Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

238 100. országos ülés 1902 zás beiktatja a törvénykönyvbe, olyan erővel ruházza azt fel, a milyennel fel akarja ruházni gazdaságilag magamagát és kormányát ez a törvényhozás. Ugyebár hogy ez a magyar autonóm vámtarifa nem kér enni? Ugyebár, hogy vannak törvényeink, a melyek azt mondják, hogy felhatalmazza a törvényhozás a kormányt, hogy ezt és azt, ekkor vagy akkor, igy vagy amúgy léptesse életbe? De ugye, hogy máról-holnapra nem tud a t. miniszterelnök ur magyar autonóm vámtarifát csinálni ? Ha ő maga két-három hetet tart legalább erre szükségesnek, és azt hiszem, hogy már azóta előbbre haladtak a munkálatok, s most hamarabb megcsinálhatja, hát miért nem csinálja meg a t. miniszter ur ? A szuperflua cautela sem árt ilyen ügyekben. Azt a magyar önálló vámtarifát helyezze egy szekrénybe, s irassa reá, hogy magyar autonóm vámtarifa készenlétben, s helyezze azt ugy el, mint a hogy a mozgósítási parancsok el vannak helyezve minden főszolgabíró fiókjában, hogy a mikor megjön a sürgöny, felbonthassa, elővehesse és érvényesíthesse. Hogy miért látunk mi ebben ilyen nagyfontosságú tényt, vagy mondjuk mulasztást, megmondom azt is. Mi ugy érezzük, hogy a magyar kormány önállósága felfelé még akkora erővel sem bir, hogy elő merje terjeszteni előleges jóváhagyás és tárgyalás végett az autonóm magyar vámtarifát. Ez is afféle Mikulás, a melytől a a bécsi öreg gyerekek oly borzasztóan félnek. (Ugy van! a szdsőbahldalon.) Ez az, t. ház, a minek tudata bennünket elszomorit, a minek a láttára nem csoda, ha keserűséggel nézünk eléje a fejleményeknek, a melyek készülőben vannak ; mert Hannibál ante portás. T. miniszterelnök ur! Az »időelőttiséggel« kapcsolatban oly szépen segítségünkre jött nekünk, egy közlemény szerint, a végzet. (Igás! a szélsőbal oltJ álon.) Kossuth Ferencz: Kopogtat! Barta Ödön: Egyenesen a kérdésre térek: Ha Németország elkészíti a maga vámtarifáját, ha felmondja a szerződéseket, készen van-e a t. miniszterelnök ur, fel van-e fegyverkezve ugy, hogy az ország gazdasági érdekeit minden vonalon az 1899 : XXX. törvényczikk szellemében, az 1867 : XI. t.-cz. 68. .§-ában kifejezett önállóságnak és egyáltalában a gazdasági érdekeknek megfelelően megvédelmezhesse és biztosithassa? Itt már többé nem lehet szó aztán időelőttiségről, itt már aztán nem köthetik és nem fedhetik az u. n. internaczionális tekintetek. Határozott választ kérünk: igen ? (Halljuk! Halljuk! -n szelsbbáloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ha a t. miniszterelnök ur kevésbbé bizik a magyar parlamentben és a magyar közéletben, hogy neki segíteni fog az ország érdekeit megvédelmezni : akkor sérti a magyar közvéleményt és parlamentet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De minthogy ez a feltevés a miniszterelnök ur egész ügykezelésével összeférhetetlen, deczember 1-én, hétfőn. azt kell hinnem, hogy azért nem mer nyilatkozni ezekben a kérdésekben, mert nem bir azzal a függetlenséggel, a melylyel pedig a magyar kormánynak a mi óhajunk és alkotmányunk szerint birnia kellene. (Ugy van! a szélsőbalolilalon.) Kossuth Ferencz: Mást feltételezni nem is lehet! Barta Ödön: Aktualitása van a kérdésnek, és azért aktuális a mi határozati javaslatunk is, a melynek egyik pontjában a függetlenségi és 48-as párt utasíttatni kéri a ház által a kormányt, hogy az autonóm magyar vámtarifát haladék nélkül terjeszsze a ház elé tárgyalás végett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szerezze meg a módot arra, hogy ha Ausztria 1903. január 1-én abba a jogi állapotba jut, hogy ő külön szerződhetnék, mi is szerződhessünk külön. Mert nem tudom, nincs-e Ausztria kormányának fiókjában készen a külön osztrák vámtarifa, de tudni akarom, hogy a mi fegyvertárunkban készen van-e a fegyver, használni fogjuk-e, ha az ország közgazdasági érdeke megkívánja és kellő időben rendelkezhetünk-c vele ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaza van a t. miniszterelnök urnak, rendelkezhetünk gazdasági érdekeinkről, ha önálló vámterület és sorompó lesz is, rendelkezhetünk akkor is ugy. hogy akár Ausztriának, vagy más államnak, a mely velünk rendezkedést létesít, konczessziókat tehetünk, esetleg a szabad forgalmat is biztosíthatjuk, de hogy fegyverkezve kell lennünk, azt, ugy hiszem, bővebben indokolnom felesleges. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áttérek most, és ezzel be is fejezem felszólalásomat, egy másik aktuális kérdésre, a melyet beszédem bevezetésében exponáltam, t. i. arra, hogy Magyarország jogainak megvédése nemcsak a már említett vonalokon, de más vonalon is nem találkozik azzal az energiával, a mely ezeknek az ügyeknek a gondozásában szükséges. Nem találkozik pedig azért, és ezt fentartás nélkül mondom, mert az egymást felváltott kormányok mindig szem előtt tartották a salus rei publicae mellett a legfelsőbb kegyet. Minden olyast kerültek, a mi Ausztriában ós az udvarnál esetleg kedvezőtlen hangulatot kelthetett: minden olyannak a megvalósításától mindig óvakodtak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Mielőtt uj témára térnék, ebből a szempontból megemlíthetem az önálló vámterület létesítése kérdését is. a mint hogy a magyar autonóm vámtarifa, mint annak előkészítése, ugyanazon akadályokba ütközik. Hogy beszédem ezen gazdasági politikai részét teljesen bevégezzem, felfrissítek (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) egy kis reminiszczencziát, melyet az »elsárgult papirokból« idézek fel. (Halljuk! Halljuk! a szdsöbaloldalon.) I Teszem ezt oly czélból, hogy a t. miniszter ur-