Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

159. országos ülés 1902 r. De beleegyeztem politikai szempontból más oknál fogva is azért, mert ha az önálló vámterület tényleges létesítésének határidejét tekintettem, a magam meggyőződése szerint ez a három évi kitolása a törvényes rendelkezésnek előttem teljesen akadémikus jellegű volt. (Halljak! Halljuk !) mert az autonóm vámtarifa létesítése határidejének kitolását sem nem kérte a kormány, sem mi azt ki nem toltuk. Már pedig a paktumbeli megállapodás a vám- és kereskedelmi ügyekre nézve az volt, hogy ezen ügyek rendezésére vonatkozó törvényjavaslat tartalma a ház előtt fekvő törvényjavaslatokból vétetik; tehát a vám- és kereskedelmi ügyeket rendező törvényjavaslatnak tartalma, értelme szerintem más nem lehetett, mint a mi a képviselőház asztalán feküdt_ törvényjavaslat, tartalma és értelme volt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Maga a t. miniszterelnök ur, mikor a vámés kereskedelmi ügyek rendezésével idejött a képviselőházba, és benyújtotta törvényjavaslatát, kijelentette, hogy ez a törvényjavaslat azzal a tartalommal, lényeggel és egészszel rendezi a vám- és kereskedelmi ügyeket, mint a ház asztalán levő törvényjavaslat. Ezen törvényjavaslat második szakasza negyedik fejezetében pedig szószerint az áll, hogy a két kormány arra kötelezi magát, hogy tárgyalásokba bocsátkozzék egy uj általános vámtarifa megállapítása iránt és azt közös egyetértéssel, idejekorán, legkésőbb 1902. év végéig létre fogja hozni. (Igaz! Uyy van! a szélsőbaloldalon.) Már most, hogy ha a vám- és kereskedelmi ügyeket a mostani kormány ugyanazzal a lényeggel, tartalommal és egészszel rendezi, mint a milyen lényeggel, tartalommal és egészszel rendezni akarta azokat a paktumbeli megállapodások fundamentumát képező törvényjavaslat: akkor kötelessége nézetem szerint a magyar kormánynak 1902. deczember 31-dikéig az autonóm vámtarifát létesíteni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert azt el nem hiheti senki, hogy mi beleegyeztünk a vám- és kereskedelmi ügyek olyatén rendezésébe, hogy a Széll-kabinet azokat az országra nézve hátrányosabban rendezze, mint a Bánffyféle kabinet, a melyet mi támadtunk .. . Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt megmagyaráztam ! Tóth János: . . . és az önálló vámterület tényleges felállításának határidejét minden indok nélkül 3 évvel kitoltuk volna. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hanem elismerem, hogy nem a t. miniszterelnök úrral együtt interpretáltuk a törvényt, hanem magunk között. Igenis, mi függetlenségiek mindannyian abban a meggyőződésben voltunk, hogy 1903-ban a nemzetközi szerződések lejárnak; természetes is, hogy le fognak járni, hogy ezen nemzetközi szerzó'dések igen sok pontban nem állnak az ország érdekében, tehát felmondatnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Abban a meggyőződésben voltunk, hogy a meglévő autonóm vámtarifa az KÓPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. vember 29-én, szombaton. 209 ország közgazdaságára nézve hátrányos, és hogy ez az autonóm vámtarifa 1903, január elseje előtt az országra nézve előnyösebb, lejárati idővel ellátott vámtarifával kicserélendő. És ezen általános felfogásunkat — zárjelben megjegyzem — megerősíti a pénzügyi és közgazdasági bizottság előadója is. De hogy ez az autonóm vámtarifa közös vámtarifa legyen, annak elengedhetetlen feltétele az, hogy ezen időpontig Magyarország és Ausztria alkotmányos utón vámszövetséget kössön. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogyba, t, képviselőház, a feltétel nem létesül, annak következményei sem létesíthetők. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Ha tehát Magyarország 1903. január elsejéig Ausztriával alkotmányos utón vámszövetséget nem tud kötni, ebben az esetben egyezményes autonóm vámtarifát sem czikkelyezhet be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minthogy pedig paktumbeli megállapodás alapját képező törvényjavaslatban benne van az, hogy 1902. deczember 31-éig vámtarifa létesítendő .. . Széll Kálmán miniszterelnök: ISÍincs benne! Pichler Győző: Benne van! Tóth János: A törvényjavaslatban és indokolásában benne van. Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam, hogy változott! Tóth János: Lényegében benne van! Széll Kálmán miniszterelnök: Bebizonyítottam, hogy nincs benne, nem is lehet. Két határidő nem lehet benne! Tóth János: A magam meggyőződését mondom el és interpretálom, t. miniszterelnök ur. Minthogy szerintem kereskedelmi és vámszerződésünket más alapon és más tartalommal a kormány nem rendezhette, mint a paktum fundamentumát képező törvényjavaslatok alapján — mert ez volt a megállapodás — és minthogy abban benne van, hogy 1902. deczember 31-én uj autonóm vámtarifa állíttatik fel: ennek következtében a vámszövetség és vámszövetségi terület nélkül ez az uj autonóm vámtarifa egyezményes, közös autonóm vámtarifa nem lehet, hanem csakis külön autonóm vámtarifa lehet, (jiilénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) így tehát az én meggyőződésem és hitem szerint 1903. január elsején akarva, nem akarva, de az önálló vámterület tényleges állapotába kell lépnie az országnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mi bíztunk is abban, hogy 1902. deczember 31-éig nem sikerül a kormánynak, tekintve az osztrák bonyodalmakat, a vámszövetséget alkotmányos utón megkötni, tehát egyezményes autonóm vámtarifát nem sikerül a magyar kormánynak alkotmányos utón beczikkelyeztetni. S valamint, t. képviselőház, az egész paktum jóhiszeműségen alapult, mi jóhiszemüleg bíztunk abban, hogy a múltban kifejtett har-