Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

176 . 157. országos ülés 1902 november 27-én, csütörtökön. vassá): »Csak előzékenységből hajoltam meg a ház határozata előtt.« Ugy-e bár, jól idéztem, t. honvédelmi miniszter ur? Hát, t. képviselőház, ha a t. honvédelmi miniszter ur eme szavaival nem akart semmi alkotmányjogi hátteret érinteni, hanem csak odavetve, mondjuk, — hogy megadjam az alkalmat is az aranyhidat is a t. honvédelmi miniszter urnak, — hogy talán csak véletlenül ejtette ki ezeket a szavakat és kész ezeket visszavonni: akkor, t. ház, a kérdés tisztázva van. Ha azonban a t. honvédelmi miniszter ur tudatosan ejtette ki ezeket a szavakat, ha a t. honvédelmi miniszter ur, mint felelős miniszter tudatosan mondotta ennek a háznak, hogy csak előzékenységből hajlik meg, határozata és akarata előtt, és joga volna meg nem hajolni és félre is tehette volna a ház határozatát, akkor én ezen kijelentéssel a ház méltóságát megsértve látom . . . Olay Lajos: Ez a katonai hatalom! (Nagy zaj a szélsöbalóldolon.) Rátkay László: ... és kérem a ház elnökét, mindnyájunk és a ház méltósága nevében, (Helyeslés a szélsöbalóldolon.) szólítsa fel a t. honvédelmi miniszter urat, hogyan értette ezt a kifejezését; és abban az esetben, ha a honvédelmi miniszter ur megismételné azokat, a, t. elnök ur óvja meg a háznak méltóságát. (Elénk helyeslés a szélscbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Nagy zaj. Elnök csenget.) Hátkay László t. képviselő urnak igaza volt, a midőn szórói-szóra idézte az én szavaimat: igenis azt mondtam és mondtam pedig azért, mert én megtettem azt, daczára annak, hogy a létező, ő Felsége által szentesitett (Nagy zaj. Elnök csenget.) törvényben gyökerező katonai szabályzat engem arra, fel nem hatalmazott, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és igy ón túlléptem a hatáskörömet a katonai szabályzatokkal szemben és azért mondtam, hogy a t. ház iránti előzékenységből mégis megtettem. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Az imént elhangzottak kötelességemmé teszik, hogy ebben az ügyben én is nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Ha én a honvédelmi miniszter ur nyilatkozatának azt az értelmet tulaj doni ihattam volna, hogy ő kétségbe vonja a háznak illetékességét arra, hogy a maga szuverenitását annak körében megóvja és hogy a ház erre vonatkozó intézkedései előtt minden hatóságnak feltétlenül meg kell hajolnia, (Zaj.) akkor kötelességemnek tartottam volna felszólalni. (Zaj.) De én a miniszter ur szavainak ilyen értelmet nem tulajdoniihatok; és azért csak ismételve kijelentem erről a helyről, a melynek első kötelessége, hogy a háznak nemcsak méltóságát, de szuverenitását is megóvja, hogy minden oly intézkedés előtt, melyet a ház a maga szuverenitása körében annak megóvására tesz, minden hatóság, legyen az bírósági, legyen az a szoros értelemben vett végrehajtó hatalom körébe tartozó, legyen az polgári vagy katonai hatóság, feltétlenül meghajolni köteles, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és hogy abban az esetben, ha ez nem történnék, tudnám kötelességemet a ház prerogativájának feltétlen megóvására, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben méltóztassanak megnyugodni. (Helyeslés. Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez leczke volt! Tetszik ez a kijelentés! Éljen az elnök!) Plósz Sándor igazsápgyminiszter : T. ház! Szabadjon nekem 'azokra a megjegyzésekre, (Zaj.) melyek a részemről e tárgyban elhangzott véleményre a vita folyamán elhangzottak, észrevételeimet megtenni. (Ralijuk! Halljuk!) Mindenekelőtt én azt állítottam, hogy ez a kérdés jogi kérdés. Teljes összhangban voltam ebben a kisebbség véleménye mellett felszólaló Olay képviselő úrral. Ezzel szemben Eötvös Károly, s utána Beőthy Ákos képviselő urak azt a nézetet vallották, és különösen Eötvös Károly képviselő ur, hogy ez nem jogi kérdés, vagy legalább nem oly értelemben jogi kérdés, mint a hogy ezt én gondolom, nem oly jogi kérdés, hogy ezt, mint ő mondta, a perrendtartás szerint az aljárásbiróra lehetne bízni, hanem első sorban közjogi kérdés és főleg politikai kérdés, vagy a mint más oldalról mondatott, hatalmi kérdés. T. ház! nem mondtam egy szóval sem, hogy ez magánjogi kérdés, tálán ez ellen védekeznem sem kell. Magától érthető, hogy közjogi kérdés, de hát kérdem, hogy a közjogi kérdésekben nem kell-e a jogokat és kötelességeket élesen kidomborítani, élesen elbatárolni ? Nem fontos-e, hogy például a király és a nemzet jogait élesen elhatároljuk ? Nem igyekeztünk-e élesen elhatárolni, — hogy egy közelebb fekvő kérdésre térjek át — az összeférhetetlenségi törvényben az összeférhetetlenség eseteit ? Nem igyekeztünk-e a legrigorózusabban meghatározni a kúriai bíráskodásról szóló törvényben a választás érvénytelenítésének eseteit? Hát e kérdéseket azért, mert élesen ki vannak domborítva, a perrendtartás szerint az aljárásbiróhoz kell utasítani? T. képviselőház! Azt hiszem, hogy nagyon rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, a kik azt mondják, hogy ez a kérdés politikai, vagy hatalmi kérdés. Nem tudom, hogyan értik azt, hogy politikai kérdés? Ha ugy értik, hogy a politika abban az, hogy jogaihoz a nemzet szívósan ragaszkodjék, akkor értem; akkor ez nem egyéb, mint jogi kérdés. De ha azt értik alatta,, hogy az a mindenkori politikától függ, ezt elfogadni abszolúte nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy másik támadás volt az én nézetem ellen az, hogy én — mint Eötvös Károly képviselő ur szives volt mondani — tanszéki modorban megkülönböztettem az abszolút és á