Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
160. országos ülés 1902 nak egy utolsó argumentumát csekély tehetségem szerint visszaverjeni. Az igen t. miniszterelnök ur igy argumentál: (Halljuk! Hall juh! a szélsobaloldalon.) hogy ha az ]899 : XXX. t.-czikk összes rendelkezései életbelépnének is, illetve még ha a recziproczitás megszűnnék is, ha az 5-ik szakaszt lehetne is alkalmazni, még akkor sem következnék az önálló vámterület . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Feltétlenül! Barta Ödön: . . . hanem valami más. T. miniszterelnök ur, most nem idéztem szó szerint. Széll Kálmán miniszterelnök: Azért egészítettem ki. Barta Ödön: Kövétkezhetik ez is, más is. (Halljak! Halljuk!) Valaminek változnia kellett az 1899: IV, t.-cz. megalkotása óta, Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda? Barta Ödön: Még pedig változnia kellett in peius az országra vonatkoztatva, mert az 1899: IV. t.-cz. előtt, illetőleg az 1898:1. t.-cz. után következett rendezkedés alkalmával ez az »is« nem volt meg. És én — minthogy igen sok és sürü érintkezés áll fenn a t, miniszterelnök ur és közgazdasági életünk egyik kitűnő ismerője, közjogunk egyik kiváló kultiválója közt — én átadom a t. miniszterelnök urnak gondolkodás és szíves kiegyenlítés végett ezt a kontreverziát a következőkben: (Halljuk! Halljuk!) 1899. november 12-én ebben a házban egy túloldalon ülő t. képviselőtársunk lándzsát tört a mellett, a mit most a miniszterelnök ur állit, t. i. hogy annak a rendelkezésnek a lejártával, vagy ha az hatályon kivül helyeztetnék vagy kerülne, következhetik az önálló vámterület, meg minden egyéb is . , , Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy van! Barta Ödön: . . . mint ezt most t. miniszterelnök ur ismét megerősíti. Akkor azonban a t. túloldalnak egy kiváló sulyu interpretácziója jelent meg, mely határozottan kifogásolta ezt. Én felolvasom ezt az egész részt. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa): »A törvénynek — t. i. az 1S67. XII. t.-czikknek 58. §-a megmondja* — mondja ez a kritika — »hogy ha vámközösség nincsen, akkor a vámvonalak felállítása a jogszerű állapot. Ezzel szemben a többségnek most dívó törvénymagyarázata egy közbecsusztatási manővert visz véghez : becsempészi ugyanis a törvény szövegébe ezt a szót, hogy: is«. Széll Kálmán miniszterelnök: Melyikbe ? Barta Ödön: Majd mindjárt megmondom. » Vagyis ugy interpretálja a törvényt, hogy a vámszövetség megszűnése esetén Magyarország mindent megtehet, tehát a vámvonalakat is felállithatja.« »Kimondjuk kereken, hogy ez nem egyéb ügyetlen prókátori fogásnál.« (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon). »Ilyenformán « — szó szerint idézem — »minden imperativ törvényt át lehet változtatni fakultatív törvénynyé. Ezek« — és ez az érdekes, mintha csak most irná — (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) deczember 1-én, hétfőn, 239 ártatlan játékok mindaddig, a míg az elméleti hermeneutika terén mozognak, de közveszélyesekké válnak, mihelyt a nemzet az ő révükön elesik egy törvényes jogától.« Gabányi Miklós: Hallod ezt, Vészi ? (Általános derültség. Taps a szélsobaloldalon.) Vészi József: Hát ez nincs héberül? (Zaj.) Papp Elek: Ez már magyarul volt felolvasva. (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) Barta Ödön: Én nem tudom, hogy ezt ki irta, 'Felkiáltások a szélsobaloldalon: Mi sem tudjuk!) mert ez egy politikai kritika, a melynévtelenül jelent meg egy lapban, mely a t, miniszterelnök úrhoz annyiban áll közel, hogy a t. miniszterelnök ur gazdasági politikáját, közjogi állásfoglalását az egész vonalon tőle telhetőleg és igazán nagy tehetséggel támogatja, de, hogy ki irta, nem tudom. Sajnálom, hogy a közbeszólás megzavarta egy pillanatra a komolyságot, de nekem egyáltalában nem szándékom Vészi kontra Gabányi affért csinálni. Vészi József: Bajos is volna! (Derültség.) Barta Ödön: Ezt a reminiszczencziát azért hoztam fel, hogy rámutassak, hogy az események igazán véletlen találkozása milyen markánsul egyenlő eseteket tud összehozni és az ügyes politika aztán mégis ellenkező kritikákat tud belőle deriválni. Én a. kritika komolysága mellett foglalok állást. Állítom, hogy ez a kritika akkor is jogosult volt. igaz volt, habár ez 67-es alapon íratott a mi állásfoglalásunkkal szemben és ellentétben egy 67-es alapon álló képviselő álláspontjával, a ki a jogfosztó teóriák teréről a kritika szerint átment a gyakorlat terére. Vészi József". 67-es ellenzéki alapon, azt is tessék hangsúlyozni! Barta Ödön: T. ház! Ezt a kontroverziát azonban én nem mint ilyent hoztam fel, hanem ugy, hogy ebből argumentumot szerezzek a magunk igazsága mellett és örülni fogok, ha ez nekem oly mértékben sikerült, hogy azok, a kiket illet, a politikai konzekvencziának azon a terén maradnak meg, a hová én őket oda akarom szegezni és mondják meg, hogy a mi igaz volt az 1898:1. t.-cz. után, igaz az 1899: XXX. t.-cz. után is, mert különben, a mitől óva intem, beleesnek egy kelepczébe, t. i. abba, hogy azt fogják előttünk dokumentálni, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. a nemzet jogainak fentartása terén visszaesést jelent. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt hiszem, a t- miniszterelnök ur nagyon megköszönné az ő támogatóinak, ha őt ebbe belevinnék. Én tehát ismételten óva intem a t. miniszterelnök urat és támogatóit is, hogy ebbe ne vigyék bele, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) mert én az igazságot abszolútnak tekintem és azt tartom, hogy a hol a nemzet jogairól van szó,