Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

12 lói. országos ülés 1902 és a baloldalon.) önönmaga magyarázta most -nemrég a napokban Nagyszombatban, liogy nem akarta felhívásával azt érteni, hogy a kormány oly politikát követ, melyet ő ne tartana minden tekintetben korrektnek. De azt mondta, — és igen helyesen mondta, — hogy megvannak az államnak a maga feladatai, de a társadalomnak is. (Igaz! ügy van! a jobbos a baloldalon.) A társadalomnak kell közrehatnia és kézreműködnie, mert ha a nemzeti államot és a nemzeti államnak minden posztulátumát érvényesíteni akarjuk ugy, a mint azok mindnyájunknak ideáljaiként állanak, és a mint ezekért mindnyájunk szive dobog, nem szabad mindent az államra hagyni, hanem a társadalomnak is meg kell mozdulnia. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A társadalomnak megvan a maga hivatása. Az állam az ily kérdésekben a keret, az állam az organizmus, a nagy erő, de a tartalomnak, a melyet e keretbe be kell illeszteni, a, vis motrixnak a társadalomtól kell jönnie, és ha megjön, akkor lesz ez az erő oly hatályos, hogy czélhoz vezet és a czélt biztosítja. (Elénk helyeslés a jobbés a baloldalon./ Én, t. képviselőház, aláirom minden betűjét annak, a mit a ház igen t. elnöke irt és most mondott Nagyszombatban. De egyet emelek ki. Ugyanazt irtam én is akkor, amikor nem itt ültem, hanem ott a padokban; ugyanazokat irtam, ép ugy hivtam segélyre a nemzeti kultúra, a magyar faj érdekében a Dunántúl társadalmát, mint a Dunántúli Közművelődési Egyesület első elnöke és alapitója. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.} Én akkor nem akartam meggyanúsítani az előző kormányt azzal, hogy nem cselekszik eleget és nem követ nemzeti politikát, akkor sem akartam gyanusitani, a mint engem t. képviselőtársam ebből az

7 ötletből is meggyanúsít. Komjáthy Béla: Én nem gyanúsítok, én csak mondok valamit. Gyanúsítani nem tisztességes dolog. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát mond, vagy vádol a t. képviselő ur. Nagyon erős kitételekkel élt t. képviselőtársam. Komjáthy Béla: Jogom van hozzá, de nem gyanúsítok! Széll Kálmán miniszterelnök: Felolvashatnám, hogy mily kitételeket használt t. képviselőtársam. A gyanusitás szót nem is értem személyes éllel, vagy a szándékra, de oly vádakat hozott fel, a melyek közel járnak ahhoz, hogy a t. képviselő ur még a bona Mesémet is megvádolja. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és baloldalon.) Komjáthy Béla: A politikáját támadtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Én akkor, a mikor nem itt ültem, hanem ott, akkor is ezt a felhivást intéztem a magyar társadalomhoz és a dunántúlihoz, pedig nem vádoltam meg azzal a kormányt, hogy nem követ nemzeti politikát; hát ne akarjon a t. képviselő ur ebből ellenem binovember 19-én, szerdán. zonyitékot faragni, mert akkor ugyanazt mondtam és ugyanazon hangon fordultam a magyar társadalomhoz, így állanak tételről-tételre ä vádpontok. Csupa állítás, de bizonyíték nélkül. (Helyeslés jobbfelöl.) Mielőtt áttérnék arra, a mi beszédemnek főrészét fogja képezni, (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) csak pár megjegyzést teszek két képviselő ur felszólalására. Az egyikére azért, mert nagyon sajnálom, hogy beszédével nem foglalkozhatom, mert arra a nekem kiszabott időt elégségesnek nem tartom. Abban a beszédben oly nagy kérdések vannak felvéve és azok oly emelkedett színvonalon álló fejtegetésekkel vannak előtárva, hogy megérdemelnék azok a kérdések, hogy ex asse, nem pedig, mint én most tehetném, igy inczidentaliter tárgyaltassanak; hiszem, hogy találkozom a t. képviselő úrral ezen a téren és igen szívesen fogok vitát folytatni ebben a kérdésben, mert sokban mondott olyat, a miben egyetértek vele, de sok olyat is, a miben nem értek egyet. Holló Lajos képviselő ur beszédét értem, mely igen emelkedetten, igen magas színvonalon három kérdéssel foglalkozott: hogy meg kell szervezni a magyar államot és a magyar társadalmat ; aztán a parlamenti reformot, mint ennek egyik különös ágazatát és útját ; aztán azt a viszonyt fejtegette, a minek kell a korona, a törvényhozás azon faktorának és a nemzet, a törvényhozás ezen faktorának az érintkezésében, az összhangjában lenni. Ezekről a kérdésekről igen szívesen fogok tárgyalni és vitatkozni, de nem akarok vele a kérdések nagyságához és azon beszédnek tartalmas és szép alakjához képest inczidentaliter végezni. (Helyeslés jobbfélM.) A másik beszéd, a melyre csak két szóval kell felelnem, egy képviselő uré, a ki két tényt hozott fel, a mit inkább rektifikálólag kell most a magam részéről pár észrevétellel kisérnem. Ez Vázsonyi Vilmos képviselő ur, a ki szememre veti azt, hogy én a parlamenti reform dolgában nem teszek semmit, sőt a kérdés lényegét felölelő adatokat, a miket én találtam, fel sem használom arra, hogy a parlamenti reformnak a javaslatát elkészítsem. A parlamenti reform kérdésében én már többször nyilatkoztam. Kijelentettem, hogy a kérdéssel foglalkozom és kijelentettem, a mit még talán miniszterelnök erről a helyről nem jelentett ki: hogy a választási törvényt ugy anyagi, mint alaki részében igenis revízió alá veendőnek tartom és pedig abban az irányban és azzal a czélzattal, a mely az én elvi irányomat képviseli és bizonyítja tényekben is. En voltam az első. a ki a választónak jogát és a választónak számát kiterjesztő intézkedéseket létesítettem, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) a törvényhozás terén is, a kormányzat és az igazgatás terén is. Hiszen az én kormányzatom alatt történt, hogy a választási törvényen tettünk egy