Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. 213 és ez a kiegyezés a nemzetnek még fentartott. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És oda jutottunk t. ház, hogy ime a nemzetnek szuverenitása, a legfőbb törvényhozó hatalom meghajlik a nemzet egyik alárendelt hatósága előtt. (Zaj a szélsöbaloläalon. Felkiáltások: Szégyen! Gyalázat!) 8 ezen meghajlásnaknagyon szomorú következményeit azonnal kellett éreznie a nemzetnek, azonnal kellett éreznie minden alkotmánytisztelő és alkotmányosan érző magyar embernek és hazafinak akkor, mikor a katonai hatóságnak itt e házban ez idő szerinti képviselője. . . (Zaj a szélsöbaloläalon.) Visontai Soma: Csak azt képviseli! Maga mondta! (Halljuk! Halljuk !) Tóth János: . . . . a honvédelmi miniszter úr, tegnapelőtt itt minden tartózkodás nélkül levetette az alkotmányosság eddig viselt álarczát és szemébe merte itt vágni a magyar nemzetnek azt, hogy: felségjogodat, alkotmányodat, akaratodat, határozatodat magamra nézve kötelezőnek nem tartom. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Az ujabb korban az én meggyőződésem szerint nagyobb sérelem az alkotmányjogon nem esett, mert ez a sérelem nemcsak a magyar törvényhozásnak, az előző kormányok korrumpált és korrupt kormányzata által különben is nagyon meggyöngített tekintélyét ássa alá, hanem igenis megingatja a nép rétegeiben az alkotmány erejét, tiszteletét, megingatja az által, hogy látja a nép, hogy az az alkotmány felülről támadíatik meg nyiltan. De ne csodálkozzunk ezen, t. képviselőház, mert 1867. óta a katonai kormányzatnak a magyar nemzettel szemben más kormányzati elve nem volt, mint az alkotmányosság álarczába bujtatott abszolutizmusnak (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) »sic volo sic jubeo«-féle kormányzati elve. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És a magyar nemzetnek és a magyar nemzet törvényhozása többségének 1867. óta ezen kormányzati elvvel szemben más válasza és más nemzeti érdeke nem volt, mint a feltétlen engedelmesség. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Egyfelől az önkénynek, másfelől az engedelmességnek szomorú gyümölcseit látja ma a magyar nemzet azokban a kiszámíthatatlan megterheltetésekben, a melyek mosta nemzetre várni fognak: (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a vérbeli és a pénzbeli megterheltetésekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) De ennek az önkénynek és ennek az engedelmességnek gyümölcse, hogy ugy mondjam, boszuja az, a mikor a magyar kormárjy egyik tagja nyiltan megtagadja itt az alkotmányt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre: És ezt megtapsolják! Tóth János: Ámde én, t. ház, és az itt e padokon ülők feltétlenül bízunk e tekintetben a magyar királyban; feltétlenül bizunk uralkodónk esküjében, hogy a magyar alkotmányt mindenkivel szemben meg fogja védelmezni, de bizva bizunk önökben is ott a túloldalon, hogy önökben is lesz erő arra, hogy a törvényhozásnak tekintélyét, a törvényhozás határozatainak tiszteletét és erejét meg fogják önök oltalmazni. Komjáthy Béla: Csak bízzunk mi magunkban ! (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Barabás Béla: Már én nem bizom azokban, olyan nincs! Tóth János: Ha pedig ebben csalódunk, akkor bízzunk önmagunkban, (Zajos helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) és bizzunk t. képviselőház, a nemzet erejében. (Ugy van! Ugy van,! a szélsöbaloläalon.) hogy a nemzet megtorlatlanul nem fogja hagyni, hogy alkotmánya ujabban és ujabban támadtassék meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) De, t. ház. nemcsak a nemzet gazdasági érdekeinek, nemcsak alkotmányunknak nem hű őre hitem és meggyőződésem szerint a magyar kormány, hanem együtt sem érez a nemzettel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Minduntalan ellentétbe helyezi magát a nemzet érzelemvilágával, idealizmusával; pedig a ki ezt teszi, az a nemzet jövőjét rombolja le; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) s a ki ezt ápolja, az a nemzet jövőjét biztosítja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez alatt a kormány alatt állították követendő például a magyar nemzet ifjúsága elé a Hentzi-szobrot! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ez alatt a kormány alatt lett dicsőítve és néphimnuszszá deklarálva a »Grotterhalte«, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és mindezeknek tetejébe és koronájául, t. ház, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) akkor, a midőn az egész magyar nemzet lerótta háláját atyja, Kossuth Lajos iránt: akkor a magyar kormány ellentétbe helyezkedett az egész magyar nemzettel, . .. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloläalon.) Pichler Győző: Megszökött! Visontai Soma: A Verwirkungs-theoriát érvényesítették Kossuthtal szemben! Tóth János: ... de nemcsak ellentétbe helyezkedett a nemzet kegyeletével, hanem ebben a nemzeti kegyeletben rejlő és megnyilatkozó szabadságszeretetet is igyekezett a magyar kormány és a magyar kormányelnök ur a magyar nemzet szivében kisebbíteni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már nem áll! (Zajos ellenmondások a szélsöbaloläalon.) Ez nem áll! (Zaj.) Ez már nem áll! (Zaj a szélsöbaloläalon.) Csávolszky Lajos: Sohasem volt Magyarországnak ilyen gyáva kormánya! A leggyávább miniszterelnök! (Nagy zaj.) Tóth János: . . . azáltal, t. miniszterelnök ur, hogy az inkompatibilitás nagyon is hamis tanával . . . Pichler Győző: Ugy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem hamis! Tóth János: . . . Kossuth Lajos szellemét kétfelé igyekezett a nemzet előtt vágni, azért,