Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

254 161. országos ülés 1902 Széll Kálmán miniszterelnök: Podmaniczky jelen volt? Pap Zoltán; 0 meg fogja mondani, hogy ez igy történt. (Derültség jobbfelöl.) Nagyon szomorú, hogy ezt nem tudják. Majd mondani fogok én különben olyant is, a mit a miniszterelnök ur tudni fog. (Halljuk!) Különben még többet is tett akkor Tisza Kálmán idejében a király, mert azt is tette, hogy mikor Tisza Kálmán elreferál fán az állami ügyeket, elment, ő Felsége visszahívta és azt mondta: »Még egy kéziratot is intézek önhöz, a melyben elismerem Kossuthnak a nemzettel szemben fennálló érdemeit, bár házamnak ellensége volt. Mivel azonban a nemzetért ennyit, meg ennyit áldozott, a negyvennyolczadiki törvények körül stb., stb., elismerésemet fejezem ki iránta.« Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt is Podmaniczkytől tudja? Pap Zoltán: Kevesen vannak már, a kiknek ezt Tisza Kálmán elmondotta; b. Podmaniczky Frigyes t. képviselőtársamat méltóztassék megkérdezni ; ő igazolni fogja ezt; ha nem is egészen ennyire és ilyen alakban, mert hiszen ez a dolog közszájon forog, és talán módosult a formája, de ilyenformán történt meg; méltóztassék megkérdezni tőle, a ki egyetlen élő tanuja az akkor történteknek; ő vissza fog rá emlékezni. Pozsgay Miklós: Kérdezze meg ő Felségét! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: De többet mondok, t. ház; az imént egy öreg tanút idéztem a múltból: most engedjék meg, hogy egy fiatal tanút idézzek; (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) meg is nevezem, mert hiszen a név megemlítése nélkül nem akarok idézni. O Felsége a király több Ízben ült Zala György előtt, a ki ő Felségét szoborba mintázta. A. midőn Zala György az első napon várta ő Felségét, az akkor már elkészült, megmintázott aradi szoborcsoportozatnak a mintáit vászonnal borította le s e vásznat összevarrta. 0 Felsége az első napon azt kérdezte, hogy mi ez, talán valami készülő munka? »Igen«, felelt a művész. 0 Felsége ezzel a válaszszal nem érte be, nem nyugodott meg; érdeklődött a vászonnal leborított munka iránt, és a harmadik vagy negyedik napon felszólította Zalát, hogy :mutassa meg, mi van a vászon alatt. Zalának végre meg is kellett mutatnia, és akkor ott állottak ő Felsége előtt az aradi vértanuk szobrai, a mire ő Felsége ezekkel a szavakkal fejezte ki csodálkozását a fölött, hogy azt előtte titkolják: » Kérem, önök nem ismernek engem, ha előttem ilyesmit titkolnak. Hiszen én Magyarország királya vagyok.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már igaz lehet! Pap Zoltán: Ez is igaz, a másik is igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: A másikról már alig hiszem! deczember 2-án, kedden. Pap Zoltán: En megjelöltem az utat, a melyen a miniszterelnök ur erről bizonyságot szerezhet; de most jut még eszembe, hogy a kiknek Tisza Kálmán ezt elmondotta, azok báró Podmaniczky Frigyes, Csernatony Lajos és Mikszáth Kálmán voltak; Csernatony meghalt, de Mikszáth él; most tehát ujabb tanút is idéztem; méltóztassék mind a kettőtől megkérdezni, hogy mondta-e ezt nekik Tisza Kálmán, vagy nem mondta ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: 0 Felségét kérdezze meg!) De kérdezze meg ő Felségét, az nem fogja letagadni. Pozsgay Miklós: Hozzon tőle levelet, hogy nem mondta! (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Pap Zoltán: És nagyon jó lesz, hogyha a közéletben ezt megtudják, hogy voltak ilyen törekvések ; hogy valamikor, egy önfeledt pillanatban ez a kormányzat mert ilyen ügyekben is állást foglalni. Ha a miniszterelnök ur megtette volna ezt, akkor bizonyosan eredménynyel tette volna meg. Csakhogy az igen t. kormányelnök ur eredményei ellenkezőleg mikben kulminálnak, t. ház? Abban, hogy a társadalmi béke tulajdonképen most kezd bomladozni; a felekezeti harczok felütötték hidra-fejüket, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Persze ezt is én csináltam! Pap Zoltán: . . . a nemzetiségek soha jobban nem mozogtak Magyarországon, hacsak 1848-ban nem, csakhogy akkor annyiban különbözött a mozgolódásuk, hogy fegyverrel a kezükben mozogtak. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt is én csináltam ! ? Pap Zoltán: Most támadt a Pavlovits Ljubomir eseteLászló Mihály: De hát ezt mind a kormány csinálja? Pap Zoltán: Pavlovits Ljubomir már ebben az érában született, a mely 1867 óta ide fejlődött, és ebben az érában növekedett fel, t. miniszterelnök ur. (Ugy van! Tjgy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmcmdások a jobboldalon.) Folytonosan halljuk, t. ház, az ijesztő szavakat, hogy a király haragszik. (Mozgás jobb felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Senki sem mondja! (Helyeslés a jobboldalon. Zaj.) Pap Zoltán: Legalább az önök felfogása szerint, mert hiszen a nemzet és a király egy; a király önmagára nem haragudhatik; hiszen ha magamra haragszom meg egyszer, akkor csakugyan el kell pusztulnom; magamra nem szabad megharagudnom. Azután jöttek azujonczemeléssel, t. ház; jöttek a quóta felemelésével és most a czivillista felemelése vár reánk. Ezek azok az eredmények, igen t. ház, a melyeket ennek a kormányzatnak köszönhetünk. Es még egyet, és itt engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy, a nélkül, hogy őt bosszan-