Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

15/. országos ülés 1902 november 21-én, csütörtökön. 175 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Thaly Kálmán t. képviselő ur és barátom többféle történelmi adatot hozott fel, a melyekre nem mondom, hogy megállanak, azt se mondom, hogy nem állanak. (Mozgás.) Thaly Kálmán: Tessék megnézni az udvari iratokat, azokból ol vastana! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lehet, hogy Bach idejében ez vagy az történt, de hol Tan a Bach-korszak a mostani időtől? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ott a túloldalon!) Felhasználom az alkalmatarra, mivel Thaly Kálmán képviselő ur részéről í's mások részéről is többször hallottam hangoztatni, hogy a hadsereg, a melyet mi tartunk, nem a mienk, hogy ez ellen állást foglaljak. (Mozgás. Halljuk!) Ez a hadsereg a mienk, a mi vérünkből való. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A mi •pénzünkből!) Mondják csak meg annak a bakának vagy a huszárnak, hogy nem magyar ember, majd meglátják, mit felel. (Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Thaly Kálmán: Udvarnoky magyar ember? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) B, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt mondják, hogy idegen jelvények alatt szolgálnak a csapatok. Ebben a részben, t. képviselőház, azoknak, a kik ezt állították, annyiban van igazuk, hogy a mostani közjognak nem teljesen megfelelő jelvények vannak. Thaly Kálmán: Én is azt mondom! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De ezek a jelvények sem idegenek. E jelvények alatt sok ezred 150 — 200 esztendeig dicsőségesen szolgálta országát, királyát. (Mozgás a szélső baloldalon. Fdkiálások: Muszáj volt!) Ezeket egy tollvonással eltörülni nem lehet. Thaly Kálmán: De a közjogot lehet eltörölni, ugy-e? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem mondom, hogy a mostani közjognak teljesen megfelelnek a jelvények. (Felkiáltások a szé'sőbaloldalon. Törüljék el ) Tudom is, hogy legfelsőbb urunknak határozott akarata, hogy találtassák egy megfelelő jelvény, a mely a közös hadseregre nézve alkalmas és minden oldalról elfogadható. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás és zaj a szélsí'baloldalon. Elnök csengd.) Ez roppant nehéz, bonyolult kérdés, azt el fogják ismerni, méltóztassék tehát egy kis időt adni. Ez a kérdés is rendbe fog ho.zatni, a mint már sok más kérdés is rendbe hozatott. De azt állitani, hogy a hadsereg idegen jelvények alatt szolgál, bocsánatot kérek, nem lehet. (Élénk helyeslés ('s élj< nzés a jobboldalon. Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Elnök: Rátkay László képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Rátkay László: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót a t. képviselőháztól, és pedig a házszabályok 221. §-ához. Előre is kijelentem a t. képviselőháznak, hogy felszólalásomból ezúttal kiküszöbölök minden szenvedélyességét. (Felkiáltások a, szélsöbaloldalon: Kár!) A t. honvédelmi miniszter ur imént elmondott beszéde . . . (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Házszabály! Házszabály! Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat a házszabályok 215. §-ára, a melyre hivatkozik, és a mely igy szól, . . . Rátkay László: A221.§-hoz kivánokszólani. Elnök: A 221. §-ban erről nincs szó, csak arról, hogy az elnök mikor alkalmaz figyelmeztetést, esetleg rendreutasitást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erről akar szólani!) A 215. §. az, a melyben meg van állapítva minden képviselőnek az a joga, hogy szót kérhet az, a ki — a c) pontja ennek a §-nak vonatkozik ide — a ház szabályaira, azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akar, mely alkalommal azonban magához a vita tárgyához nem szólhat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is szólt egy szót sem!) Hát én figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében a vita tárgyához szólni nincs joga. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: T. képviselőház! Nagyon köszönöm az elnök urnak szíves figyelmeztetését; annál könnyebben fogok eligazodni a házszabályok szakaszaiban. De hiszen felszólalásomat azzal kezdtem, hogy nem akarok visszatérni a t. honvédelmi miniszter urnak beszédére, pedig lehetne . . . (Ellenmondások a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lesz még alkalma később is! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Rátkay László: . . . lehetne, de én szemfödelet boritok rá ez alkalommal. Azonban, t. képviselőház, a ház méltóságára vigyázni, igaz, hogy első sorban az elnök kötelessége, de egyúttal mindnyájunknak is kötelessége. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) És azt hiszem, t. képviselőház, nem is történhetett másképen, mint hogy a zajban, a közbeszólások morajában a t. elnök ur nem hallotta azokat a szavakat, a melyeket a t. honvédelmi miniszter ur beszédéből most ismételni akarok és rá akarok mutatni arra, hogy a ház méltósága azok által meg van sértve. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház, a ház méltóságát nemcsak sértő szavakkal, hanem sértő gondolatokkal, elhallgatott sértő czélzatokkal is meg lehet sérteni. (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj. Elnök csenget.) A t. honvédelmi miniszter ur beszédének elején ezeket a szavakat mondotta, hivatkozva arra a határozatra, mel/et a Nessi Pál ügyében legeslegelső alkalommal a ház elnöke jelentett ki, midőn felfüggesztetett a további eljárás, ezt mondotta a t. honvédelmi miniszter ur (ol-