Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-157
174 157. országos ülés 1902 november 27-én, csütörtökön. a néven, de ugyanaz volt, a mint a közmondás tartja: los mismos perros, con los altros collares, vagyis, csak a nyakravalója, a neve lőn más. Előbb az u. n. római szent birodalom volt, vagyis: weder römisch, noch heilig, noch Eeicb; és ez a római birodalom alakult át Ferencz császár egy rendeletével 1804-ben, majd az 1806-iki pátenssel osztrák monarchiává. Mi velünk ugyan hivatalosan ez a császári rendelet nem is közöltetett, mert törvényeinkbe beczikkelyezve nincsen. Ennek a római birodalomnak a zászlóit is, t. i. a sárga lobogón a fekete és piros koczkákat meghagyták, tehát annak a színeit tartották meg és annak a kétfejű sasát, az egyik fej jelentvén a bizanczi császárságot, a másik pedig a római imperiumot. Ezek ósdi formalitások voltak, és Ferencz császár, a ki különben tiszteletre méltó, de nagyon maradi ur volt, ezeket a jelvényeket továbbra is meghagyta. Ugyanő dekretálta azután az emiitett himnuszt a maga himnuszává, osztrák birodalmi himnuszszá. De nem maradt ugy az a himnusz, idők folytán annak többféle szövege változott. A melyet ő szentesitett, azt valami Haschka nevű cseh ember komponálta. Ez volt egészen 1853-ig. És most térek reá a mai himnusz jelentőségére. 1853-ban, az egykor a bécsi barrikádokon küzdött, később a magyar nemzet elnyomásával tündöklő és az összmonarchiát megteremteni, összeolvasztani akaró Bach miniszter idejében változott meg a szöveg. Akkor pályázatot hirdettek 1853-ban. Olvastam a hivatalos hirdetést. Benne van az is, hogy e himnusznak az egységes összmonarchia ideáját (»die einheitliche Staatsidee«) kell kifejeznie; nagy jutalmat tűztek ki és, gondolom, Seidlnak hívják a pályázót, a ki a dijat elnyerte a számos pályázó közül. Hiszen ez akárhol elolvasható az udvari krónikákban, s nagyobb Oonversations-Lexiconokban és Bach szándéka szerint az osztrák összmonarchia eszméjét, már nem a római szent birodalomét kellett ezen himnusz szövegének, mint mondám, kifejeznie. Aztán 1854-ben ő Felsége az osztrák császár legfelsőbb kéziratával Bach miniszternek ezen előterjesztését jóváhagyta. így keletkezett a Gotterhalte-himnusz azzal az összmonarchiás szöveggel, a melylyel ma is boszantanak bennünket. Azt csak nem fogja talán a t. miniszter ur, mint magyar ember állítani, hogy nekünk az 1854-ki Bach-idejebeli egységes, abszolút monarchia kell? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Már rég dugába dőlt! Thaly Kálmán: Dugába dőlt, hála legyen az Úristennek; ne is támadjon fel soha! Azonban megmaradt a himnusz ezen közjogellenes, elavult szövegében, a nélkül, hogy megváltoztatták volna, és még ma is az 1854-ki összmonarchiás textus van érvényben. Ezt ő Felségének még máig is vissza nem vont kézirata bizonyítja; mert, mint mondám, 1854-ben szentesitette Bach miniszter előterjesztésére. Ez a hisztorikum r ezt a múltkor nem mondottam el, de most, provokálva lévén, kénytelen valék előadni. Hát hogy ne lenne ez a nóta odiózus előttünk még akkor is, ha nem játszották a kivégzések alkalmával. A mint én már a múltkor is konstatáltam, a kivégzések helyén nem játszották, mert a csapatok nem vonultak ki oda zászlóval. De Haynau kénytelen volt zászlóaljakat és ezredeket is konszignálni, mikor Batthyány miniszterelnököt, a főrendiház elnökét, báró Perényi Zsigmondot, Csányit, Jeszenákot és Szacsvayt, a ház jegyzőjét Budapesten, és a generálisokat Aradon kivégezték, akkor igenis nagyszámú katonaság volt kivezényelve. Haynau megrettentő, megfélemlítő politikát űzött. Csak nem fogja talán a t. miniszter ur védelmébe venni a hóhér Haynaut ? Nem teszem fel róla, nemesebben gondolkozó ember, mintsem hogy ezt a vérebet védelme alá venné. Ez a hóhér pedig nem igen tartotta meg a reglementeket ott, a hol rémuralmat kellett kifejteni. B. Fejérváry Géza honvédelmi [miniszter: Ez is csak feltevés! Thaly Kálmán: Azt mondja a t. miniszter ur, hogy a »nem létező« banda hogyan játszotta volna azt a himnuszt. Azt konczedálom, mert ismerem a reglementeket, hogy ott a kivégzés helyén nem játszotta, de igenis játszotta a katonaság a visszavonulásakor a Gotterhaltét, mikor a zászlót a főó'rségre vitték. A banda, igenis létezett, s mikor a katonaság a kivégzés helyéről a városba vonult, a katonasághoz csatlakozva, az utczán vagy téren játszotta a Gotterhaltét a zászló visszahelyezésekor. Ezt ki lehet keresni az egykoru tudósításokból, Haynau idejéből. Ma ugyan csak nem teszem isi a közösügyes ármádíáról sem, hogy Haynaut akarja utánozni. Újra állítom, hogy Haynau a rémuralom kedvéért igenis iparkodott túltenni magát még a katonai szabályzatokon is, és ha utána nézünk az egykoru iratokban a bevonulásról, majd rá fogunk találni a bandára, hogy az igenis játszotta a zászló letételekor a Gotterhaltét. Azóta a reglement is változáson ment keresztül. De föltéve, hogy nem játszottak volna is, mondom, tény, hogy 1853-ban Bach miniszter terjesztette azt elő a monarchia egységének — a Staatseinheit benne van az instrukczióban, — kifejezésére, s ő Felsége, akkor abszolút osztrák császár, erősítette meg császári kézirattal 1854ben. Ez ma is érvényben van, fájdalom, megváltoztatva nincs, következőleg a Gotterhalte az absolut Gesammtsreich megcsontosodott kifejezője lévén : lehetetlen, hogy alkotmányos magyar ember az összmonarchiát dicsőítő e himnusz iránt ellenszenvvel ne viseltessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeket kívántam a Gotterhalte jellemzéséül megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.)
