Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

157, országos ülés 1902 november 2/-én, csütörtökön. 177 relatív mentelmi jogot. Bocsánatot kérek, először is azt mondottam, hogy » úgynevezett« abszolút és »ugjnevezett« mentelmi jog, jelezvén ezzel, hogy az elnevezést én is csak mint szokásosat, mint ismereteset akarom felhozni. Különben nem magam állok ebben a megkülönböztetésben. Visontai képviselő ur, ha más névvel illette is, — nem akarok a felett vitatkozni, hogy az ő kifejezése helyesebb-e, vagy nem — szintén megkülönböztette a mentelmi jog e két ágát. Krasznay Ferencz képviselő ur, a ki szintén kifogásolta ezt a megkülönböztetést, hivatkozott Jellinekre. Jellinekre nézetem szerint hivatkozni itt nem lehet, mert hisz az ő könyvében külön fejezetek vannak fen tartva a feltételes ós feltétlen mentelmi jogra. Krasznay Ferencz: Nem is ebben hivatkoztam én rá! Plósz Sándor igazságügyminiszier: Azt mondja Eötvös Károly képviselő ur, hogy én játszom a szavakkal. Én nem tudom, hogy ki játszott a szavakkal, én-e, vagy ő? Azt elismerem, hogy ő igen szellemesen játszott, de csak játszott. Pedig ez a megkülönböztetés nagyon komoly dolog. Ez a megkülönböztetés hosszú történeti fejlődés eredménye és a nemzet és a ház jogainak védelmére szolgál. Ha méltóztatnak elvetni ezt a megkülönböztetést és méltóztatnak a zaklatási teóriát elfogadni, akkor hova jutunk? Odajutunk, hogy akkor is, midőn valaki e házban beszél és ezért üldözni akarják, azt fogják vizsgálni, hogy van-e abban zaklatás, mikor üldözik, vagy nem ? Például, ha egy ügyvéd egy összeférhetlenségi eset tárgyalása közben elszólja magát és felének titkát elárulja: akkor én azt mondom, hogy semmi szin alatt azért, a mit a házban mondott, nem szabad felelőségre vonni, holott önök szerint szabad, csak azt kell kutatni, van-e benne zaklatás, vagy nincs? Kubik Béla: Nem mondta senki! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, azt mondták, hogy ez a megkülönböztetés nem áll. Nekem ebből argumentálnom csak szabad! Akkor hát a következményeit nem méltóztatnak akczeptálni annak, a mit felállítottak ; mert ha méltóztatnak a tételt felállítani, akkor annak a következményeit is akczeptálniok kell, a mint hogy azt hiszem, ezt mindenkinek meg kell tenni. És akkor áll az,amit én mondok. És azután majd jön egy másik eset és majd más okból akarják a képviselőt azért, a mit a házban mondott, felelőségre vonni a házon kívül. Erre azt mondják az urak : majd ott leszünk! Igenis, ott lesznek, de egy hatalmas fegyver nélkül, a jog fegyvere nélkül, a melyet ezen eset alkalmából eldobtak. Nem játék ez; ez nagyon komoly dolog, hogy a mentelmi jognak e két ágát megkülönböztessük. Azt mondották, hogy én nem magyaráztam meg, hogy miben áll. Hát kérem, én azt hiszem, hogy egész beszédemből határozottan kitűnt, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. hogy mit értek alatta. Többször felemlítettem, hogy én az úgynevezett feltétlen, vagy abszolút mentelmi jog alatt azt értem, hogy azért, amit valaki e házban, vagy a házon kivül, mint képviselő mond, a házon kivül felelőségre nem vonható. Ez abszolút mentelmi jog, feltétlen, nincs semmi feltétele, nem függ a zaklatástól, ezért netu lehet egyáltalán a képviselőt a házon kivül felelőségre vonni, mig a másik mentelmi jog csak bizonyos feltétel mellett illeti meg, csak akkor mentes a birói eljárástól, ha zaklatás rejlik benne. Krasznay Ferencz: Hát mégis zaklatási teória? Plósz Sándor igazságügyminiszter: Az úgynevezett relativ mentelmi jogra nézve igen. Csatlakozott ennél;, a megkülönböztetésnek elvetéséhez Beőthy Ákos képviselő ur is. Hát én megvallom, azt gondoltam, hogy ő ki fogja nekem mutatni, hogy a salvus conductus magában foglalta az abszolút mentelmi jogot; azt gondoltam, hogy talán hivatkozni fog Deák Ferenczre is, a ki Wesselényi Miklósnak mentelmi ügyében csakugyan azt mondta, hogy itt a salvus conductus is meg volt sértve. És akkor, ha ezt felhozta volna, azt válaszoltam volna, hogy a szólásszabadság nálunk ép ugy, mint Angliában, szorosan összefüggött a háznak bíráskodási jogával, összefüggött azzal, hogy a mit valaki a házban mondott, annak ott megvolt a bírája és azért ott büntettetett meg enyhébben, mint különben, birsággal, úgynevezett széksértési birsággal. Ebben az időben csakugyan lehetett mondani, hogyha a szólásszabadság a házon kivül megsértetett, ha valaki azért, a mit a házban mondott, a házon kivül vonatott felelősségre, akkor a salvus conductusa is meg volt sértve, meg volt sértve az a jog, hogy nem lehetett a követet és az országgyűlés tagját elvonni az ő illetékes birájától; és ilyen értelemben hivatkoztak azután csakugyan a salvus conductus megsértésére is, a midőn a házban mondottakért valaki a házon kivül vonatott felelősségre. Azonban már az 1790—91 : XIII. t.-cz. megkülönbözteti a két ágát a mentelmi jognak, és azok, a kik a szólásszabadságot védtek, azt nem csupán a salvus conductus jogi argumentumaival védték, hanem attól függetlenül is, a ház tanácskozásainak természetével, védték a nemzet jogaival. 1848-ban, a midőn a IV. t.-cz. kimondja, hogy a királyi tábla megszűnik a Ház alkotó része lenni, kimondja egyszersmind azt is, hogy a rendről és a csendről a házban a házszabályok szerint az elnök fog gondoskodni: megszűnik a szólásszabadságnak a régi jelentősége. És ekkor a mentelmi jognak az az ága abszolúttá lesz oly értelemben, hogy ezért most már semmiféle bíróság elé nem lehet a képviselőt állítani. Akkor azután kifejlődik, élesebben kidomborodik a mentelmi jognak két külön ága, 23