Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-154

ÍM. országos ülés 1902 november 22-én, szombaton. 97 Miután ez többrendbeli felszólalások után nagyon kétséges kezdett lenni, ennek következtében már nem az állíttatott, hogy az eset fennálló mentelmi jogunkba ütközik, hanem már azt követelték, hogy a mi mentelmi jogunk akként bővíttessék ki, hogy a fegyelmi ügyek is oda tartozzanak. Olay Lajos: Esetről-eset re! Hodossy Imre: Végre pedig Eötvös Károly képviselő ur egész más térre vitte az ügyet s azt mondta, hogy mentelmi jogunk nem is képezi itt kérdés tárgyát; hanem az, hogy »Magyarországon egy közpolgárt, egy tisztességes embert, ügyvédet vagy országgyűlési képviselőt, azért, mert saját nemzetének minden érzését kifejező nemzeti dalait énekli, ugyanezen nemzetnek valamely törvény által kirendelt hatósága vád alá helyezze, az tökéletesen képtelen és érthetetlen dolog. Világos, hogy a ezél az, hogy ilyesmiért senkit se lehessen megbüntetni, az a czél, hogy ne játszszák itt a Gotterhaltét, és a mentelmi jog csak eszközül lett felhasználva. Barta Ödön: Az nem áll! Hodossy Imre : T. képviselőház! Ha lépés tétetik megfelelő módon és alkalommal arra nézve, hogy a hadseregnek intézményei a nemzet többi intézményeivel összhangba hozassanak, és hogy olyas valami, mint az osztrák néphimnusz, Magyarországon a hadseregben ne forduljon elő, azt alkalmas módon és időben mindig szívesen és egész lelkesedéssel fogom támogatni. Azonban az ellen fel kell szólalnom, hogy ez a kérdés összezavartassék a mentelmi jog kérdésével, és azután oly határozatok veszélyének tegyük ki magunkat, a mely határozatok ugy a mentelmi jogot rontanák meg alapjában, valamint a hadseregnek a fegyelmét is a legnagyobb mértékben veszélyeztetnék. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Arról, hogy ezekkel a határozatokkal, a melyeket itt indítványoztak, a mi mentelmi jogunkat a maga természetéből kiforgatnék, megrontanók, erről a legkönnyebben meg fogom győzni azon t. képviselőtársaimat, a kik ezen az oldalon ülnek. (Halljuk! Halljuk!) Sokkal nehezebben győzhetem meg majd őket arról, hogy a fegyelemre, a hadseregre nézve milyen káros hatással lenne ez. Mert t. képviselőtársaim a függetlenségi jjárton ezt az egész hadsereget ugy tekintik, mintha az nem is volna a mi hadseregünk. (Felkiáltások a sztlsöbaloldalon : Nem is az!) Barabás Béla: A miénk, de nem magyar! Hodossy Imre: Természetes, önök közjogi állásuknál fogva ezt, mint valami idegent tekintik, azért mégis csak hadseregünk az nekünk, melyet mi jónak tartunk, mihelyt az be fog illeszkedni a többi intézményeink közé; önök pedig kénytelenek azzal a ténynyel számolni, hogy ez a hadsereg van hivatva arra, hogy a közbiztonságot, ugy a külsőt, mint a belsőt fentartsa. ! Bartha Ferencz: És a közszabadságot veszélyeztesse ! Hodossy Imre: Akkor veszélyeztetné, ha a fegyelmet benne megrontanék. Benedek János: Nemzeti törekvéseinket sakkban tartsa! Hodossy Imre: Mivel ezen a téren t. képviselőtársaimnak meggyőzésót nem olyan könnyen remélhetem, engedjék meg, hogy egy preczendenshez folyamodjam és hogy a t, képviselőháznak emlékezetébe felidézzek itten egy esetet, a hol a mentelmi kérdés a hadsereg fegyelmi kérdésével bizonyos kapcsolatban már egyszer egy magyar országgyűlésen tárgyaltatott. Az 1790-dik évi országgyűlésről, azt hiszem, e házban mindenki el fogja ismerni, hogy az egyike volt azon országgyűléseknek, melyek a nemzet jogaiért legerélyesebben sikra szállottak, a mely országgyűlés e nemzetnek sok jogát megmentette, helyreállította, és ujakat is szerzett. Ezen országgyűlésen történt az az eset, melynek emlékét feleleveníteni akarom, a mely különben köztudomású. A Grében-ezrednek több tisztje az országgyűléshez kérvényt nyújtott be, a melyben panaszt tett több oly intézkedés ellen, a mely csakugyan a magyar nemzetre nézve sérelmes volt: hogy a magyar ezredekbe osztrák tiszteket vezényeltek és megforditva, magyar tiszteket az osztrák ezredekbe. Bartha Ferencz: Épen mint most, csakhogy most nem mernek jianaszkodni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy nem! Kubik Béla: A tisztek nem mernek, még azok sem. a kik itt ülnek! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor sem volt helyes! Hodossy Imre: A G-reben- ezrednek azon tisztjei közt, a kik ezen panaszt és kérvényt az országgyűléshez benyújtották, ott volt gróf Festetich György, a felsőház tagja is, a kire tehát az immunitás ennélfogva kiterjedt, de a rendek abból a szempontból indultak ki, hogy az 1723. évnek egyik törvénye szerint a mentelmi jog kiterjed nemcsak a képviselőkre és a felsőház tagjaira, tehát nemcsak az országgyűlés tagjaira, hanem azokra is, a kik peticzióval járulnak az országgyűlés elé; azoknak sem szabad, hogy valami sérelme történjék azért, a mit peticziójukban kérnek az országgyűléstől. A rendek tehát védelmük alá vették ugy gróf Festetichet, a felsőház tagját, valamint azokat az összes tiszteket is, a kik e részben felléptek és peticziót nyújtottak be. Abban a feliratban, a melyet ez ügyben a királyhoz intéztek, elmondják, hogy ugy értesültek, hogy ezeket a tiszteket eme peticzióért vetették fogságba. Ha ez igaz. ez sér-tené a mentelmi jogot és kérik, hogy akkor őket bocsássák szabadon, de hogy ezt csak azon esetre kérik, ha valóban ezért lettek büntetve: »mert I ha csak katonai vétséget követtek el, akkor KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET, 13