Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-159
214 159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. hogy a magyar nemzet Kossuth Lajost kétféleképen lássa. Pichler Győző: Felállította az összeférhetlenségi theoriát! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már csak uein hamis! Tóth János: A kormánynak és a kormányelnök urnak ezen eljárása eszembe juttatott egy allegóriát; (Ralijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) A varázsló szolgája egyszer kézrekeritette a tiltott könyvet. Ennek segélyével megidézte a szellemet, A szellem megjelent, és a szolga e felett való ijedségéhen vizet kért tőle. Erre az eltávozott szellem azonnal visszajött, mind a két kezében egy-egy veder vizzel, és mikor a szellem minden rimánkodás után sem hagyta abba a vizhordást, akkor a szolga nekiment, ütötte, verte és kétfelé vágta a szellemet. Ennek az eredménye az lett, hogy most már két szellem volt, és igy négy kézzel hordták a vizet, mig végre az ellenállhatlan áradat az egész házat, természetesen a szolgát is, elseperte. Az a kétfelé vágott Kossuth szelleme . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem én idéztem fel! Tóth János: . . . most már két kéz helyett négy kézzel hordja (TJgy van! TJgy van! a szélsiibaloldalon.) a magyar nemzet szivébe a haza, szabadság és függetlenség iránti szeretetet, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és a kormánynak a Kossuth-ünnepró'l való elmaradása a nemzet szivében, a közgazdasági függetlenségnek meg nem adása, vagy elsikkasztása, a nemzet meggyőződésében ilyen ellenállhatatlan áradatot idéz elő a kormánynyal szemben, mely a felette levő házat, az egész kabinetet el fogja seperni. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Miután a ház az interpellácziókra •egy órakor kivan áttérni, közeledvén ez az idő, azt hiszem, hogy a tárgyalást félbeszakíthatjuk, ha a t. ház ebbe belenyugszik. (Helyeslés.) Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a következő ülés napirendjét állapítjuk meg. Javaslom a t. háznak, hogy a hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő ülésnek napirendjére az 1903. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása tűzessék ki. Elfogadja ezt a ház? (Igen!) Ezt határozatképen kimondom, s egyúttal az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik Bátkay László képviselő urnak interpellácziója a pénzügyminiszter úrhoz. Rátkay László: T. képviselőház! Mielőtt az interpellácziót megtenném és megindokolnám, engedtessék meg nekem, hogy rámutassak arra a helyzetre, a melyben a magyar parlament van, T. képviselőtársaim a túloldalról oly nagyon szeretnek mindig hivatkozni Angliára és az alkotmányos államokra, az ott bevett parlamenti tárgyalásoknak módjára és törvényeire. És ime, mikor a magyar képviselőházban, azt lehet mondani, minden körülmények között miniszterválság és kormányválság van, akkor a magyar parlament folytatja az ő tárgyalásait és rábízza egészen a véletlenre, hogy mikép fog ez a válság elintéződni. Mert azt, t, képviselőház, énnekem senki se mondja, hogy válság nincs. Nemcsak miniszterválság van, én erősem hiszem, hogy alkotmányválság is van. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És valósággal szerencse lesz, t. képviselőház, ha ebből az alkotmányválságból csakis egy miniszternek elejtésével fogunk kilábolni. Azért ne is méltóztassanak rossz néven venni, ha mosolygunk a felett, hogy a túloldalról mindig alkotmányos országoknak gyakorlatára hivatkoznak. És ha én, t. képviselőház, a jelen helyzetben mégis vállalkozom arra, hogy folytatva a parlamenti tárgyalásokat, beleilleszkedve a tárgyalások menetébe, még kisebb kérdésben interpellácziót is tegyek, magyarázata ennek az. hogy az a kérdés, a melyet felvetek, a közérdeket, első fokban ugyan a pénzintézeteket, másodfokban azonban magát a nagyközönséget érdekli. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az fizeti!) Hiszen, t. képviselőház, kétségtelen, hogy az, a mire rá fogok mutatni, egy kisebb seb azokhoz képest, a minő sebek most látszanak a magyar alkotmányon. Hiszen majd azt tehetném, a mi Shakespeare-nek egyik darabjában, »Julius César«-ban van, a hol Antonius a halotti beszédet tartja Julius César felett, midőn a holttetemről leemeli a leplet és rámutat egyenkint a sebekre; én is, t. képviselőház, rámutathatnék arra, hogy ezek mellett a kisebb jogsérelmek mellett ime itt vannak a nagyobb sebek. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ime, itt van a holttetemen az egyik, a melyet gazdasági önállóságunkon ütött Széll Kálmán miniszterelnök ur; (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) ime, itt van a másik, a mit nemcsak a katonai kérdésben, hanem a magyar alkotmányon ütött b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon) Rákosi Viktor: Temetni jöttünk Fejérváryt, nem dicsérni! Daróczy Aladár: Hisz tudjak: »A rossz, mit ember tett, túléli öt, A jó gyakorta sirba száll vele, Ez legyen César sorsa is.« Rátkay Lászlő: A többség szerint azért jöttünk, hogy dicsérjük; a többség megéljenzi őt! Rákosi Viktor: Ott lesztek még a temetésén! (Zaj. Az elnök csenget.)
