata annak, hogy mindenütt megverik. És lelkiismeretlenség a magyar parlament részéről az, hogy olyan katonaságra bízza az ország integritásának megvédését, a melynek az alapfeltétel, a hazaszeretet nincs meg a lelkében. A mint láttuk, t. képviselőház, alapszerződésünk a királyi házzal nem közös ügy. Nem közös ügy a hadsereg, mert a hadseregnek csak egy bizonyos részét, a hadsereg feletti rendelkezés bizonyos részeit — elismerem, hogy súlyos és nagyon fontos részeit — engedtük át a ki33