Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. 237 akkor is, hogy ka csak a felét fogja megmondani annak, a mit konczedálkatna abból, a mit én állítok. A t, miniszterelnök ur is szive szerinti meggyőződésével és hitével látja és tudja azt, hogy Magyarország gazdasági önállósága kivívásának nem az internaczionális tekintetek, hanem közönséges zsebelési tekintetek állják útját. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A. felmondásról lévén szó, egyértelmű nézetünk és senki sem tudja az ellenkező nézetet indokolni, hogy az olasz és a szerb szerződést automatice sem szabad meghosszabbítani. Én azt hiszem, hogy az az igazság, hogy az állam jólétének megőrzése elodázhatlan első kötelessége az állam ügyei intézőinek. Ez sohasem volt világosabban applikálható, mint ezen két kérdésnél. A szerb szerződés nyerstermelésünkön nagy és mély sebeket ütött, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ha egyszer végre elérkezett az az időpont, a mikor ettől a sérelemtől az ország nagy közönségét meg lehet szabadítani, semmiféle tekintetek nem tarthatják vissza a kormányt attól, hogy ezen sérelmet azonnal, a legelső órában szanálja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem erről van szó, hanem az időelőtti nyilatkozatokról van szó. (Zaj.) Barta Ödön: Sajnálom, hogy a zajban nem hallom a t. miniszterelnök ur nyilatkozatát. Széll Kálmán miniszterelnök: Az időelőtti nyilatkozattételről szóltam csak! Ezt megtartják a külföldön_ is, mi is. Barta Ödön: Engedelmet kérek, csak befejezem ezen vonatkozást és azután majd reflektálok azokra az időelőtti nyilatkozattételekre. (Halljuk! Halljuk!) Az olasz szerződés borvámklauzulájának megszüntetését nemcsak az általános gazdaság körében észlelhető elszegényedés sürgeti, mert nemcsak a bortermelők érdeke ellen van, hanem, a mint egész határozottan merem állítani, ennek fen tartása beleütközik az állam közvetlen pénzügyi érdekeibe is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen a t. kormány a szőlők felújítását állami garanczia mellett, tehát az állam hitelének latba vetésével, az állam érdekeinek közvetlen angazsirozásával hozta létre; nagymérvű erkölcsi kötelességet is vállalt az állam az ország bortermelő közönségével szemben, az ország gazdáival szemben, a kik bortermelők voltak, vagy ujabban azokká lettek, mert hiszen a t. kormány biztatása, rábeszélése, tervezése nélkül — a mit én érdeméül tudok be a t. kormánynak — ma nem volna Magyarországnak akkora. szőlővel beültetett területe, tehát a kormánynak erkölcsi és pénzügyi angazsirozása világosan benne van ebben a kérdésben. Miért habozunk tehát? Megint internaczionális tekintetek miatt? Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy idő előtti nyilatkozattételek nem helyesek. Állítom, hogy erről beszélni és tenni nem idő előtti; sőt mi _ erről az oldalról határozottan követeljük, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) a törvény nevében követeljük, hogy a t. kormány mondja fel ezt a két szerződést. Ezzel mi nem akarunk internaczionális bonyodalmat előidézni, sőt ellenkezőleg a békés gazdasági rendezés lehetővé tételének eszközéül tekintjük azt, hogy felmondassék ez a szerződés és a tárgyalások újból felvétessenek. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Hogy nem időelőtti ez a kérdés, erre nézve csak azt válaszolhatom, t. miniszterelnök ur, hogy ez a követelésünk összefügg egy másik követeléssel, a mely abból áll, hogy mivel 1903-ra nemcsak nekünk van felmondási jogunk, hanem másoknak is, és miután másoknak a felmondása nyomban provokálhatja a tárgyalásokra való felhívást is, minthogy pedig tárgyalni az autonóm vámtarifa nélkül nem lehet; minthogy továbbá vámszövetséget kötni közös autonóm vámtarifa nélkül és viszont nem lehet; minthogy ki van zárva, hogy Ausztriával 1903-ig a vámszövetség, annak kiegészítő, alaptevő része, a közös autonóm vámtarifa létre jöhessen, követeljük, hogy a t, kormány váltsa be azt az igéretét, mély abból áll, hogy szükség esetén a magyar autonóm vámtarifa kéthárom hét alatt elkészüljön. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) Hogy ez nem időelőtti követelmény,' azt a .t. kormány is be fogja ismerni, mert egy gazdasági ex-lex-et teremteni 1903. január- elsejére ép oly kevéssé lehet a t. kormány czélja, mint a mennyire fél a pénzügyi ex-lex-től, a mit azzal bizonyít, hogy indemnitást kér már októberben. (Zaj a 'jobboldalon.) A gazdasági ex-lex az, hogyha egyik vámtarifa lejár, a másik pedig nincsen és nem is lehet készen, mert oly hatalom nincsen, a mely ezt meg tudja valósítani 1903. január elsejéig. A magyar autonóm vámtarifát a t. kormány nem akarja előterjeszteni, erre pedig mi kötelezni akarjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kell, mert azt nem kell tárgyalni! Barta Ödön: Egyébiránt ezt a kontroverziát meg lehet szüntetni, ha van egy mákszemnyi önállóság a t. kormányban. Hagyjuk ezt a terrénumot. Ne vitázzunk felette, — az idő már úgyis előre haladt, vájjon lehetséges-e, hogy a t. kormány 1903-ra közös vámtarifát és vámszövetséget csináljon? Mondom, legyen elég erről most; hagyjuk ezt a területet! Ugy látom, a t. miniszterelnök ur kapaczitálhatatlan, és hogy a t. többség is, fájdalom, szintén kapaczitálhatatlan vagy már kapaczitálva van. (Derültség a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség is igy van ! _ Barta Ödön: Mi kapaczitálhatók vagyunk. Mindjárt bebizonyítom. Egy magyar autonóm vámtarifa ha elkészül, ha a magyar törvényho-