Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

240 160. országos ülés 1902 ott nincs megalkuvásnak helye, hanem ma is igaznak kell lenni annak, a mit mi ma is hir­detünk, hogy miután nem mertük egyszerre megtenni azt a lépést, hogy a vámszövetség meghinsulta után egyenesen vámsorompókat állítsunk fel, hanem előbb beleléptünk a jogi állapotba, ezután — ha nincs vámszövetség — az 1898: 1. törvényczikktől kezdődő törvények sorozatán keresztül kétségkívül fentartott jogunk­nál fogva, akárminő hermeneutika daczára még prókátori fogások utján sem lehet mást deriválni, mint a tényleges önálló vámterületet. (Élénk helyeslés a szélsobáloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem igy áll! (Felkiáltások a szélsobáloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újra megnyitom. Barta Ödön képviselő ur fogja folytatni be­szédét. Barta Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. elnök urnak és velem egy párton ülő t. képviselőtársaim buzgalmának köszönhetem, hogy akaratlanul vagy kéretlenül szünethez jutottam, a mely alatt elmélkedhettem a felett, vájjon igazán érdemes-e ebben az országban a munkát és a takarékosságot és azt hirdetni, hogy az egyesek boldogulásának mintájára az állam bol­dogulását is csak ezen érvényekkel lehet elő­mozdítani; érdemes-e mindezen elméletnek szol­gálatában állani; ha azt látjuk, hogy állami életünk minden alakulásában, mindenütt, a hol nagy érdekek megvédéséről lehetne szó, ezt a törekvést kormányaink nem mondom, nem akar­ják, mert én a jóindulatot és a hazafiságot nem vonom kétségbe, de nem bírják, nem tud­ják megvalósítani, a mi aztán már az ő hibájuk, vagy pedig nincsen elég energiájuk arra, hogy azt mondják: vagy fogunk kormányra vállal­kozni ő Felsége legmagasabb megbízásából, ha megengedtetik, hogy az ország érdekeit nemcsak magyar állampolgártársainkkal, hanem az osz­trákokkal szemben is mindenütt megvédelmez­zük, vagy nem kérünk a hatalomból! (Elénk tetszés a szélsobáloldalon.) Igaz, hogy annak idején az egyik alkotmá­nyos miniszter, mikor erről volt szó, azt mondta, hogy majd ha ti kerültök kormányra, hát ti kezdjétek igy. De végrevalahára, t. ház, azt hiszem, ily hosszú tapasztalat után mégis csak jogosult és indokolt az a kórelem, hogy a t. kormány vegye fontolóra, mikor az állam teher­viselési képességét mérlegeli, mindazokat a té­nyezőket, a melyek az állam teherviselési képes­ségében akár mint gátló, akár mint fejlesztő erők figyelemre méltók. (Tetszés a szélsobál­oldalon.) Semmi sincs károsabb hatással a világon egy ország fejlődésére, mint ha termékenyítő deczember 1-én, hétfőn. ereje nem a saját földjére hull vissza. (TJgy van ! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Nem akarom a közös ügyek egész territó­riumát felbolygatni . . . Komjáthy Béla : Lehetne pedig! Barta Ödön: Akarni akarom, rosszul fejez­tem ki magam, de jelen beszédem keretébe ez nem férne be, mert hisz ha azt ecsetelni akar­nám, hogy a közös ügyek Magyarországon minő káros hatásuaknak bizonyultak, mennyire béní­tották az ország fejlődési képességét, erről na­pokig kellene beszélnem (Ugy van! TJgy van! a szélsobáloldalon.) és nem kellene rajta gondol­kodnom sem, csak a szivemben rejlő keserűségek tömegébe kellene belenyúlnom és özönével áraszt­hatnám el önöket a vádaknak, a melyek illetik mindazokat, a kik ezen rendszer fenfartásához hozzájárultak. (Élénk tetszés a szélsobáloldalon.) t)e ki akarok ragadni, t. ház, ezekből a sé­relmekből egyet, a melylyel minden öntudatos, politikával foglalkozó tényezőnek foglalkoznia kell, a melynek állásáról az ország közvélemé­nyét tájékoztatni kötelességünk, a melyet ho­mályban tartani bün, egy kérdést, a melynek megoldását a törvény világosan megengedi és a melynek megoldását meggyőződésem szerint szin­tén egy idegen tényező akadályozza. Szintén egyike ez azon kérdéseknek, a me­lyeknek rendezése elé az ország érdekeivel ellen­tétes érdekű más tényezők állanak. (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) Az 1867. évi ki­egyezés nagy művében Magyarország elment, hogy ne mondjam, a jogfeladás, de a joggyengi­tés terén addig a fokig, a mely fokon túl már a nem-et öngyilkossága következett volna be, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig borzasztóbb halál egy nemzetre nem lehet, mintha politikai öngyilkosságot követ el; mert ha politikailag kivégzik, akkor kiomlott véréből az a politikai egyén ismét fel fog támadni, de a politikailag öngyilkos nemzetek sohasem tá­madnak fel. (Ugy van! ügy van! a szélsőbal­oldalon.) A között, a mit politikai lemondásnak nevez­nek, és a között, a mit a kiegyezés keretében pénzügyi áldozatnak neveznek, szoros kapcsolat van. Elválaszthatatlan összefüggésben állanak a hozott politikai áldozatok a hozott pénzügyi áldozatokkal. Az 1867. évi kiegyezés egy nagy junktim keretébe foglalja be mindazokat, a mi­ket a nemzet akkor feláldozott. Az 1867 : XII. t.-czikkben rendezett ügyek szoros junktimban állanak egy olyan ügygyei, a mely nem a ma­gyar ügy rendezését képezte, hanem az osztrák ügy rendezését magyar erővel. Csak mellesleg említem, hogy a junktim az egész vonalon ke­resztülvonult abban a formában is, hogy Ma­gyarország biztosította Ausztria számára az alkotmányt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobál­oldalon.) Magyarország, hosszú szenvedések és a kiegyezésben hozott nagy áldozatok árán mindenekelőtt Ausztriának szerzett alkot-

Next

/
Thumbnails
Contents