Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-158

194 158. országos ülés 1902 (A zárt ülés utam.) november 28-án, pénteken. osztályrészül jutottak. Fogadja nagyrabecsülésünk kifejezését, kérve, hogy az orvtámadások el ne csüggeszszék, mert a magyar ifjúság mindig a nemzeti ügy és annak képviselője mellett fog állni. Éljen Nessi! Abczug hóhérnőta! A. kecskeméti jogászifjuság.« (Nagy zaj és felkiáltások, a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes ! Ellenmondás jobhfelöl.) Ez a távirat érkezett fel Budapestre azzal a kérdésével a hivatalnak, hogy továbbitható-e, kézbesithető-e ? Erre a hivatalos felelet az volt, hogy a Kecskeméten ennyi szám alatt feladott táviratot tartsa vissza. (Nagy zaj.) A másik távirat ugyancsak igy szól, hogy közölhetó'-e a Nessi Pál képviselő ur részére érkezett következő távirat (olvassa) : » Nemzeti becsület védelmében folytatott nemes küzdelmeért, a hóhérhimnusz üldözésében tanusitott bátorságáért elismerését és köszönetét küldi a sátoralja-ujhelyi függetlenségi kör. Mindkét táviratra az volt a felelet, — ismétlem, az én tudtomon kivül; de ez forma, a felelőségen nem változtat, — hogj : nem kézbesíthető. A t. képviselő ur azt kérdezi tőlem, hogyha én tiltottam meg — és miután közegeim tiltották meg, de mindaz, a mi a minisztériumból történik, a miniszter nevében történik (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: És felelőségére •') és a miniszter felelőségére, kijelentettem már, hogy természetesen a felelőséget én ezért elvállalom, mert elvben ez ugyanaz, mintha én egyenesen személyesen tiltottam volna meg, mondom, azt kérdezi a t. képviselő ur, ha igaz, mondjam meg a távirdaüzletszabályzatnak 3. §. a) pontja mely része alapján tiltottam be a kézbesítést. Ezen a) pont a következőt mondja (olvassa): »Azon magántáviratok, melyek az állam biztonságát veszélyeztetik, (Nagy zaj a szélsöbalóldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) az ország törvényeivel ellenkeznek vagy a közrendbe és erkölcsiségbe ütköző tartalommal birnak, a továbbításból kizáratnak,« (Zaj.) Az általános gyakorlat ezen szakasz alapján ez volt, és azt hiszem, hogy az a közrendnek a folyománya, hogy táviratokban sértő, gyalázó kifejezések ne továbbittassanak. Nem kérdés az, hogy tény-e vagy nem tény; az mindegy; sértő, goromba, gyalázó kifejezésü táviratok nem továbbittatnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Én nagyon kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak ezt nemcsak helyeselni, hanem igenis követelni, hogy igy tegyek, mert igen nagy kellemetlenségek származhatnának abból, ha magánemberek kaphatnának táviratokat, melyekben sértő szavak foglaltatnak. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: Ki az a személy, a kit sért?) Az egyikben van orvtámadásokról szó, (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalion : Az nem sértés!) a másikban van hóhérnótáról szó. (Zaj.) Nem az a kérdés, hogy igaz-e vagy nem, a kérdés az, hogy az sértő kifejezés-e vagy nem ? (Egy hang a szélsőbaloldalon : Akkor országgyűlési tudósítást sem lehetne Elnök: A nyilvános ülést újból megnyitom. Kérem a t, képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. A kereskedelemügyi miniszter ur kivan Kubik Béla képviselő ur interpellácziójára válaszolni. (Helyeslés a, jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Mindenekelőtt legyen szabad elnézést kérnem az igen t. képviselő úrtól, hogy nem tegnap feleltem az interpellácziójára. 0 szives volt ugyan nekem az interpellácziót megmutatni, de megvallom, nem értettem azt és nem tudtam, hogy már tegnap akarta azt előterjeszteni. Ez azonban elkerülte a figyelmemet, a mit konstatálni kívánok. (Helyeslés.) Különben feleltem volna, mert a dologról a lapok utján már informálva voltam és igy a választ ép ugy megadhattam volna tegnap, mint a hogy megadom azt ma, (Halljuk! Ralijuk!) A t. képviselő ur azt a kérdést intézte hozzám, hogy (olvassa) : »lgaz-e az, hogy a f. évi november hó 20-án Kecskeméten és a f. évi november hó 23-án Sátoralja-TJjhelyen feladott, Nessi Pál országgyűlési képviselőnek czimzett táviratok kézbesítését az igen t. miniszter ur tiltotta meg?« Kérem,, disztingváljunk csak. (Halljak! Halljuk!) Én magam nem tiltottam meg a kézbesítést, a mint mondottam is a t. képviselő urnak, mert nekem előlegesen tudomásom a táviratokról nem volt. Pap Zoltán: Nem is tette volna meg! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: De megtettem volna. (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Pap Zoltán: Elég szomorú. (Halljuk! Halljuk!) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: A dolog ugyanis a következő. Két távirat adatott fel. (Zaj és mozgás a szélsöbalóldalon.) Mielőtt ítélni méltóztatnak, méltóztassanak engem egész nyugodtan meghallgatni és azt hiszem, igazat fognak nekem adni. (Halljuk! Halljuk!) Barabás Béla: Ez már gyanús ! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Mi a gyanús? Az-e, hogy előbb hallgassanak meg, vagy pedig az, hogy azt mondtam, hogy nyugodtan méltóztassanak meghallgatni? Mint mondám, két távirat adatott fel. Itt vannak a táviratok az eredeti aktákkal kapcsolatosan. Ezekből méltóztatnak látni, hogy az egyik, a mely Kecskemétről kelt, a következőleg szól: A kecskeméti hivatalfőnök táviratoz méltóságos Szalay Péter vezérigazgató urnak Budapest (olvassa): »Kézbesíthető-e a következő távirat ? (Halljuk ! Halljuk !) Budapestre Kecskemét. 1076. Nessi országgyűlési képviselő urnak. Függetlenségi pártkör, Budapest. Megbotránkozással vettük tudomásul ama inzultusokat, melyek a nemzeti ügy védelmezőjének