Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

18 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. •az 1902-iki terminust tartotta volna szem előtt, akkor be is tette volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De igenis ismer a törvény egy terminust, ez az, hogy a tarifának készen kell lenni a tárgyalások előtt. Ennek ideje azonban még nem következett be. De mi is ennek a dolognak a története? Nagyon érdekes az. Abban a paktumban és propozicziában, melyet én a pártközi egyezményt aláirt férfiaknak tettem, ez a viszonossági garanczia, a mely garancziája az országnak, nem volt benne. Én tettem be később azért, mert az -volt eleinte a felfogásom és azt igyekeztem érvényesíteni az akkori osztrák miniszterelnökkel, Tkun gróffal szemben, hogy a 4. §. oly kardinális jogokat biztosit Magyarországnak, — Ausztriának is részben — hogy ezt a 4. §-t és annak egész tartalmát be kell venniök nekik a 14. §. alapján kibocsátandó rendeletbe. Ok azt az álláspontot foglalták el, hogy ezt nem veszik be, nem vehetik be, mert ez nem vonatkozik és nem tartozik szorosan azokhoz a rendeletekhez, azoknak a tartalmához és a viszonosság alapján Jentartott vámközösséghez, a melyről ők a ren-deletet kibocsátják. Erre én azt mondtam, jó! Ha nem veszik be önök a rendeletbe, az az önök dolga, de az egyezménybe, a mit én önökkel aláíratok, bele kell venni és én nagyobb szankczió kedvéért be fogom azt venni a ma,gyar törvénybe és ezt tessék tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva én magam vettem be a viszonosság megsértésének esetét a törvénybe, nem követelte ezt tőlem senki, nem is tanított engemet ki reá senki, ezt én magara vettem fel utólag, mikor már hire sem volt a pártközi tárgyalásoknak. {Ugy van ! jobb felel.) Hogyha^fenforog a viszonosság megsértésének az esete, még ha •meg is volna sértve a viszonosság, előállna-e akkor az önálló vámterület állapota január elsején, a mÍDt ezt sokan mondták, nem mondom, hogy Kossuth Ferencz képviselőtársam is mondta. Vagy igaz-e, hogy — amint sokan mondták — én megfosztottam az országot ezen értelmezéssel •egy nagy jogának gyakorlatától? Nem! Áll-e ez? (Halljuk! Halljuk!) A viszonosság megsértését a törvény ahhoz a szankezióhoz köti, hogy a mennyiben a viszonosság megsértetik, a magyar kormány által haladéktalanul előterjesztés teendő a magyar országgyűlésnek, hogy az országnak a viszonosság megsértésével beálló pénzügyi és ^politikai érdekeit megóvja. Hogyha az országgyűlés nincs együtt, felelősség alatt jár el és 14 nap alatt jelentést tesz. Mikor pedig a túloldalról nem egy képviselő —hisz felolvashatnám itt például Mezőssy képviselő urnak vagy egy másik képviselőnek a beszédét •— megkérdezett engem, hogy mit kell érteni a viszonosság megsértésének szankeziója alatt, hogy mik azok a pénzügyi rendszabályok és miért nem áll be az önálló vámterület? — én erre felkeltem és azt mondtam, — itt vannak beszédeim, elolvashatja akárki — hogy a viszonosság megsértésének esetében bekövetkezhetik az önálló vámterület is,de nem szükségképen következik be, mert, a mit fel sem teszek, hogy a viszonosság megsértetik, még ha meg is sértetik, kisebb mérvű rendszabályokkal is leszünk azon helyzetben, hogy pénzügyi és gazdasági érdekeinket meg fogjuk tudni óvni. Azt mondtam akkor, ez a rendszabály nem prejudikál semmi rendszabály ellen, nem prejudikál az önálló vámterület mellett, sem az ellen, hanem teljesen szabadjára hagyja az országnak, hogy a kormány által előterjesztendők alapján akkor határozzon. {Ugy van! jobb felöl.) "Ez pedig azt teszi, hogy az önálló vámterület életbeléptetése nem következik be eo ipso. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) A mi a terminus kérdését illeti, én azt elismerem, — és sohasem mondtam ellenkezőjét — hogy az 1903. évi terminus nagy jelentőséggel bír. (Ralijuk! Halljuk!) Az áll, mert akkor felmondhatok részünkről, de az idegenek részéről is, akülföldi szerződések, mert akkor azok lejáróvá, vagy lejárttá tehetők, (Halljuk! Halljuk!) csak nem felmondandók és nem lejártak, mint a hogy önök mondják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én elismerem, hogy akkor, a mikor azt tárgyaltuk ebben a házban — és ezt igen sok része a naplónak bizonyítja — és a mikor én arról szólottam, hogy 1907-ig fentartjuk a közösséget a törvény alapján, tarifának kell lenni, mert a szerződéseknek a felmondási vagy tárgyalási ideje közeledik. Én azonban sohasem mondtam, hogy ez az 1903-ik esztendő, ezt nem tudja rám bizonyítani senki sem, mert mindig azt mondtam, hogy a tényleges lejárat előtt, a mi a felmondás után következik be, kell a tarifának meglenni. Ámde az általános felfogás szerint a Kossuth Ferencz t. képviselőtársam elméjében, az enyémben is, mindenkinek az elméjében kétségtelenül az 1903-ik esztendő mint olyan határidő jelentkezett, a hol a szerződések, talán kisebb vagy nagyobb valószínűséggel, felmondhatok lesznek. (Ugy van ! a szélsí.baloldalon.) Ez természetes is, hogy igy jelen t> kezett, az egész világ és egész Európa felfogása ez volt, de azóta megváltozott az egész vonalon a világ járása és az európai helyzet, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy!j de nem a mienket értem, nem is a. mi viszonyunk szempontjából Ausztriával, hanem megváltozott az egész vámpolitikai helyzet, az egész világé, Európáé mindenesetre, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert a német vámpolitika . . . (Mozgás és zaj a szélsőbal oldalon. Halljuk! Halljuk ' jobbfelöl.) a maga vámtarifájával, a melynek alapján a lejáratkor minden szerződést pozitive fel akart l902-re mondani, szükségszerüleg ezt kellett volna tennie — még el nem készült. Senkisem hitte akkor, — hogy azok 1903-ig el nem fognak készülni. Már most ugy áll ma a kérdés, hogy Németországról igen valószínű, sőt majdnem biztos, hogy a felmondás jogával élni nem fog. Hogy kik fognak vele élni és mikép-