Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-157
157. országon ülés 1902 i ság tagjainak kevesebb mentelmi joguk legyen, mint a ház tagjainak. Nem egyedül állok ezen nézetemmel, hiszen annak idejében, mikor a Böszörményi-esetet tárgyalták és máskor is, hivatkozás történt e házban íirra, hogy nagy fontossággal bir ez a törvény. Elismerte azt Visontai képviselő ur is. De először is azt mondja, hogy nem helyesen, nem egészen jól idéztem a törvényt; igaz, hogy nem idéztem teljesen, mert a mentelmi jognak csak az úgynevezett relatív ágára vonatkozó kitételt idéztem, mert már előre kizártam azt, hogy itt abszolút mentelmi esetről lehetne szólani. Másodszor pedig azt mondja a képviselő ur, hogy nem jól értelmeztem a törvényt. 0 azt mondja, hogy ebben a törvényben két kategória van előírva. Azt mondja ugyanis a törvény (olvassa): ».,. se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt . . .« A képviselő ur szerint tehát »kereset, bűntény és vétség«, azaz két kategória. Igaz. de ugyanezen mondatnak a végén is két kategória van, t. i. : (olvassa): »A tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül se le nem tartóztathatnak, se közkereset alá nem vétethetnek*. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy bűntényről és vétségről van sző; bűntényről — jól megjegyzendő — nem bűntettről. Akkorában, azt mondja, a gyakorlat értelmében voltak büntettek és rendőri kihágások: ezt, jelenti a »büntény« kifejezés, mig vétség alatt más valamit, jövedéki kihágást, fegyelmi esetet és más ilyet kellett érteni. En az akkori kornak felfogására csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy ugyanabban az esztendőben, mikor ez a törvény alkottatott, tárgyalták a Böszörményi féle esetet, a mely esetben Böszörményi sajtóvétség miatt kéretett ki a háztól. Hivatkozom e részben az 1848-iki sajtótörvényre is, a mely sajtótörvény nemcsak sajtóvétségeket ismert, hanem azt mondja harmadik szakaszában: »Ki valamely bün avagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz sajtó utján, stb. A következő szakaszban azt mondja: Ki valamely bün avagy vétség elkövetésére .. . stb. Azt mondja: bün. Látszik ebből, hogy akkorában nem mérlegelték ugy a szavakat, hogy bűntény vagy bűntett, hanem szóltak bűntényről, szóltak bűntettről, szóltak bűnről, szóltak vétségekről. Ezek a kategóriák megvoltak már akkor, csakhogy nem voltak törvényileg megállapítva : nem volt tehát oly határozott értelműk. De mindenki tudta, hogy a vétség is kriminalitást képez. Kriminalitást képez, de nem mindig. A t. képviselő ur nagy súlyt helyez a közkeresetre, és azt mondja, ez csak hatósági kereset lehet. De méltóztassék a t. képviselő urnak arra gondolni, hogy ezzel kizárja a főzés pótmagánvádra üldözendő cselekményeket. Visontai Soma: Nem arról van most szó! ovember 27-én, csütörtökön. 179 Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Jó, jó, mindjárt rátérek! Hiszen tudom, hogy nem a mai jogról van ott szó. de akkorában is voltak magánvádra üldözendő sajtóvétségek a sajtótörvény értelmében. Itt van a sajtótörvény 20. §-a előttem. Sőt ilyen magánvádra üldözendő sajtóvétségekért kiadatások is történtek a 70-es években, az uj büntetőtörvény hatályba lépte előtt. Megmondom a t. képviselő urnak, hogy hogy értem én a közkeresetet. Voltak akkorában, mikor ez a törvény alkottatott, magánjogi bántalmak, magánjogi vétségek, mint pl. a becsületsértés, a kisebb-nagyobb hatalmaskodás, stb., a melyek polgári keresettel üldözendők. Becsületsértési ügyekben a hatvanas években és általában az uj büntetőtörvény életbeléptéig sommás utón tárgyaltunk. Ezekre nem terjedt ki a mentelmi jog akkorában. A közkereset tehát ellentétét képezi ezeknek a polgári kereseteknek. A közkereset annyit jelent, mint kriminális kereset, annyit jelent, mint bünj vádi kereset. Hátén ugy közbeszólásként emlitet| tem — nem szoktam ugyan közbeszólani, de ennél | az alkalomnál már nem tudtam megállani j — a házassági keresetet is. Hát nem volt az a közbeszólás olyan egészen rossz, mert' ha a közkeresetet ugy érteimeznők, a mint a képviselő ur akarja értelmezni, akkor csakugyan a ház engedélye volna szükséges ahhoz is, hogy az ügyész házassági semmiségi keresetet indíthasson meg egy képviselő ellen. (Mozgás és ellen-mondások a bal- és a szélsöbaloülalon.) Molnár Jenő: Hova téved a miniszter ur? Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Talán azt hiszik, hogy ebben nem lehet zaklatás ? De milyen zaklatás lehet! Ha például bigámia miatt indítja meg a keresetet. (Mozgás és ellenmondások a balés a szélscbaloldalon.) De hiszen azt mondotta Visontai képviselő ur, hogy van közkereseti joga. Visontai Soma • Az a mostani perrendtartásban van! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Bocsánatot kérek, ez nincs a perrendtartási javaslatban, mert az uj perrendtartás javaslata csak a bontó perekben ad beavatkozási jogot. Azt az 1894. évi XXXI. t.-czikk mondja, — a mely tényleg törvény — hogy kereseti joga van az ügyésznek. Hiszen erről van szó; az nem közkereset, a melyet a perrendtartás fog neki megadni ; az csak beavatkozás és ez egészen más. T. ház! Nem akarok mindenre reflektálni, különösen nem kívántam volna a kérdésnek katonai oldalát is fejtegetni, de Barabás Béla képviselő ur olyan két nézetet nyilvánított itt, a melyeket nem hagyhatok szó nélkül. Kubik Béla : Törvényeket czitáit! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Törvényeket czitáit, igenis, és azokból azt akarta kimutatni, hogy csak a tényleges szolgálatban levő egyén van a katonai hatóságnak alávetve. Hát én is törvényeket fogok czitálni és mindenekelőtt 23*
