Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

210 159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. ezunk nem vész kárba, hanem minden téren, és igy ezen a téren is a törvény uralma, az igazság uralma és az ország érdeke fog hazánk kormányzatának iránytűjéül szolgálni. Hogy ha e tekintetben a kormány más értelmezést ad a törvénynek, ez, azt hiszem, nem áll az ország érdekében, mert akkor ebben a legvitálisabb és legfontosabb ügyében az országnak nem azt nézi a kormány, hogy megakadályozza Magyarország közgazdaságának elpusztulását, hanem azt tekinti, hogy a nemzet érdeke ellen miként lehet elmagyarázni a törvényt. (Ugy van.' Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ez nem az ország érdeke, hanem rabulisztika. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mikor azt mondja a kormány, hogy én nem mondom fel a kereskedelmi szerződéseket, tehát a külfölddel kezdődő tárgyalások sem következhetnek be, mikor tudja a kormány és tudta a múltban is és hirdette is, hogy kereskedelmi szerződéseink nem állnak az ország érdekében, hirdette azt, hogy az olasz szerződés Magyarország közgazdaságára káros, mikor megmondta a magyar kormány, és tudja az egész ország, hogyha az olasz szerződést fel nem mondják, hanem automatiee meghosszabbítják, akkor előállhat — és nem áll jót' senki se érte, hogy nem áll elő — Francziaország azon követelésével, (Ugy van! Ugy van ! a szélsobalóldalon.) hogy neki is biztosítsuk ugyanazt a legkedvezményesebb jogot, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) a mi azután egyenlő Magyarország bortermelésének teljes tönkretételével. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nessi Pál: Koldussá akar tenni! Pichler Győző: Ezt Rosenberg mondta, az előadó! Tóth János: Akkor, t. képviselőház, a mikor az egész magyar nemzet közgazdasága, mezőgazdasága hangosan mondja azt, hogy a szerbiai kereskedelmi szerződéseket az ország érdekében fel kell mondani, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) akkor a magyar kormány nem akarja meghallani a magyar nemzet közgazdasági végpusztulásának elkeseredett hangját, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) nem akarja meghallani az élethez való ragaszkodásnak kétségbeesett szavát, nem akarja meglátni és meghallani a nemzetnek egy jobb közgazdasági állapot megteremtésére irányuló követelését, a mely lépten-nyomon, minduntalan, mindennap megnyilatkozik közhatósági gyűléseken, népgyűléseken és követeli, hogy a régi közgazdasági rendszerrel szakítson Magyarország kormánya és térjen át az önálló vámterület felállítására. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) T. képviselőház! Nemcsak ma igyekszik a magyar kormány elmagyarázni az önálló vámterület tényleges felállítását, hanem már ma veti meg ágyát annak, hogy a magyar nemzet a jövőben se térhessen rá erre az útra, az önálló vámterület tényleges állapotára. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon,) A t. miniszterelnök ur a pénzügyi bizottságban és itt a képviselőházban ÍB felemiitette, hogy ha 1907-ben vagy addig is a viszonosság megsértetik, ebből nem következik az, hogy Magyarország a tényleges önálló vámterületre, a közgazdasági függetlenségre térjen át, mert ebből csak az következik, hogy Magyarország mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeit megvédő törvényjavaslattal állunk akkor elő. Hát azt értem, hogy 1903. január elseje után, a mikor Magyarországnak — az én hitem szerint — akarva nem akarva, de az önálló vámtorület tényleges állapotába kell törvény szerint jutnia, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) előáll itt egy kormány ós azt mondja, hogy én a közgazdasági függetlenséget az ország érdekében nem tartom helyesnek, hanem itt van egy törvényjavaslat, a mely szerint én az ország érdekében azt tartom, hogy Magyarország Ausztriával vámszövetséget kössön ; mondom, ezt értem és ehhez, természetes, egy kormánynak joga is van, de hogy az a kormány az 1867: XII. t.-cz. szellemében, Deák Ferencz politikájának hű követésében, tehát a mai közjogi alapon állva mondhassa ezt a nemzetnek és terjeszthesse ezt elő a nemzet törvényhozásának, ezt tagadom. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Es e tekintetben, t. képviselőház, kérésemmel appellálok a paktumbeli bizottság azon t. tagjaihoz, a kik akkor velem együtt a paktumbeli bizottság tagjai voltak és ma a kormánypártban vannak és kérem őket, hogy magyarázzák meg a kormánynak az 1867: XII. törvényczikk értelmét és szellemét a vám- és kereskedelmi ügyekre vonatkozólag, magyarázzák meg, hogy mi volt Deák Ferencznek szelleme, politikája és mit tartalmaz ez az 1867: XII. t.-czikk a vám- és kereskedelmi ügyekre vonatkozólag? (Halljuk! Halljuk!) S a mikor t. képviselőtársam Rakovszky István szintén kontrázott a t. miniszterelnök urnak, hogy nem következik a tényleges önálló vámterület abban az esetben, ha a viszonosság teljesen meg van sértve, ezt t. képviselőtársamnak nincsen joga mondani ma, nincsen joga, a mikor a paktum-bizottság okmányát aláirta, a melyben mi együtt értelmeztük az 1867: XII. t.-czikknek a vám- és kereskedelmi ügyekre és az önálló vámterület tényleges felállítására vonatkozó részét. (Halljulc! Halljuk!) Precziziroztuk, t. képviselőház, ezt és talán helyes lesz ezt a naplónkba beiktatni és igy nyilvánosságra hozni, hogy az 1867:

XII. törvényezikknek egyértelmű magyarázata szerint mi volt az akkori törvényhozásnak és Deák Ferencznek okoskodása és politikája e tekintetben ? (Halljuk ! Halljuk!) Ezt mondottuk ugyanis (olvassa): »Az 1867 : XII. törvényezikknek konezepeziója pedig a vám- és kereskedelmi ügyről az, hogy Magyarország önálló közgazdasági organizmus, a mely csak czélszerüségi okokból ér, időnkint lép Ausztriával kereskedelmi közösségre,