Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. 215 Lengyel Zoltán: Eljöttök majd a temetésre, még a szemfödelet is ráteszitek! (Zaj. Az elnök csenget.) Rátkay László: ... és azt is elmondja: Brutus derék és becsületes férfiú. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A mint emiitettem, ez a sérelem első sorban látszólag a pénzintézeteket érdekli, igazában azonban a nagyközönséget. (Helyeslés a széísöbaloldalon.) Én a helyzetet egészen igy képzelem: A t. pénzügyminiszter ur a nyáron felment Bécsbe és ott ígéretet tett, hogy ő a czivillistát két millió koronával fel fogja emelni; hozzájárult ahhoz is, hogy a katonai kiadások fedezéséről gondoskodjék. Igen, de ha a t. pénzügyminiszter ur ezeket a költségeket nyiltan beállítaná budgetjébe, akkor az a csekély felesleg, mely a budget szerint látszik, bizony átkozottul kevés lenne. A t. pénzügyminiszter ur forgatja a keleti virágregéket és ott elolvassa azt a sort, hogy a teher alatt nő a pálma, elolvassa Jókai egyik regényét is, a hol az archimedesi csavar van leírva, melyet mikor lassan megszorítanak, az áldozat nem kiabál, nem is veszi észre, csak cseppenkint folyik belőle a vér. A t. pénzügyminiszter ur erre gondolt, mikor a nyáron ott fenn az ígéreteket megtette, eszébe jutott, hogy van nekünk archimedesi csavarunk, nem kell budgetszerüleg egész nyiltan megmondani, hogy az országnak rejtett utón az erejét hogyan zsákmányoljuk ki, majd alkalmazzuk az archimedesi csavart. Ez az archimedesi csavar ezúttal nem egyéb, mint egy bizalmas rendelet. A kérdés lényege az, hogy a pénzintézetek eddig jogosítva voltak, midőn váltókölcsönöket szavaztak meg és a váltókölcsönökre mégis jelzálog! biztosítékokat követeltek, úgynevezett biztosítéki okiratot kiállítani, melyben semmi egyéb jogügylet nincs, mint tisztán az a nyilatkozat, hogy a bekebelezés megengedtetik. A bélyegszabályok — vagy fogadjuk el a t. jjénzügyminiszter ur álláspontját, mert mikor alkalmazni kell, igy nevezik őket — a -bélyegtörvények világosan megszabják, hogy ily okiratokra tekintet nélkül arra, hogy milyen összegről szólnak, miután csak nyilatkozat foglaltatik bennük, a jogügyletnek csak ezen lényege lesz tekintve és 1 koronás bélyeg jár reá. Ez évtizedes gyakorlat volt. Most két-másfél évvel ezelőtt a közigazgatási bíróság egy ellenkező határozatot hozott, azonban ez tévesen magyarázta a pénzügyminisztériumnak egy rendeletét, a miből kitetszik, hogy a közigazgatási bíróságnak a határozata a pénzügyminisztérium egy rendeletének téves értelmezéséből származik. Ez a határozat egy konkrét esetre vonatkozott. Jött utána a másik is. A t. pénzügyminisztérium és a miniszter ur látta, hogy itt hiba lesz a nagyközönségre, azonban jogtalan előny származik belőle a magas államkincstárra, hát nem vette magának azt a fáradságot, hogy módot adjon a közigazgatási bíróságnak akként, hogy a szabályrendeletet világosabbá, helyesebbé, szabatosabbá teszi, arra, hogy tévedését helyreigazítsa, sem arra nem vett magának fáradságot, hogy esetleg törvényjavaslatot nyújtson be, hanem hagyta vergődni a nagyközönséget, a pénzintézeteket, a közigazgatási bíróságot és mikor látta, hogy a magas állmkincstárnak szerinte tudatosan, de jogtalan hasznot lehet szerezni, akkor kibocsátotta a bizalmas rendeletet a pénzügyigazgatóságokhoz és azt mondta, hogy ezentúl alkalmazkodjatok a közigazgatási bíróság szabályaihoz, vagyis ilyen okiratokra a másodfokú bélyeget rakjátok. T. ház! Látszólag kis kérdés ez, lényegében azonban milliókra menő jogtalan haszon, melyet látszólag a pénzintézetek fizetnek, igazában azonban az adókötelesek (Igaz! ügy van! a széísöbaloldalon.) és az adóközönségből is nem a nagy, a vagyonos, hanem a szegény, mert a vagyonosnak váltóhitelnél nincs szüksége bekebelezési biztosítékokra, ott a váltó adja meg a biztosítékot, hanem épen a szegény polgár, az a nyomorult földhöz ragadt paraszt, az lesz sújtva. Nessi Pál: Majd csinálnak szocziális politikát ! Rátkay László: Hanem, hogy a magas kincstár gavallérnak mutatkozzék, — bár ez a két gondolat igazán inkompatibilis, — egy másik bizalmas rendeletet is adott ki, és abban azt mondta a pénzügyigazgatóságnak: T. híveim, jogtalan lesz az, a mit mi teszünk, de azért a fizetési meghagyásokat bocsássátok ki, leletezzetek, azonban legyetek gavallérok. Most a helyzet az, hogy jogtalan alapon történnek a leletezések, a pénzügyigazgatóságok azonban annyira mégis, gavallérok, hogy csak félig nyúzzák le a bőrt, kétszeres, háromszoros, négyszeres bírságot rónak ki. Egy másik rendelete is van a t. pénzügyminiszter urnak, és azt hiszem, ez is tudatosan van kibocsátva és összefügg a czivillista emeléséhez és a katonai kiadások emeléséhez szükséges pénzösszegekkel. Eddig a gyakorlat az volt, hogy a pénzintézetek belső ügykezelésére vonatkozó okmányok bélyegmentesek, mert ezek bélyegzése benne volt abban az adóban, melyet a nyilvános számadásra kötelezett intézetek fizetnek. Most az ujabb rendeletben azt mondták, hogy a belső ügykezelés iratai közül ezeket meg amazokat leletezzétek, mert bélyegkötelesek, Olyan homály van, annyi félreértés, annyi jogtalan leletezés és fizetési meghagyás, hogy a pénzintézetek valósággal nem ismerik ki magukat, hogy a belső ügykezelésben mi bélyegmentes és mi bélyegzendő. (Igaz! Ugy van! a széísöbaloldalon.) A pénzügyigazgatóságok pedig felhasználják ezt a homályos helyzetet és iparkodnak ezt a magas kincstár részére kizsákmányolni. (Igaz! Ugy van! a széísöbaloldalon.) Nekem egész biztos értesülésem van arról, hogy ezen kérdések tisztázására, a bélyegszabá-