Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. országos ülés 1902 deczember 2-án, kedden. 255 tani akarnám, megkérdezzem, vájjon gr. Apponyi Albert képviselőházi elnök urnak a Kossuthünnepen való részvétele hogyan történt, — mert a nemzet ez iránt teljesen tájékozatlan — hogy a király tudtával-e vagy a király tudta nélkül ? (Zaj. Mozgás jobb felöl.) Ha a király tudta nélkül történt ez, akkor ez gr. Apponyi Albertnek lejáratása, már pedig ebben az államférfiakban annyira szegény országban nekünk is féltékenyekusk kell lennünk és féltenünk kell azokat, a kik a múltban megmutatták, hogy képesek volnának egészségesebb nyomdokon haladni. Nagyon félő, igen t. ház, hogy a Kossuth-ünnepre Apponyit a miniszterelnök csak azért küldötte el, hogy odafenn lejárassa. (XJgy van! a szélsőhaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! (Helyeslés és derültség jobbfelöl.) Elnök: Kérem t. képviselő ur, a képviselőház elnökét a kormányelnök ur nem küldheti sehova; az vagy önként megy, vagy, ha küldi őt valaki, ez csak a ház lehet. (Tetszés jobbfelöl.) Pap Zoltán: B. Offermann ur számára, meg azok számára, a kik a Lajthán túl érdeklődnek Magyarország sorsa iránt, van egy üzenet az ellenzék részéről és ez az, hogy csinálhatnak bármiféle törvényeket, csinálhat Offermann bármiféle magyarázatot a meghozott törvényekhez, de egy törvényhez nem nyúlhat és ez: ennek a nemzetnek a szabadság és függetlenség iránt való szeretete, a mely nemzet válságos pillanatokban meghalni kész azért, de megtanulhatnák a bécsi körök ebből a 376 esztendős küzdelemből, a melyet egy asszimilálódni képtelen dinasztiával szemben 1526 óta az egész nemzet vívott, és vív ma a nemzet nevében a függetlenségi párt, hogy minden asszimiláló törekvésük teljesen dugába dől. mert nem születnek többé II. Józsefek, nem születnek olyanok, a kik még annyi eredményt is el tudnának érni, mint a mennyit ő el tudott érni. De ezek a mi őseink nem abban a szellemben vezették Magyarországot, azok készek voltak meghalni, életüket áldozni a nemzet szabadságáért és függetlenségeért, de annyi jogfeladás nem történt akkor és nem volt az egész 35 esztendős kormányzat alatt annyi jogfeladás, mint ennek a mostani kormánynak idejében. Nem történhetett meg, igen t. miniszterelnök ur, hogy elődei közül bárki meg merte volna a képviselőházban gyalázni Kossuth nevét. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem gyaláztam, nem igaz! Én nem gyaláztam meg, én dicsértem! (Nagy zaj.) Én dicsértem a negyvennyolczas idők nagy alakját, de elválasztottam ezt attól a Kossuth-tói, a ki a detronizálási és az inkompatibilitási tant felállította! {Zaj.) Pap Zoltán: Tisza Kálmán 17 évi kormányzata alatt sem mert volna ilyen nyilatkozatot tenni Magyarország parlamentjében, mint a milyent tett a t. miniszterelnök ur. a kinek a nyilatkozata bátorithatta fel a honvédelmi minisztert arra, hogy ne hajoljon meg a nemzet szuverenitása előtt. László Mihály: Micsoda beszéd ez! (Egy hang jobbfelöl: Micsoda összefüggés van a leettö között ?) . Pap Zoltán: Senki sem mert ugy nyilatkozni elődei közül . . . László Mihály: Sohasem mertek annyit mondani, mint a mostani miniszterelnök. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem nyilatkozott senki Kossuthról olyan szépen, mint én, még önök közül sem! Tisztára nem igaz, a mit mond! Pap Zoltán: Allitsuk szembe azt a működést, a melyet a t. túloldal a kormányelnök vezetése alatt kifejt, Magyarország jelenlegi állapotával : ugyebár, mikor felszabadítja a t. miniszterelnök ur a többséget, mint pl. ennél a csongrádi esetnél a kerületnek képviselőválasztási jogától való megfosztása esetében, mikor nem teszi pártkérdéssé és megengedi, hogy meggyőződésük szerint szavazzanak, akkor megnyilatkozhatik a többség akarata. (Mozgás a jobboldalon.) Megvallom, hogy nem ellenséges indulat beszél belőlem, hanem nemzetem iránti szánalom, mikor látom, hogy minden kérdést ugy intéztet el a t. miniszterelnök ur, hogy a pártfegyelem békóiba szorítja azokat a tisztességes és uri embereket és nem engedi meg nekik, hogy szabadon nyilatkozzanak; szégyenfolt esik ezzel a magyar nemzet szuverenitásán és a magyar parlament sérthetetlenségén, mint a milyen esett a t. honvédelmi miniszter ur részéről; és akkor tapsolni tudnak a hóhérhimnusznak és meg tudnak szavazni olyan dolgokat, a melyek meggyőződésük ellen vannak és mert a pártfegyelem azt követelte . . . Sándor Pál: Ezt nem szabad mondani. Kubik Béla: De igenis szabad, mert önök nyilatkoztak, hogy ellene fognak szavazni. Sándor Pál: Azt senkinek sem szabad mondani, hogy meggyőződése ellen szavaz ebben a házban. (Nagy zaj.) Pap Zoltán: Ez alkotmányosdi játék, mely sokkal veszedelmesebb minden abszolutizmusnál, a mely hivatva van arra, hogy azzal fojtják meg Magyarországot és kebelezik oda, a hová akarják ; azt a jogát ismerem a képviselőnek, hogy nem tartozik megkérdezni a választóit, de hogyha egyszer a választók ideküldötték az urakat, akkor méltóztassék azt a programmot betartani, a melynek alapján megválasztattak. Mert, ha megkérdezik azt a magyar parasztot, hogy lemondott-e valaha Magyarország függetlenségéről, lemondott valaha arról, hogy ő önálló hadsereggel birjon, vájjon akar-e megszavazni ujabb 40.000 katonát az osztrák császár részére . . -