Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 11 azt, a mi szükséges, hogy jó hazafias németajkú honpolgárainkat, a kiket mi sem anyanyelvükben, sem szokásaikban nem bántunk, szeretünk, és a kik jó magyar hazafiak, meg ne rontsák és el ne tántorítsák. (Helyeslés jobbfelöl.) Az én t. barátom a román pénzintézetek ügyét is méltóztatott felhozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Hát abban a t. képviselő urnak én igazat adok, (Halljuk!) hogy aggályos az a körülmény, ha ugy van, hogy egyes román pénzintézetek nemcsak az ő specziális czéljaikból, hanem egyéb czélokból is akcziót fejtenek ki. De, t. képviselőtársam, ezt ne nekem rója fel bűnül. Ezek az intézetek nem most keletkeztek, ezek az intézetek régebben keletkeztek. És igenis egyetértünk abban, hogy tenni kell ezen a téren, és fogok is tenni, a mennyire tőlem telik és hatáskörömben áll, mindenesetre. Most nem tartozik a kérdésnek részletes fejtegetése ide; de kellene ezt tenni a magyar társadalomnak is, s a magyar gazdasági faktoroknak ; mert hiszen azokat ők önönmaguk hozták létre, hát hozzunk mi is önönmagunk létre intézeteket. A kormány tett is valamit, és ezután még nagyobb mérvben fog tenni, a mivel azokat az intézeteket, ha ilyen czéljaik vaunak, ellensúlyozni bírjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselőtársam, — és ez is egyik gravámen, vagy legalább bizonyíték arra, hogy én nem követek jó nemzetiségi politikát — azt mondja, hogy a nagyszebeni kir. törvényszék és a kolozsvári kir. ítélőtáblának azon határozata ellen, a melylyel német nyelvű beadványokat visszautasítottak, Nagy-Szeben városa felfolyamodott a minisztériumhoz és én kitérő választ adtam erre, — itt valami telekkönyvi beadványról van szó — én érdemileg határozni nem akartam. Én nem tudom, a t. képviselő urat ki informálta. Én semmi tekintetben sem vonom kétségbe a t. képviselőtársamnak jóhiszeműségét ; de engedje meg, hogy felvilágosítsam, hogy a kérdés nem így áll. Én, mint belügyminiszter, a kérdés elől ki nem tértem, hanem azt mondtam, hogy a bíróságok hivatalos nyelvéről fennálló törvények határozata, az 1868: XEIV. t.-cz. 13. §.-a és az 1869: IV. t.-cz. 6. §-a szerint azt a kérdést, hogy az 1868 : XLIV. t.-cz. határozmányai az egyes ügyek birói elintézésénél mikép alkalmaztassanak és értelmeztessenek, a bíróságoknak kell eldönteni, tekintettel arra. hogy a jogalkalmazás terén szükséges törvénymagyarázat az ő hatáskörükbe tartozik. Azt hiszem, hogy ezzel az egyedül helyes és posszibilis álláspontra helyezkedtem, a mi nem volt kitérés, hanem valóságos állásfoglalás a mai gyakorlat mellett és én hiszem, hogy a t. képviselőtársam ezt a felvilágosítást maga is szívesen veszi tőlem. De már most egyet, a mit a t. kéj>viselőtársam mond beszédének további folyamán, azt t. i., hogy én Mangra megerősítésének kérdésé-, fi fo ben Sturdza vagy Goluchowski befolyása alatt állok, oly vádnak tekintem, a melyet, engedelmet kérek, nem volt a t. képviselő urnak joga alapos informáczió nélkül ellenem támasztani. (Zajos helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Hát ilyen modorban gyanúsítást is lehetne benne látni; nem mondom, a szándék meggyanusitását. Először is is azon kezdem, hogy hiszen Mangra nincs megerősítve mai napig. Ez az egyik. A másik az a kijelentésem, hogy semmiféle utón, sem direkt hivatalos utón, sem nem hivatalos utón, sem szóban, sem írásban, még jelben sem vettem még legkisebb tudomást sem arról, hogy mi lehetne a kívánsága Sturdzának, Románia miniszterelnökének vagy másnak és ha bármely kívánsága lenne akárkinek is, hiába nyilvánítana ilyen óhajtást, mert én a magyar állam tekintélye szempontjából Magyarország belügyeibe semmiféle beavatkozást nem tűrök. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Nem is történt. Sokkal magasabban áll előttem Románia miniszterelnöke, hogy sem engedném, hogy róla ezt valaki feltegye, meg kell őt védenem a t. képviselő ur állítása ellen. Komjáthy Béla: Hát nem lesz megerősítve? Széll Kálmán miniszterelnök: Egy adminisztratív tényről talán nem helyes kérdést sem intézni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Méltóztassék bírálatot gyakorolni fölöttem akkor. a mikor e kérdés el lesz döntve. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Akkor későn lesz ') Pichler Győző: Akkor Wlassics fogja ellenjegyezni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez talán valamelyes meggyanusitás akar lenni? Ha az : visszautasítom, Wlassics miniszter ur és én teljesen egy nézeten vagyunk és egy állásponton állunk. Erről legyen meggyőződve a t. képviselő ur. Mikor hárítottam át a felelőséget másra? Lengyel Zoltán: Miért nem mernek hát dönteni ? Széll Kálmán miniszterelnök: Mernek és fognak merni. Molnár Jenő: Igaza van Lengyelnek ! Miért nem mernek? Széll Kálmán miniszterelnök: A továbbiakban még egyet hoz fel bizonyitékul ellenem a t. képviselő ur és hivatkozik itt t. képviselőtársam a ház igen t. elnökére, a ház igen t. elnökének egy felhívására, a melyet a nyugati, a pozsonymegyei kultur-egylet terjesztése és e kultur-egylet czéljainak előmozdítása végett a társadalomhoz intézett. Azt mondja t. képviselő ur, hogy az is azt bizonyítja, hogy a kormány nem teszi meg a maga kötelességét és nem követ nemzeti politikát, mert gr. Apponyi Albert szükségesnek tartja, hogy a társadalomhoz forduljon. A t. képviselő ur nagyon téved. Gróf Apponyi Albert, a ki ezeket a gyönyörűen irt felhívó szavakat, ezt a hazafias, lelkesedéstől pezsdülő •iíibjyást a nemzethez intézte, (Éljenzés a jobb~M ~< i "\9 ,'v/