Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

256 161. országos ülés 1902 Széll Kálmán miniszterelnök: Nem annak! Ez sem igaz! Pap Zoltán : . . . akarja-e a czivillistát emelni, majd megkapják reá a feleletet, hogy nem akarja. Milyen lelkiismerettel jönnek tehát ilyen kérdésekben döntő szavazatukkal ide, és miért mondják akkor, hogy igenis mi ezt? akarjuk ? Nem a mienk ez az ország, t. ház! Mi sokszor hajlandók volnánk eladni az országot, a mely a magyar népé, a magyar paraszté. Pedig a mikor szavazni méltóztatnak, akkor mindig a szegény népnek akarata kellene, hogy lebegjen önök előtt. (Helyeslés a szélstíbaloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Arról szeretnék tovább beszélni, a miről beszédemnek elején megemlékeztem, nevezetesen, hogy az 1867-iki törvények alapján is hirdethetjük és követelhetjük Magyarország függetlenségét. Menjünk vissza a pragmatika szankczióra. Tudjuk azt jól, és ez Deák Eerencznek alkotásában is nyomot talál, hogy a pragmatika szankczió egyenesen kikötötte Magyarország törvényhozási és kormányzati függetlenségét. Ezt expressis verbis, az 1867-iki törvény is átveszi a 3. §-ban, mikor azt mondja, hogy kikötötte a pragmatika szankczió azon feltételt is, — ezt idézi — hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. Készakarva hangsúlyozom ezt a szót, hogy közjogi függetlensége és önállósága. Hát hogy mi az a közjogi függetlenség, arra enged következtetni az 1867: XII. t,-cz.-nek 12. §-a, a mely azt mondja, ellentétben a miniszter urnak abbeli nyilatkozatával, a hol megtagadja Magyarországnak jogát ahhoz, hogy az önálló hadsereggel bírhasson. Hát ilyen nyilatkozatot mert volna tenni bárki is, hogy halljátok meg emberek, nincs joga Magyarországnak ahhoz, hogy Magyarország önálló hadsereget alkosson ? Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt nem mondtam soha! Pap Zoltán: Ezt méltóztatott mondani! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam! Mást mondtam! Pap Zoltán: Azt mondta, hogy nincs a törvényben az a jog! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt mondtam! "Ez nem egy! Pap Zoltán: Mit jelent ez? Ez nálunk azt jelenti, hogy, nem mondom, hogy megtagadjuk a jogot ahhoz, de külföldön meg azt mondják, hogy hiszen nincsen joga Magyarországnak az önálló hadseregre. (Ugy van! Uyy van! a szélsöbaloldalon, Ellenmondások a jobboldalon.) Ez az a kétélű szakasz, a miről az elébb beszéltem, a miért Széchenyi kétségbe esett, hogy a király javára magyaráznak mindent, és a király javára készítenek mindent. Deák Eerencz nem ugy csinálta meg az 1867-iki XII. t.-czikket: mert ő a 12. §-ban, eltekintve attól, hogy ezt is lehet félremagyarázni és formulázni, azt mondja: »a deczember 2-án, kedden. magyar hadseregnek a kiegészitóse«. Ez is a törvényben van tehát, hogy »magyar hadsereg«. Azt mondja Deák Eerencz, hogy először a magyar hadsereg kiegészítése, — ez is törvényben van, — másodszor az ujonczok megajánlásának joga, harmadszor még a megajánlás feltételei is, negyedszer a szolgálati időnek meghatározása, ötödször a katonaság elhelyezése, hatodszor élelmezése magának az országnak fentartatik. Hát, t. ház és t. miniszterelnök ur, ha több törvénye nem volna is Magyarországnak, mint ez az egy, akkor ékes czáfolatul a törvényből állithatom a miniszterelnök urnak, hogy mikor megtagadja Magyarországnak a jogát és azt mondja, hogy ez nincs a törvényekben fentartva, akkor a törvényhozó fentartja nemcsak a megajánlást, de ennek legapróbb feltételeit is, az élelmezés, a szolgálati idő stb. meghatározását. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem erről beszéltem, hanem a régi törvényekről! Pap Zoltán: . . . Mindez eléggé mutatja, hogy a t. miniszterelnök urnak ebben a kérdésben nincs szemernyi igazsága, nincsen emberi törvények szerint sem, mert a magyar ember sohasem fogja elhinni a t. miniszterelnök urnak, hogy Magyarország nem tartotta volna fenn jogát a nemzeti hadsereghez, mert hiszen minden küzdelme ebben kulminált és mindaddig, a míg a Habsburg-dinasztia a nyakára nem ült, önálló hadserege volt. Beőthy Ákos: Azután is volt! Pap Zoltán: Azután is volt, de kibeszélték, hogy nem volt önálló, hanem császári volt. Beőthy Ákos: A császári is önálló! Várady Károly: Magyar hadsereg volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Csapatok, ezredek! Pap Zoltán: Törvény van, a mely biztosítja ! Beőthy Ákos: Nem ezredek! Exercitus volt! Nem ezredek ! Pap Zoltán : De a miniszterelnök ur tagadja Magyarország jogát! Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyaráztam, mi volt az exercitus! Pap Zoltán: A miket mondok, t. képviselőház, egyszersmind Offermannak is szólnak, hogy megmutassuk, hogy a birodalmi egység, a melynek érdekében igenis lépten-nyomon dolgoznak, nincs ám meg ugy, a mint kifelé szeretik hirdetni. Mert ellentétben Ausztriával, nekünk jogunk van az egységes osztrák hadseregben meghatározni a magyar ezredekben szolgáló magyar fiuk szolgálati idejét és a többit, a mint felolvasni szerencsém volt. Az osztrák fentarthatja a három éves szolgálati időt, de kérdem a t. képviselőházat, ha határozati javaslattal ideállunk és kívánjuk *a kétéves szolgálati idő behozatalát, nem joggal ítélhetünk-e itt, és nem joggal birálhatjuk-e a viszonyokat, hogy a had-