Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

157. országos ülés 1902 november 21-én, csütörtökön. 181 niány és a nemzet elleni izgatásoknak tág tere nyílik. Én azt hiszem, hogy azokat az észrevételeket, a melyek jogi fejtegetéseimmel szemben tétettek, lényegileg megczáfoltam és ezzel befejeztem mondanivalómat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vita befejezése után sző illeti még a bizottsági előadó urat, Olay Lajos képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény benyújtóját és Kossuth Ferencz képviselő urat, mint a kinek ellenvéleményét tiznél többen irták alá. Kivan az előadó ur szólni? Nem kivan szólni. Következik tehát Olay Lajos képviselő ur. Olay Lajos: T. ház! Ha lett volna valakinek kételye abban, hogy a jelen ügy csakugyan a mentelmi jognak kétségtelen megsértését képezi, a honvédelmi miniszter ur felszólalása minden becsületes embert kellett, hogy arról meggyőzzön. (Mozgás jobbról.) Kérem, be fogom bizonyítani. Nekem nagyon erősnek kell lennem pártállásomnál fogva; ne vegye rossz néven a honvédelmi miniszter ur. Nem a személye ellen szól. Én a személyét a katonától, a honvédelmi minisztertől elválasztom. De katonai működését, mint a melyet hazámra nézve veszélyesnek látok, szigorú bírálat tárgyává fogom tenni. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) T. ház! Fejérváry honvédelmi miniszter ur felállott a házban és azt mondotta, hogy ő a ház határozatát csak előzékenységből vette tudomásul ; mert ő neki a katonai szabályok értelmében nem lett volna szabad a ház határozatát végrehajtani. Hát mi van ebben a nyilatkozatban? Gondolkodjék felette bárki! Az, hogy a katonai hatóságoknak semmi közük a j^arlamenthez, hogy a parlament hozhat bárminő határozatot, de ők magukat a katonai szabályzathoz tartják és ők a parlament határozatát nem fogják végrehajtani, nem kötelesek végrehajtani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Örüljön, hogy a politikától távol áll a katonaság ! (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Ennek az értelme ez; a t. miniszter ur sem magyarázhatja máskép, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Honnan eredhet ez a veszedelem? Hát, t. ház, a mint én mondottam, onnan, mert nincsen nemzeti kormányunk. Mig Deák Ferencz élt, az ő nagy szellemének mégis volt olykor csekélyebb, sok esetben nagyobb befolyása s a koronára birt nyomást gyakorolni. Deák Ferencz idejében, mig neki a kormányzásra befolyása volt, mig hatalma volt, mig informáczióit a korona is meghallgatta, gondolni sem mert volna rá senki az országban, sőt veszedelemnek fogta volna fel minden becsületes magyar ember, hogy talán be fog következni az, hogy a honvédelmi miniszter székét katonával töltik be. Itt van a veszedelem, t. ház. Ettől a percztől fogva nőtt meg a katonai uralom, s lett veszélyeztetve az alkotmány, lett veszélyeztetve a nemzet szuverenitása. Azonban Deák Ferencz meghalt. A nemzeti befolyás, a nemzeti jogok érvényesülése mindig gyengébb kezekbe került, A kormányok látták, hogy erejüket hiába keresik a nemzetnél, ott azt meg nem találhatják. A hatalmat a korona adja és csak a korona erősítheti meg. Mikor egyik-másik kormány látta, hogy már alig tarthatja magát, akkor iparkodott a korona kegyét megnyerni. így történt, hogy midőn gr. Káday meghalt, már a kormány magát felfelé gyengébbnek érezte, s kereste a korona kegyét és javaslatba hozta a honvédelmi miniszterségre a generálist, a jelenlegi honvédelmi miniszter urat. Ettől a percztől kezdve veszélyben van nemcsak a háznak szuverenitása, veszélyben vannak nemcsak a nemzeti jogok, de vége van a magyar honvédségnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindenki tudja, hogy ez a képviselőház, ez a magyar nemzet azért áldozott oly sok milliót a honvédségre, mert azt hitte, hogy magva lesz a magyar hadseregnek. Pedig botorul, pedig helytelenül cselekedett; mert hisz e nemzetnek az osztrák honvédség mennyiségével szemben sokkal kevesebb honvédet kellett volna állítania; és a nemzet mégis sok milliót dobott ki, mert azt hitte, hogy ez nemzeti intézmény lesz, mert azt hitte, a mint mondám, hogy ez magva lesz a magyar hadseregnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mi történt, mikor végre sikerült a bécsi köröknek elérniök azt, a mit oly sokáig vágyva vártak, hogy ugyanis a honvédelmi miniszteri székbe enerálist ültettek? Átgyúrták a honvédséget. Nem a magyar hadsereg magva az már, de a közös hadsereg kiegészítő része. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Itt van a magva ennek a mentelmi kérdésnek, itt van ennek az ügynek súlyos fontossága. A mint a miniszter ur itt nyiltan megmondotta, hogy neki semmi köze a ház határozatához, hogy nem köteles végrehajtani, ha a szabályzat nem rendeli el, ugy van az minden téren: A katonaság a polgári törvényt semmibe sem veszi. Felolvasta a miniszter ur az 1867: I XII. t.-czikk 11. §-át, a melyben tényleg a \ Felségnek jog adatik, hogy a katonaság belszervezetét az ő saját hatáskörében rendeletileg intézhesse el; de már a 14. §-t nem veszi figyelembe a t. katona miniszter ur, az neki már schmarn, neki csak az a fontos, a mi a katonaságra vonatkozik; ha a polgárok jogát, a nemzet jogát akarják biztosítani, ha biztosítani akarják a szabadságolt katonát, ha biztosítani akarják a katonát, ha nincs szolgálatban, az iránt, hogy a katonai hatóság felelőségre ne vonhassa, ahhoz már semmi köze, az már nincs benn a szabályzatban. Azt hiszem, hogy azokban, a miket a t. miniszter ur mondott, nagyon kevés megszivle-